A dolgos nő – Isten tükrében

Nőként hazánkban elég nagy küzdőtéren találjuk magunkat egy ideje, amikor szóba jön a dolgozó nő meghatározása és értékelése a 21. században. Talán már te is – kedves Nőolvasóm, Nőtestvérem – olvastál olyan interneten keringő írásokat, hozzászólásokat, amelyekben a nők két nagy serege (ha szabad így fogalmaznom) élesen néznek szembe egymással azért, hogy a dolgozó nővel kapcsolatos elveiket alátámasszák, és bebizonyítsák. Az egyik női „sereg” azt vallja, hogy nem feltétlen attól lesznek valóban dolgozó nők a nők, ha otthon maradnak gyermeket nevelni, háztartást vezetni, és családias légkört kialakítani, hanem éppen az ellenkezőjétől. Ha kimennek a nagyvilágba, tanulnak, élre törnek, kiteljesítik önmagukat, függetlenekké és erőssé, vezetővé válnak. A másik női „sereg” pontosan az előző állítást cáfolja meg teljes valójában. Amellett áll ki, hogy márpedig munkának, sőt hivatásnak számít a nő életében, ha otthon maradva elvégzi a házimunkát, gyermeket szül és nevel, otthont teremt a családja számára.

Mégis melyik női csapatnak van igaza?A nő munkája otthon számít igazán vagy a munkahelyén? Akkor értékes egy nő, ha otthont teremt, vagy attól, ha munkahelyet tölt be? S te – kedves nőolvasóm, nőtestvérem – vajon melyik seregbe álltál be, bírálva a másik oldalt? Mit gondolsz arról, mitől igazán dolgos egy nő?

Őszintén megvallom, a nővé formálódásom elején még nem igazán láttam rá arra a csatára, ami a nők között zajlik manapság. Amikor pedig ráeszméltem, úgy döntöttem, hogy az első táborba csatlakozom. Felnövekvő nőként – akinek a kezében menet közben több szakma, nyelvvizsga, diploma lett – elkezdett megerősödni a tudat: igenis joguk van a nőknek ahhoz, hogy merészen kilépjenek az otthon komfortzónájából, s tanulmányaikban, munkájukban megtalálhassák önmagunkat, létezésük célját. Hiszen éppen ennek a jogát harcolta ki a feminizmus a 17. századtól, nem? Azt gondoltam, hogy egy nő számára nem csak abból állhat az élet, hogy otthon maradjon, és tegye a dolgát. Egyébként is, a világ körülöttem arról győzött meg, hogy kevesebbet érnék el, ha az otthonban betöltendő női szerepben próbálnék lépésről lépésre előrehaladni. Éppen ezért időről időre erősödött bennem az a vágy, hogy én akkor lehetek nőként valaki, igazán dolgos nő, ha intellektuális, és a hivatásomban maximálisan teljesítő tudok lenni. Aztán jött a Teremtő Isten, és minden számításomat egy tollvonással keresztülhúzta, s valami egészen mást mutatott. A saját tervét, ami sokkal valóságosabb mindkét „női sereg” elképzeléseihez képest.

(Mielőtt megpróbálnám átadni annak egy részét, amivel a bennünket, nőket létre hívó, és megformáló Isten felforgatta dolgozó női világomat, bátorítalak, hogy mondj el egy imát Istennek, amiben arra kéred Őt, hogy döntsön le minden hamis elképzelést, befolyást és ideológiát, ami megbújhat benned, s ezek helyett tárja eléd az igazságot az Ő terve szerint.)

„Szóval akkor milyennek tervezted a nőket, Teremtő Atyánk?” S amikor végre nem saját elképzelést, kiharcolt jogokat szorongatunk, Isten megmutatja Igéjén keresztül, milyennek tervezett, s abban milyen munkát bízott ránk. Nézzük meg végre közösen, miben számít a munkánkra a Teremtő Isten!

1. Nem a munkahelyi beosztásom határoz meg elsősorban.

„Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”(1Móz 2,18)

Számomra az, hogy a legelső nőről szóló mondat a Bibliában a nő megteremtésének okát (nem jó egyedül lenni a férfinek) és célját (legyen a férfi segítőtársa) tárja fel, azt jelenti, hogy a nő Istentől kapott elsődleges küldetése, hogy a (már meglévő vagy leendő) férj segítőtársává váljon. Ez a nő teremtésének legmélyebb mivolta, hogy segítő és társ legyen. Nem a munkahelye, a pozíciója, a megszerzett vagyona határozza meg nőiességének eredményességét.

