Gyümölcsöző mindennapok

Valamelyik nap kaptam néhány szem datolyaszilvát. Nagyon megörültem neki és egyet meg is akartam pucolni, amikor észrevettem, hogy bizony még nem olyan szép sárga, még kicsit kemény, nincs megérve. Ezért betettem őket a gyümölcskosárba a banán, alma, narancs mellé. Teltek-múltak a napok, de a datolyaszilvák ugyanolyan kemények, zöldesek maradtak.

Tovább a cikkhez

A Lélek gyümölcse

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22-23)

„Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Hopp, és már túl is vagyunk a felsoroláson, ugye? Szép volt, jó volt, megnyugtatott ez a mondat, de most már olvasom is tovább a következő mondatot, vagy újra elkezdem törni a fejemet valamin, esetleg már indulok is oda, ahol már 5 perce ott kellene lennem. Jó lenne begyakorolni ezt a szépséggel teli mondatot, hogy a sok gondolkodás és bármilyen, békés hangulatomból kibillentő tevékenykedés közben vissza tudjam idézni, megnyugtatva magamat. De mennyit is érnék azzal, ha FEJBŐL TUDNÁM? Szívemben HINNÉM-E, amit állítok? Cselekedeteim mennyire lennének összhangban azzal, amit elraktároztam az emlékezetemben? Mindeközben a lelkem kiszorulhat a kérdések sorából, pedig „ő” lenne a főszereplő ebben a kis történetben. A lelkem, és annak gyümölcsei, melyek érettségei, vagy éppen éretlenségei bizony arról árulkodnak, mennyire engedem be Jézust mai jelenlétével (Szentlélekkel) az emberi lényem legbelső, legintimebb zónájába.

Nem rég olvastam egy nagyon jó tanulmányt Pál apostol galatákhoz intézett mondatairól, amiben különösen feltűnt és erőteljesen szét volt választva: a testnek cselekedetei vannak, a léleknek gyümölcsei. Te észrevetted már ezt a határozott különbséget ebben az igeszakaszban? Lehet észrevetted, de nem tudatosult. Vagy, ha tudatosult, nem hatolt le a szíved mélyébe, és nem vált még valóra az életedben. Nyugodj meg, nem vagy egyedül. Az én életemben sem váltak még valóra (értek meg) teljes mértékben a Lélek gyümölcsei. Hányszor olvastam már ezt a részt a Bibliából! Ahányszor olvastam, annyiszor gyönyörködtetett, de ugyanannyiszor váltam szomorúvá is azért, mert felismertem az igeszakaszból testemnek bűnös cselekedeteit! Te felmered ismerni? Bemered vallani? Nem másoknak… inkább magadnak, Istennek. Nagyon fontos erre a kérdésre a válasz, ugyanis a felismerés lehet az első olyan csírázó lépés – bármilyen rossz irányból is – ami a virágzás felé vezethet (később pedig a gyümölcsök beéréséig, ha megtörténik a gondozás). Általában azzal, ha felismerek, beismerek valamit, egyúttal lemondok arról, hogy becsapjam magamat, s azon sem erőlködök már, hogy ismerőseim, szeretteim előtt fenn tartsak valamiféle látszatot a személyemmel kapcsolatban. Micsoda illúziókba vagyunk képesek beleringatni magunkat, ugye?

pexels-photo-132767

Bevallom, teljes szívből vágyakozom arra, hogy minél inkább a Lélek gyümölcseit tapasztalhassák az életembe belépő és kilépő emberek! S nem csak ők, hanem az életem állandó szereplői: a családtagjaim és a barátaim is! Ne csak azok tapasztalhassák, akik hisznek Istenben, hanem azok is, akik még csak hallani sem akarnak Róla! Sőt, leginkább azok érezhessék ezeknek a gyümölcsöknek a zamatát, akiket megnyomorított az élet, akik magányosak, akiknek küzdelmeik vannak, akik gyászolnak, szomorúak, hiszen Jézus is a bűnösökhöz jött elsősorban, nem pedig azokhoz, akik egyébként is rendben voltak lelkileg és testileg.

