Évekkel ezelőtt egy kedves barátnőm egy beszélgetés során megkérdezte tőlem, hogy mi lenne az, ami nélkül nem tudnám elképzelni a jövőmet. Erre én gondolkodás nélkül azt feleltem: “Hogy anya legyek”. És valóban, már kislány koromban is szívesen játszottam kisbabákkal, és örömömet leltem abban, hogy gondoskodhatok róluk (akár egy pelenkacserével, etetéssel vagy sétával). Megmagyarázni nem feltétlenül tudtam, csak éreztem. Éreztem, és vágytam rá. Az utóbbi években a közvetlen családomban is több baba született már, így még többet tanulhattam, gyakorolhattam, és közelebbről megfigyelhettem, mit is jelent egy új élet érkezése a családba. Így az anyaságról kialakultak bennem konkrét elképzelések, azt gondoltam, hogy tudom, mi vár majd rám, és elterveztem, én mit, hogy fogok (vagy hogy nem fogok) csinálni. Aztán történt, hogy anya lettem.
Az anyaságot egyszerű definiálni, mégis megannyi oldala, értelme és megtapasztalása van, hiszen mindenkinek mást jelenthet annak függvényében, hogy épp milyen életszakaszban jár. A család mindig fontos volt számomra, és áldott vagyok, amiért nagycsaládba születhettem. Az alábbi rövid interjúkban az anyaságot próbáljuk körbejárni négy különböző szemszögből: édesanyám, a nővérem, a húgom és a saját megtapasztalásaim alapján. Édesanyám felnevelt 6 gyermeket, és immáron hatszoros büszke nagymama. A nővérem három csemete – egy kisiskolás, egy ovis és egy totyogó – anyukája. A húgom még az anyaság előtt áll, jómagam pedig egy három hónapos babóval tengetem a mindennapjaimat. (Az egyszerűség kedvéért: anya-A, nővér-N, húg-H, én-É.)
1. Mit szeretsz az anyaságban a legjobban?
A: Azt, hogy Isten megtisztelt azzal, hogy esetlen, maguktól életképtelen lényeket rám mert bízni, hogy gondoskodjam róluk.
N: Hogy van három kisember, akinek én vagyok a legfontosabb a világon, és ezt el is mondják, kimutatják.
H: Nagyon várom, hogy lássam, ahogyan egy apró kis teremtményből hogyan lesz valaki. Hogy végigkísérhessem ezen az úton, esetleg segíthetem, óvhatom, tanácsokkal láthatom el.
É: Szeretem, hogy láthatom, ahogy ennek a kislányom elméje napról napra kinyílik, egyre többet tanul, és ért meg. Szeretem, hogy ilyen közel áll hozzám egy másik ember, hiszen szó szerint a testemből lett, és ezt a köteléket hihetetlenül különleges megtapasztalni. Na, és persze: a mosolyok. A baba mosolyok kicsi jutalmak.
2. Mi az anyaságban a legembertpróbálóbb?
A: Az egyik, hogy megtanuljam, a gyerek nem az enyém, a másik pedig, hogy lehet, hogy egyáltalán nem olyan a személyisége, mint ahogyan elképzeltem.
N: A hisztik, veszekedések kezelése.
H: Számomra a türelem mindig is nehézséget okozott. Már a párommal is nehéz néha türelmesnek lennem, csak elképzelni tudom, milyen nehéz lesz olykor anyaként türelmesnek maradnom.
É: Jelenleg a kiszámíthatatlanság és a folytonos készenlét. Nem tudom, hogy el tudok-e menni zuhanyozni, meg tudok-e együltömben ebédelni, hány órát tudok majd éjszaka aludni… bármikor szüksége lehet rám ennek a kis emberpalántának, és akkor mennem kell. A házimunka elvégzéséről nem is beszélek. Ráadásul mivel ilyen pici korban kevés a visszajelzés a részéről, még nehezebb újratöltődni.