2. Addig is van értékem és küldetésem, amíg nem adatik meg számomra a házasság.

Ráhel … az apja juhait legeltette.”(1Móz 29,9)

Az, hogy Isten a férfi mellé rendelte a nőt mint segítőtárs, nem jelenti azt, hogy a még egyedülálló nőknek ne lenne értékük vagy küldetésük. Mindkettő megvan! Az egyedülálló dolgos nőnek értéke és küldetése, hogy gyakorolja a családi légkörben, hétköznapokban, már meglévő feladataiban a készséges és megbízható munkatárs szerepét.

3. Nem kizárt, hogy Isten magas pozícióba helyez.

„Eszter fölkelt, megállt a király előtt…” (Eszter 8,4)

A Bibliában olvasunk egy Eszter nevű nőről, aki elnyeri egy király tetszését. A király magához fogadja, majd feleségül veszi őt, amiért Eszternek királynéként hatalma és befolyása lesz. Eszter mégsem arra használta fel hatalmát és befolyását, hogy a férjénél magasabbra törjön – nem is önmaga hasznára –, hanem a hazugság leleplezésére, az igazság felderítésére, a bajba jutottak megsegítésére. Abban az esetben, ha egy nő bármilyen okból kifolyólag magas pozícióban tud elhelyezkedni, úgy gondolom, az Isten kegyelméből van. Ezt a kegyelmet leginkább alázattal, másokat segítve tudjuk megélni helyesen. Így válhat a magas beosztásban helyt álló nő Isten dicsőségére, mások, majd önmaga áldására is.

4. Az otthoni házimunka is javamra válik.

„Akkor Abígajil sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta.” (1Sám 25,18)

„Ruth …kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után.  […] Így szedegetett a mezőn egész estig.”(Ruth2,2-3.17)

Az Ószövetségben több férjes asszonyról is olvashatunk, akiknek hivatásuk az volt, hogy dolgos háziasszonyok legyenek. Abigail szorgossága férjének szerzett kegyelmet Dávid király előtt, amikor a férj a király szolgálóival nem bánt valami okosan. Ruth története pedig arra mutat rá, hogyan tetszhet meg egy jó hírű, jómódú férfinak az, ha egy nő egyszerűen, alázatosan, szorgosan, becsületesen dolgozik otthon és a környezetében.

5. A hétköznapok dolgaiban is tündökölhetek.

A Péld 31,10-31 olyan hétköznapi nőt mutat be, aki megbízható, jókedvűen végzi feladatát, háztartást vezet, más munka sem áll tőle távol, adakozó, segítő, méltóságteljes, bölcs, szerető, Isten-félő, nem dicséri magát, hanem mások dicsérik őt.

6. A megfelelő időben el tudom ereszteni a munkát.

„Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,40-42)

Valószínűleg már a könyökünkön rázzuk ki ezt a történetet elméletben, de gyakorlatban is így megy? Akár egyedülálló dolgozó nőként, akár férjezett és dolgozó nőként, vagy otthon keményen helytálló anyaként: meg kell tanulnunk időt szánni pihenésre, feltöltődésre, s nem legutolsó sorban arra, hogy Istenre figyeljünk, egyszerűen csak Vele legyünk. Ebből nyerhetünk újra és újra energiát, bölcsességet mindennapi munkánkhoz.

7. Gyülekezetben áldás tudok lenni mások számára.

Amióta Isten Szentlelkét kiárasztotta minden halandóra a Földön (Jóel 3) – még a nőkre is – azóta találhatjuk meg mi, nők, szerepünket, helyünket, feladatunkat, célunkat Krisztus testében, azaz az egyházban. Az Újszövetség lapjain több nőről is olvashatunk, akik tanítványként szolgáltak abban a gyülekezetben, ahol laktak. Például:

  • ApCsel 9,36-ban olvasunk egy Tábita nevű tanítványnőről, akit kiemelkedő szeretetszolgálata (jót tett, és alamizsnát osztott a szegényeknek) miatt említ meg a könyv írója.
  • Apcsel 16,14-15-ben egy Lídia nevű Isten-félő asszonnyal találkozunk, akinek nagyon erős vendéglátó szeretete van.
  • Apcsel 18,2-ben és 1Kor 16,19-ben egy házaspárról olvasunk. Akvila és felesége, Priszcilla munkája sátorkészítő volt. A feleség besegített a férje foglalkozásába. Az, hogy volt munkájuk, amiből megélhettek, nem akadályozta őket abban, hogy saját házukat megnyissák az Istenben hívőknek, és gyakorolják ezzel vendégszeretetüket, Jézust követő tanítványságukat és testvériességüket. A házaspár házában gyülekezhettek azok az emberek, akik Isten Igéjére szerettek volna figyelni.