Szóval, ismét csak bárcsak! Bárcsak ott lennének ezek a gyümölcsök életemben, s leginkább minden kis zegzugában! Ugyanis a nagy, örömteli történésekben – vagy szimplán csak akkor, amikor minden rendben van – annyira könnyű szeretetteljesnek lenni, békésnek lenni, örülni, hűséges maradni Istenhez (vagy társamhoz, barátaimhoz), mennyire könnyű szelídnek lenni mások iránt, s mértéket tartani mindenben! De … Hogyan viselkedem, és milyen vagyok másokkal, amikor rossz hangulatom van (de ők erről nem tehetnek)? Amikor idegenek szólítanak meg, vagy amikor a munkahelyemen nyomást gyakorolnak rám? Vagy amikor a társam fájdalmat okoz, netán amikor a legjobb barátom akaratán kívül megbánt? Amikor a családtagjaim esetleg nem vesznek figyelembe, s akkor mit gondolok és hiszek, amikor szinte lefogadnám, hogy érdemtelenül történik velem valami nagyon rossz dolog? Lehetne folytatni még a felsorolást, de a lényeg ugyanaz lesz mindegyik esetben: a Lélek gyümölcsei ezekben a pillanatokban nyilvánulhatnak meg! Nem akkor, amikor nyugalom van – ó, olyankor könnyű, ezt már az előbb letisztáztuk – hanem pont ellenkezőleg: például stressz helyzetben, csalódottságban, bánatban, nehézségek közepette.

Tudom, nagyon nehéz uralkodni magunkon, indulatainkon, érzéseinken akkor, amikor leginkább jogosak lehetnek ezeknek a kinyilvánításai, s úgy gondoljuk, azzal szolgáltatnánk teljes mértékben igazságot – magunknak – ha véghezvinnénk őket! Ezzel a nézőponttal csak az a probléma, hogy nem igaz. Persze, lehetnek olyan helyzetek, amikor igenis ki kell állnunk magunkért – ám ezt is inkább Isten igéjéhez hűségesen, szeretettel, békességgel, türelmesen tegyük. Senkit sem bíztatok arra, hogy hagyja, hogy elnyomják, és bármit megtegyenek vele!!! Viszont el kell hinnünk, és biztosnak kell lennünk abban, hogy minden szituáció egy-egy apró vizsgát jelent életünk távlatában arra vonatkozóan, hogy éppen akkor milyen hitben járó személyek vagyunk (azaz: hol tart lelkünk gyümölcseinek érései, növekedési folyamata). Ha ebből a nézőpontból közelítjük meg életünk apró történéseit – még akkor is, ha jelenleg azok többnyire negatívak – sok tehertől, fájdalomtól, veszekedéstől, rossz napoktól (hetektől, hónapoktól) szabadíthatjuk meg önmagunkat, s nem legutolsó sorban – nem csak hitben járásunk válik gyakorlottabbá – hanem szépen lassan elkezd növekedni a bennünk „elültetett” tő. Ennek a tőnek aztán rügyeznie szükséges ahhoz, hogy virágzás után meghozza a termését. Ezt azonban nem tehetem meg ölbe tett kezekkel, másokra várva, ám azzal sem, hogy szabadjára engedem ösztöneimet! Folyamatosan tennem kell azért, hogy a Lélek gyümölcsei minél inkább megvalósuljanak életemben. Gondoznom kell első sorban azt a helyet, ahonnan ez a tő kinő (azaz a lelkemet). Mivel? Isten igéjével. Miért? Azért, hogy ha elég erős már, akkor táplálóak lehessenek gyümölcsei magunk és mások számára is Isten dicsőségére! Ámen.

alelkeszlanya

a

Az Egy lelkész lánya Facebook oldalát itt találjátok: Egy lelkész lánya

Hűen – hűtelen

Hűen – hűtelen

A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja,
mi lesz majd később és az út végén. (Müller Péter)

Ebben az írásban a hűségről fogunk együtt gondolkodni, illetve elválaszthatatlan társától, a hűtlenségről. Vértezzük fel magunkat, mert lesznek nehéz gondolatok, kemény kérdések és éles tükrök. Tételezzük fel, hogy a hűség velünk született hajlam, tulajdonság, ami kezdetben nagyon ösztönös, csak úgy, mint a hűtlenség. Szeretet, félelem, vágy és sok más érzés vezérli.

Tovább a cikkhez

Mindennapi használatra

Azon emberek közé tartozom, akik Isten jelenlétét leginkább a természet közelségében élik meg. Legyen ez akár egy séta a parkban, futás az erdőben vagy egy hosszú túra a hegyekben. Mindegyik tevékenység során a körülettem lévő természet arról beszél, hogy milyen csodálatos a mi Teremtőnk! Milyen odafigyeléssel rakott össze mindent, milyen rend és rendszer van az ő alkotásában!  Milyen csodálatosak a színek, formák!  Valahogy ezeken a dolgokon keresztül üzen nekem olykor-olykor Isten és gondolom, ezzel nem csak én vagyok így.

