Az újév sokaknak az újrakezdést, változást jelenti. Átgondolunk, értékelünk, emlékezünk és természetesen fogadkozunk. Van egy jó hírem – nem kell ehhez egy új évkezdés, Istennel bármikor újrakezdhetsz!
Sosem szerettem igazán a Szilvesztert, nem is igazán ünneplem, én inkább bekuckózom és élvezem a fenyőfából áradó friss illatot. Számomra a december mindig kettős érzésekkel, paradoxonokkal teli hónap. Az első fele mindig a gyermeki várakozással telik, sok örömmel, fenyőválasztással, a csodás karácsonyi napok megünneplésével – majd ahogy közeledik az év utolsó napja, felülök az érzelmi hullámvasútra és elkezdek lefelé-felfelé liftezni.Őrlődök az érzelmek között, mert boldog vagyok, hogy végre azokkal vagyok, akik fontosak nekem, minőségi időt tölthetünk együtt, ragyognak az ünnepi fények, de közben fáj, hogy lassan ez elmúlik. Tudom, gyerekes, mégis így van ez minden évben. (Felnőttként pedig erre még rárakódik az is, hogy vissza kell menni dolgozni…)
Szóval, mire elérek az évbúcsúztatóig, addigra nincs kedvem ünnepelni – inkább elmélkedni. Szeretem ilyenkor számba venni, hogy mi minden történt velem – ebben segít a határidőnapló. Ez egyfajta lezárás – visszaemlékezés jóra, rosszra egyaránt -, és jó azt látni, hogy ami pár hónapja a legnagyobb fejtörést okozta, már eltörpült, megoldódott. Ezután jön a tervezés. Nem hiszek abban, hogy a fogadalmak sokáig élnek. Annak idején én is száz meg száz fogadalmat tettem az újév előtt, de egyik sem sikerült. Feledésbe merültek, csak hirtelen kijelentések voltak. Olvastam épp egy nagyon vicces kiírást ezzel kapcsolatban: „2017-re azt fogadtam meg, hogy megcsinálom, amit 2016-ra terveztem, mert nem volt időm rá 2015-ben, mert megcsúsztam 2014-ben.” Jót mosolyogtam rajta, mert valljuk be, sokszor tényleg ez a helyzet a fogadalmakkal. Így aztán mást terveztünk erre az évre a férjemmel.
A férjem azt kérte, gondoljak 3 rövid távú célt, amit egyedül vagy közösen vele szeretnék elérni. Ez lehet lelki, materiális cél, a lényeg az, hogy belátható időn belül meg lehessen csinálni, és valóban motivált is legyek benne, ne valami általános dolgot agyaljak ki. Ő ugyanígy gondolkozik 3 célon. Ha ez megvan, akkor mindketten találjunk ki 3-3 hosszú távú (a táv tetszőleges, nekünk 5 éven belüli) célt is. Fontos, hogy a célok mellé adjunk indikátorokat is, amik segítségével azt mérhetjük év közben, mennyire vagyunk sikeresek ezen kitűzések elérésében.
Egyszer egy nagyon kedves mentorom, tanárom – aki mentálhigiénés szakember is volt – azt mondta a fogadalmakról, hogy csak akkor érnek valamit, ha azt papírra is vetik. Szó elszáll, írás megmarad. Így aztán minden célunkat, az indikátorokkal együtt a kedvenc, szép füzetembe leírjuk, és év közben is elővesszük, észben tartjuk, a magunk tempójában közeledünk feléjük.
Az egyik ilyen célom (bevallom azt is, hogy még nincs meg mindegyik) az, hogy közösen több időt töltsünk Isten előtt, Istennel. Sokszor a napi rohanásban csak egy rövid, elalvás előtti imára volt időm az elmúlt évben, és ez nagyon bántott, mert éreztem, hogy sokkal több van a kapcsolatunkban Istennel, de nem engedek neki utat. A legfontosabb célom idén, hogy ez ne így legyen. Apránként kezdjük el, fokozatosan haladunk. Erre a hónapra azt határoztuk meg, hogy minden este – még nem lefekvés előtt, mert akkor egészen biztosan elalvás lenne a vége – elolvassuk a Mai Ige aktuális igeszakaszait, elmélkedéseit, és utána arról mi is beszélgetünk kötetlenül. Azt mondják, valamit legalább 30 napig folyamatosan csinálnod kell ahhoz, hogy szokássá váljon. Most ez a kis lépés az elsődleges cél. Sokszor nehéz lesz, és csábító azt mondani, majd holnap bepótolom. Nem akarunk ennek engedni. Isten ott van és vár ránk, kéri az időnket, türelmünket, figyelmünket. Olyan csodásnak tartom, hogy már ennyi idő alatt számos biztatást kaptunk tőle igéken, üzeneteken keresztül – hogy fontosak vagyunk neki, hogy örül, hogy ő lett az elsődleges célunk.
Nagyon sokszor szokott eszembe jutni egy ige a Zsoltárokból, és szeretném ezt ebben az évben valóban megcselekedni. Érdekes, hogy a Zsoltárok könyve ezzel kezdődik, de hiszem, hogy nem véletlen, hogy a zsoltáros a legelején óva int minket az egyik legkárosabb hibától: mások kritizálásától. Így szól az első Zsoltár: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” (Zsolt. 1: 1-2)
Nektek milyen céljaitok, látásaitok vannak? Miben szeretnétek erősödni, milyen tervekkel vágtok neki ennek az évnek?
Az újrakezdés Istennel nem év- vagy hónapfüggő. A jó hírem az, hogy bár az ember szereti dátumokhoz kötni és nagy eseményekhez igazítani az életét, a mi kegyelmes Istenünk ennél jóval bőkezűbb! Bármikor elé járulhatsz és leteheted a bűneid, félelmeid elé. Miért ne tennéd meg most ezt a lépést?
H. J. Á.