Kedves Nőolvasóim, Nőtestvéreim!

Belenézve Isten tükrébe, az Igébe (Jak 1,25), úgy vélem, hibát követünk el akkor, amikor az otthon dolgozó nők és a munkahelyükön dolgozó nők egymás ellen fordulnak – gondolván, hogy csak az egyik lehet minden és értékes, a másik pedig semmi és értéktelen. Másrészt, azt a 21. századi problémát kéne végre komolyan vennünk Isten által létre hívott nőkként, amit még a 17. századtól nyomon követhető feminizmus hullám sem tudott teljesen megoldani. (Véleményem szerint ezért szenvedünk nőként még most is, amikor szerepeinket és értékünket keressük a világban, akár a munka területén is). Mi, nők igazából attól szenvedünk, hogy hagyjuk, hogy politikai mozgalmak, ideológiák, társadalmi elvárások, média és divat határozza meg azt, kiknek kell lennünk, és mitől vagyunk értékesek az élet különböző területein. Pedig igazából egyedül Az a valaki képes bennünket egésszé, értékessé, önmagunkká, a társadalom hasznos tagjává tenni, Aki terve szerint létezésre hívott minket, nőket.

Így hát a dolgozó női szerepünket keresve akkor indulhatunk el a helyes irányba, ha a kiindulópontunk is helyes: a Teremtő, és az a dolgos nő, akinek Ő tervezett meg. Elisabeth Elliot erről így ír: „Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta keresztyénné, de az a tény, hogy keresztyén vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadtam Istennek rólam alkotott elképzelését, és egész életem mindenestől felajánlom neki – én aki vagyok, és akivé formálni akar.”

Hiszem, hogy oka és célja volt annak, hogy Isten tökéletes időzítésében kiválasztotta az izraeli népet arra, hogy rajta keresztül sok mindent megmutasson, megtanítson nekünk (1Kor 10,11). Ha megtanuljuk (nem csak nők, de férfiak is) helyesen fejtegetni Isten igéjét (2Tim 2,15), akkor vehetjük el a Teremtő Atya kezéből azt a valódi életet adó tervet – bármilyen időszakban is legyünk –, ami áldást, helyes önismeretet, jól megélt kapcsolatokat, s nem legutolsó sorban valódi eredményét adja munkánknak. Istenben hívő nőként, Jézust követő tanítványként, a Szentlélekkel bennünk élve, nincs szükségünk arra, hogy politikai hatalmak, ideológiák, emberek irreális elvárásai – vagy éppen az aktuális divat – miatt ide-oda hánykolódjunk (Ef 4,14). A Teremtő Isten tervét nem befolyásolják világi változások, mert Ő maga nem változik (Jak 1,17). Ezt a tervet pedig valamilyen módon itt és most, ebben a világban kell megélnünk, hiszen Jézus sem kérte az Atyától, hogy vegyen ki bennünket abból, hanem, hogy őrizzen meg benne minket. (Jn 17,15) Ezt a megőrzést egyedül Isten Igéje tudja elvégezni bennünk.

Mindaz, amit megpróbáltam átadni az Isten szerinti dolgozó nő képéről, valószínűleg csak egy szeletkéje Isten teljes tervének. Bátorítalak arra, hogy kérdezd Istent, gyakrabban nézz bele az Ő tükrébe, az Igébe – miközben végzed a mindennapi elhívásod –, hogy személyesen neked is bizonyságot tegyen a Szentlélekkel a szívedben az igazságról. Ha pedig valami újat, a fent leírtaktól többet látsz meg, az Isten kinyilatkoztatása legyen az életedben (Fil 3,15).

Ha engedelmesen hallgatsz a te Istenednek szavára, és ha nem térsz el se jobbra, se balra… Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka… Áldást bocsát az ÚR minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az ÚR. … Megnyitja az ÚR előtted gazdag kincsesházát, és megáldja kezed minden munkáját.” (5Móz 28,1-14)





a

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..