A minap az egyik kedvenc fám mellett bicikliztem el és megjegyeztem magamban, hogy milyen kár, hogy nincs most lombkoronája, csupaszak az ágai. Mennyire élettelennek tűnik… hogy várja a lelkünk azt, hogy látható legyen az élet a természetben, az a friss, zsenge zöld előtűnjön. Én is alig várom és lelki szemeim előtt úgy pompázott ez a gyönyörű nagy fa, mint a tavasz kellős közepén. Aztán elkezdtem rajta gondolkozni, hogy milyen fontos az, hogy ne sérüljön meg a fák gyökere ilyenkor télen, mert hát ez a rész az, amin keresztül bekerül számukra szükséges táplálék. Aztán továbbengedtem gondolataimat… milyen fontos, hogy jó legyen a talaj, hogy legyen eső, hogy legyen a földben tápanyag és ne legyen szennyezett.

Milyen jó indikátorok a növények, mert rajtuk rögtön látszik, ha valami baj van a talajjal vagy a gyökereikkel.  De mi is ilyenek vagyunk, nem? Vagy mi jobban tudjuk takargatni, ha valami baj van a gyökereinkkel? Mi el tudjuk fedni azokat a sötét foltjainkat? Milyen a mi gyökerünk? Milyen táplálékot szívunk magunkba és legfőképpen milyen az a talaj, amiben benne vagyunk? Miből táplálkozunk?  Miből táplálkozik a mi hitünk? Honnan szívjuk magunkba napról napra a táplálékot?

Az elmúlt években vált igazán táplálékká a keresztyén hitemnek a Biblia, előtte ’gyorskaján’ éltem. Egy áhítatos könyv után a másik, egyik internetes gondolat után a másik. Pár éve, hogy ténylegesen ráéreztem, milyen ízletes és gazdag is ez a néha “kemény” étek. Sőt, olykor édes, olykor sós, van, hogy keserű, van, hogy felüdítő, de előfordul az is, hogy rágós. De megéri a napi lelki táplálékot magunkhoz venni, ebből tudunk ugyanis építkezni és végül gyümölcsöt teremni.

Szeretném megmutatni, mi teszi nagyon különlegessé még a reggeli igeolvasásaimat… és rajtam kívül néhány barátnőmét, testvéremét, akinek  már készítettem Bibliatokot. Igen, itt már elárultam a dolgot, a saját tervezésű és készítésű bibliatokom. Miért készítettem? Szerettem volna minél személyesebbé tenni Bibliám külsejét illetve egy nagyon praktikus dolog miatt, hogy védjem és összetartsam. Igen jól olvastátok, össze kell tartani, mivel sokszor jegyzetlapokat, fényképeket és egyéb meglepetéseket tartok benne, amit nem szeretnék elveszíteni és azzal, hogy összekötöm meg tudom ezt akadályozni.

Lássuk, hogy készítettem el ezt a tokot!

Bevallom volt egy prototípusom, amit már előzőleg megvarrtam, bár évekkel ezelőtt, úgyhogy újabb szabásmintát kellett készítenem.

KÉP1

Szükséges kellékek:

  • Újságpapír –  szeretem a szabásmintát erre készíteni, mert a papír vékony illetve ezzel újrahasznosítom és nem kell új papírt erre felhasználnom
  • Ceruza
  • Olló – szabó olló a megfelelő, amit természetesen nem szabad(na) használni papírhoz, érdemes ezeket az ollókat időnként megéleztetni, hogy valóban vágják az anyagot, ne csak vagdossák.
  • Cérna- megfelelő színű, de ez teljesen az ízlésetekre van bízva, én szeretek sötétebbel dolgozni, mint maga az anyag, vagy amint itt láthatjátok egy olyan árnyalattal, ami nagyon előtűnik mégis beleillik a színvilágba
  • Anyag – tetszés szerinti lehet, én 100% pamutot használtam, 3 féle anyagot válogattam össze, de kivitelezhető kettőből is
  • Csipke – esetleg szalag
  • Vatelin  (bélésanyag)- ezt azért használjuk, hogy puhább legyen maga az elkészült tok
  • Varrógép – ezt majdnem elfelejtettem… 🙂

Elkészítés menete:

1. Vedd Bibliádat, olvasd és mérd le a méreteit! 🙂 Így adódik a magassága illetve a hossza (ne felejtsd el a gerincét is beleszámítani).

Mivel én három anyagot használtam, ezért három méret jött ki. A külsejére a két anyag 1:2 arányban osztottam meg. (Nekem így tetszett, de ti variálhattok rajta, ha szeretnétek, annyi hogy akkor a méretekre figyelni kell.)

Hossz: Bibliád fedőlapja-gerince-hátlapja plusz ráhajtás 5-5 centiméter
Magasságok: Alapmagasság (a Bibliád magassága) és a külső a megfelelő arányok szerint osztva

Varrásráhagyást szoktunk hagyni, ami extra 0.75 cm, ezt minden szélen (mindhárom elkészült mintán) rá kell hagyni ugyanis, ha nem tesszük a megvarrt tok kicsi lesz a Bibliánkra!

Így láthatjátok, hogy 3 mintát kell papírból kivágni.

Az én méreteim:
Rózsaszín anyag: 19,5 cm X 38,5 cm
Virágos anyag: 7,5 cm X 38,5 cm
Natúr anyag: 13,5 cm X 38,5 cm

KÉP3

2. Miután a mintákat kivágtam az újságpapírból (szigorúan papírvágó ollóval), ráhelyezem a megfelelő anyagra és gombostűvel középről haladva rögzítettem néhány helyen.

KÉP4

3. Kivágtam a három különböző anyagból a mintáknak megfelelő részeket.

KÉP5

4. A következő lépés a külső rész összevarrása volt. Egymásra fektettem a két anyag színét (amelyiken erősebb a minta, a natúrnál nem számít), és gombostűvel rögzítettem. Illetve a kép szerint végigvarrtam úgy, hogy a szélét a talp széléhez igazítottam.

KÉP6

Tipp: Ha a gombostűt úgy teszem be, hogy az merőleges a varrás irányára akkor nem szükséges eltávolítani őket varrás közben, hanem könnyen át lehet menni rajtuk és majd csak a végén kell kiszedegetni. Sokkal egyszerűbb így hidd el! Persze még így is megeshet, hogy eltörik a tű, de sokkal-sokkal kisebb az esély rá.

KÉP8

5. Az anyag visszáján levasaltam a varrásráhagyás miatt keletkezett részt.

6. A csipkét rátettem az anyagra és ezt rögzítettem a szokásos módon. Majd levarrtam az illusztráció szerint. (Amint láthatjátok az én gombostűim most nem merőlegesek, mert úgy találtam, hogy így jobban tudom rögzíteni a vékony szalagot. Tehát odafigyeltem, hogy mindig kivegyem a gombostűt mielőtt a tűvel odaértem volna.)

KÉP9

KÉP10

7. Az előlap kész, a hátlapot egyben szabtuk ki, ezért a következő lépés ennek a kettőnek az egyesítése. Amint már említettem, a két réteg közé egy ún. vatelin réteg jön, amitől maga a tok puhább lesz.

Összeillesztést a kép illusztrálja, de akinek úgy könnyebb, le is írom.

KÉP18

Rétegek (fentről- lefelé)

  1. külső réteg visszája
  2. belső réteg színe
  3. vatelin (Ez a legkönnyebb, mert ez teljesen mindegy, hogy hogyan van, viszont a többit át kell gondolni, hogy tényleg jól varrjuk össze!)

Majd ha a rétegek megvannak a szokásos rutin: rögzítés gombostűvel (Tipp: itt érdemes legelőször a felső széleket összeilleszteni és aztán a szélek mentén végiggépelni az anyagot, ügyelve arra, hogy egy részt, amit képen is mutatok, kihagytam.

KÉP19

KÉP20

A képen is mutatom, de ha az előbbiek szerint raktuk össze a rétegeket, akkor a jobb felső rész maradt szabadon. Ez azért nagyon fontos, mert ezen keresztül fordítottam ki.

KÉP21

8. Majd kifordítottam az előbb összevarrt anyagokat, úgy, hogy a csücsköket is gondosan kiforgatjuk, vigyázzunk, nehogy kilyukasszuk ezen a helyen a túlzott erőltetéssel.

KÉP22

Tipp: egy tompa végű ollóval szoktam elvégezni ezt a kiforgatást, mert ezzel szépen a csücsköket is ki lehet dolgozni.

9. Ha ez megtörtént, levasalhatjuk nem túl magas hőfokon az anyagot.

KÉP23

10. Majd a kimaradt részt kézzel, pelenka öltéssel összevarrtam, úgy hogy a ráhagyást behajtom. Itt is egyszerűbb, ha először letűzitek, és csak utána varrtok.

KÉP24

11. Ezután a ráhajtást meghatároztam meg. Mérés helyett, én most egy trükköt mutatok nektek: ha pont a közepére teszitek a Bibliát, akkor ki is adja, hogy hol kell behajtani. Én bejelöltem a széleket, hogy hol kell majd behajtani.

KÉP25

KÉP26

12. Az összekötő részt varrtam meg a következő lépésben. Szükséges hozzá valamelyik anyagból egy szalag. A szalagot félbe hajtottam, majd széleit a közepére és így tűztem meg gombostűvel. Majd a végeket a kép alapján behajtjuk és levarrjuk. Ezek után egyenlő részre szétvágtam.

KÉP11

KÉP12

KÉP13

KÉP14

13. A két összekötő részt a külső felszínre tettem úgy, hogy az a magasság felénél legyen, és a behajtásig érjen, majd rávarrtam.

KÉP15

KÉP16

14.  Ezek után véglegesítettem a behajtást és levarrtam. A varrással végighaladtam a felső és alsó széli részeken is.

KÉP17

KÉP30

KÉP28

KÉP32

ÉS készen is vagyunk! Munkánk megteremte gyümölcsét!

A végső lépés pedig, hogy forgassuk a kezünkben!!! Nem, itt nem a tokra gondolok, hanem a benne lévő Bibliára. 🙂

Á. N. L.

Terem a türelem

Mikor lesz már tavasz? Hol van a napsütés, a meleg, az ébredező természet? Hol kisüt a nap, hol meg beborul az ég… pedig én már egy kis színre áhítozom. Egy kis zöld, egy kis sárga, piros, rózsaszín. Legyen lombkorona a fákon, virág a kertekben. És ha ez már mind megvan, akkor leginkább sok érett és friss gyümölcs!  Sokszor ilyenek vagyunk. Telhetetlenek. Türelmetlenek. Kidugja az első hóvirág a fejét körülnézni és mi már egyből a friss málnát szeretnénk szedni a bokrokról (vagy a piacról, attól függ, ki mihez van szokva…) Ha eltehettük a télikabátot pár napig tudunk neki örülni és utána azon gondolkozunk, vajon mikor lehet már fürdőruhában napozni? A türelmetlenségünk tárgya nem csak a természet és időjárás. Lehet, hogy ismerős másnak is az az érzés, amikor elmegy két edzésre és azt várja, hogy hiper fitt és erős lesz. Vagy elkezdi megváltoztatni az életmódját, étkezési szokásait és az első hét után mérlegre állva szomorkodik… Vannak olyan dolgok, amiket annyira szeretnénk siettetni és néha meg azon csodálkozunk, hogy repül az idő… Hogy is van ez?  Nem is olyan régen volt egy érdekes beszélgetésem, amikor az a költői kérdés merült fel, hogy van-e gyümölcs virág nélkül? És mégis mennyire képesek vagyunk arra, hogy lenézzük a virágot… Mert az még nem a végtermék, mert az még nem a cél. Mert haszontalannak tűnik, egy átmeneti állapotnak. Persze van olyan is, amikor rá tudunk csodálkozni, hogy milyen szép és jó illata van, de mégis… Azért nem a lédús, édes, zamatos és tápláló gyümölcsről beszélünk, ami felfrissít. Pedig milyen kis csoda történik minden egyes virággal, ami rügyből bomlik ki és végül terem. Milyen nagy áhítattal lehetne figyelni minden egyes percét, amíg átalakul, kifejlődik. És hálát adni azért a folyamatért, ami történik és halad előre. Azért, hogy van miből növekednie annak a virágnak és van hova. Van egy célja és természetes úton haladhat efelé. Van, amelyik kicsit lassabban fejlődik, későn érő típus. Van, amelyik az árnyékban megbújt és kevesebb napfény éri, ezért kell több idő neki. Idő és türelem. A virág is a része a folyamatnak, egy szép része, amit nem szabad kevesebbre nézni, mint amennyire fontos abban, hogy abból kifejlődve megérjen a gyümölcs. Azért a fülembe cseng a mondás: Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Azt hiszem ez a mi virágzó állapotunkra is igaz kellene, hogy legyen. Tehát ez mind idő és türelem. Az idő sokszor nem is rajtunk múlik, na de a türelem már sokkal inkább. Hogy hogyan tekintünk arra a virágzásra, arra a folyamatra, ami történik. Elégedetlenkedve, hogy már előrébb is tarthatna, vagy pedig megbékélve, hogy mindennek megszabott ideje van. A virágzásnak, a növekedésnek és a gyümölcstermésnek is. Érdekesnek tartom, hogy maga a türelem is egy gyümölcs (a Lélek gyümölcse közé tartozik). 🙂 Tehát ez egy kettős gyümölcstermés, mert amíg türelmesen várjuk, hogy megérjen a gyümölcs, akkor egy másik is növekszik és érik, maga a türelem.

Pár szóban ha szeretném összefoglalni ezt a kis kuszának tűnő bevezetést, akkor azt tudnám mondani, hogy nem baj, ha még nem érezzük azt, hogy minden kifejlődött már bennünk, ha még vannak olyan területek és dolgok, amiken kicsit dolgozni, rágódni kell (ilyenek mindig lesznek 🙂 ). Viszont jó az, ha ezt tudjuk értékelni és hálával figyelni. Időt hagyva a növekedésnek, az érésnek és türelemmel, aktívan benne lenni a formálódásban.

Most úgy tűnhet, hogy nagyon messzire eveztünk az életmódtól és az egészséges táplálkozástól, de valójában nem. Mert a szervezetünknek is szüksége van arra, hogy ne csak kész állapotú ételekkel tápláljuk, hogy egy kicsit neki is dolgoznia kelljen a növekedésért. És fontos faktor az idő is. 🙂 Nagyon felkapott téma minden időben a szénhidrátok fogyasztásának kérdése. Én nem is annyira fogyókúrás szempontból szeretném most megközelíteni, hanem inkább úgy, hogy, hogyan is működnek, van, amelyik lassan, van, amelyik gyorsabban szívódik fel és ez mit okoz a szervezetünkben.

pexels-photo-113758

Nem is olyan egyszerű ez a kérdéskör, de megpróbálunk a lényegre fókuszálni és egy picit az alapokat is átnézve, de egyszerűbben mégis talán tisztábban látni. A szénhidrátok nagyon sokfélék lehetnek. Azért soroljuk őket egy csoportba, mert molekulaláncuk szénből, hidrogénből, és oxigénből épül fel legfőképpen. Vannak közöttük egyszerűek, amik egyféle láncból épülnek fel és összetettek, amik több, különböző láncból tevődnek össze. Van, amelyik oldódik vízben és emészthető, de olyan szénhidrátok is vannak, amik az emberi szervezet számára nem emészthetőek. Tehát szénhidrát tartalma nem csak az édességnek és péksüteménynek van, hanem a zöldségeknek, gyümölcsöknek is. Na de nem mindegy, hogy milyen minőségben vannak jelen. A szénhidrátok szükségesek a szervezetünk folyamataihoz, energiaellátásához. Amikor elfogyasztjuk az ételt, az elemeire bomlik és az alap molekulák tudnak felszívódni a beleinkbe, így pedig a véráramba kerülnek. Az elfogyasztott ételek szénhidráttartalma ezáltal hatással van a vércukorszintre. Attól függően, hogy milyen azoknak a glikémiás indexük. A glikémiás index az egy 0-100-ig tartó skálabeosztás, (100-as érték a glükózhoz tartozik) ami azt mutatja meg, hogy az étel milyen mértékben emelte meg a vércukorszintet. A magas glikémiás indexszel rendelkező ételeket a szervezet gyorsan elemeire tudja bontani, mert olyan formájú benne a szénhidrát, és ezáltal gyorsan felszívódásra is tud kerülni. Míg a lassan felszívódó szénhidrátoknak alacsony a glikémiás indexük, mert azokhoz nehezebben férnek oda az enzimek, általában bonyolultabb szerkezetűek, így több idő, amíg lebomlanak és felszívódnak. Így a lassan felszívódó szénhidrátok több ideig és egyenletesebben biztosítják szervezetünk számára az energia ellátást és nem jelentenek olyan hirtelen megterhelést a szervezet számára, mint a gyorsan felszívódó szénhidrátok. (Amik bizonyos helyzetekben: sportolás után, nagyon intenzív energiakifejtés közben szintén hasznosak lehetnek.) Azt, hogy egy táplálék lassan vagy gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, több minden is befolyásolja. A nyersanyag eleve, hogy abban milyen formában vannak jelen természetesen a szénhidrátok. A magas fruktóz tartalmú gyümölcsök, a magas keményítő tartalmú zöldségek magas glikémiás indexszel rendelkeznek. Az élelmiszerek feldolgozása is sokat számít, a magasabb szintű feldolgozás könnyebb emészthetőséget okoz általában és így gyorsabb felszívódást is. Gondolok itt a hántolásra, amikor a búzáról vagy rizsről eltávolítják a héj részt, megfosztva azt sok rosttól. De maga az elkészítés is hatással van a glikémiás indexre, a rövidebb idejű és kisebb hő behatás kevésbé emeli meg az étel index értékét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem szabad készre főzni az ételeket, de figyeljünk arra, hogy ha lehet, ne főzzük túl. Sem a tésztát, rizst, burgonyát, zöldségeket. Ezeket a szempontokat figyelembe véve vegyünk néhány példát a teljesség igénye nélkül (vagyis az igény az meg van rá, csak sajnos a karakterszám nincs).

pexels-photo-86649

Alacsony GI

  • Zöldségek: spenót, kelkáposzta, káposzta, paradicsom, brokkoli, karfiol, uborka, hagyma, spárga, padlizsán. Emellett a hüvelyesek szintén alacsony indexszel rendelkeznek: lencse, vörös lencse, szója, vesebab.
  • Gyümölcsök: alma, cseresznye, grapefruit, barack, narancs, bogyós gyümölcsök.
  • Ebbe a kategóriába sorolhatóak még az olajos magvak (mogyoró, dió, mandula, pisztácia, kesudió) és a natúr tejtermékek. Gabonafélék közül az árpa, a zabpehely és a bulgur.

Magas GI

  • Zöldségek: burgonya, petrezselyem gyökér, kukorica, zöldborsó, cékla.
  • Gyümölcsök: a trópusi gyümölcsök, a görögdinnye, körte.
  • Péktermékek: bagel, baguette, croissant, fehér kenyér

pexels-photo-298217

Néhány egyszerű tipp, amit a hétköznapokba is be lehet csempészni:

  • Fehér pékáruk helyett fogyasszunk teljes kiőrlésű termékeket.
  • Köretként fogyasszunk gyakrabban zöldséget, hüvelyest, barna rizst, quinoát.
  • Az olajos magvak jó nassolnivalók lehetnek és alacsony a GI értékük.
  • A reggeliző pelyhek (cukrozott) helyett válasszuk a natúr zabpelyhet és készítsünk mi magunk zabkását, vagy joghurtosan gyümölcsöt hozzáadva fogyasszuk.
  • Gyümölcsökből, zöldségekből válasszuk a frisset, ne a feldolgozott termékeket.

Ez az egyik kulcsa annak, hogy miért szeretem és tartom fontosnak a dietetikát. Mert sok hóbort és divat dolog van a táplálkozás terén (is) és nagyon sok megalapozatlan tévhit, amik között nehéz tájékozódni. De azt gondolom, hogy hasznos lehet ezzel foglalkozni, ha ez a tudás megalapozott, hiszen ezekkel az alapelvekkel (GI figyelése) sok betegség megelőzhető és előfordulásuk csökkenthető, az inzulin rezisztencia, a cukorbetegség bizonyos típusa, az elhízás, ebből kifolyólag mozgásszervi betegségek és magas vérnyomás. És olyan jó lenne, ha a megelőzés lehetne a cél, nem pedig a már kialakult betegségek kezelése, hiszen az mindig bonyolultabb és kellemetlenebb. Remélem, hogy mindenkinek volt egy-két érdekes gondolat a mai olvasnivalóban. És remélem azt is át fogjátok tudni élni a következő időkben, hogy a türelem teremhet és termelhet. 🙂

Á. B.

Források:

http://www.diabetesnet.com/food-diabetes/glycemic-index

http://www.livescience.com/51976-carbohydrates.html

http://www.glycemicindex.com/index.php

http://www.glycemicindex.com/about.php

http://healthyeating.sfgate.com/different-between-fast-carbs-slow-carbs-2306.html