3. Mire nem számítottál az anyávà válással kapcsolatban?
A: Annak ellenére, hogy mennyit hibáztam, mégis felnőttek, és egészséges, talpraesett és jófej felnőttek lettek.
N: Hogy mit ki nem tudnak hozni belőlem. Akár a legjobbat, de a legrosszabbat is. Nagyon megváltoztatják egy nő életét.
É: A szélsőséges érzelmekre, hogy milyen könnyen eluralkodhat rajtam a frusztráció vagy a tehetetlenség érzése, ugyanakkor a túlcsorduló szeretet, amit anyaként a gyermekünk iránt érzünk, tényleg semmihez nem hasonlítható.
4. Mi a legfontosabb, amit tanultál a gyerekneveléssel kapcsolatban?
A: A legnagyobb tanulság az volt, hogy nem az én képmásomra kell formálni őket.
N: Mindig figyelnek és utánoznak. Legjobban példával tudsz nevelni, az érvelés sokszor felesleges.
É: Felesleges görcsösen ragaszkodni az elképzeléseimhez, különböző módszerekhez, meg kell tanulni rugalmasnak lenni, és a kicsit is úgy kezelni.
5. Mi a legmeglepőbb/legérdekesebb, amit magadról tanultál, amióta anya vagy?
A: Képes vagyok/voltam a saját önző lényemet háttérbe szorítani a gyermekeim jólétéért.
N: Az egyik, hogy borzasztó türelmetlen tudok lenni, a másik hogy sokszor túl sokat megengedek nekik, pedig azt hittem, szigorúbb leszek.
É: Nyugodt természetű ember vagyok, viszont meglepődtem azon, hogy (főként a kialvatlanság miatt) milyen gyorsan frusztrált leszek és ideges. Ezen napról napra dolgoznom kell.
6. Van valami, ami hiányzik a gyerekek előtti életedből?
A: Fiatalon lettem anya, nem volt hosszú az az időszak, amikor önálló felnőtt voltam. Talán, amikor nagyon kicsik voltak a gyerekek, hiányzott az, hogy néha szebb és tisztább lehessek.
N: A szabadság. Hiányzik, amikor nem kellett nagy szervezést, erőfeszítést tenni, hogy elmenjek valahova, vagy hogy randizzak a férjemmel, vagy csak hogy nyugodtan megvacsorázzak.
H: Azt gondolom, a szabadság fog a leginkább hiányozni.
É: Leginkább a férjemmel kettesben töltött idő. Ahogy a nap végén együtt nyugodtan megvacsoráztunk, a kanapén beszélgettünk, megnéztünk egy filmet, vagy a spontán randik.
7. Számodra miben nyilvánul meg az, hogy sikeres anya vagy?
A: Hat gyermekem van, szóval nekem leginkább abban, hogy Isten rám bízott egy újabb és újabb gyermeket. De abban is, hogy mind felnőttek, ráadásul értelmes, kiegyensúlyozott, jó egzisztenciájú felnőttek, akikre büszke lehetek.
N: Nem tudom, hogy sikeres anya vagyok-e. De talán akkor érzem annak magam, amikor másoktól kapok visszajelzést. Amikor megdicsérik a gyerekeimet, olyanok, akik nem is ismernek minket.
H: Azt gondolom, akkor fogom magam sikeres anyának gondolni, ha beérni látszik az, amit megtettem azért, hogy jól nevelt, udvarias, egészséges (szellemileg és testileg), boldog gyerekeim legyenek.
É: Amikor azt látom, hogy a kislányom jókedvű, jól érzi magát, elégedett. És ha épp nyűgös is, én meg tudom őt nyugtatni, érezheti, hogy nálam biztonságban van.
8. Az anyává válás kapcsán mire érdemes odafigyelni egy nőnek a férjével való kapcsolatában?
A: Mindig a férjem az első, a házasság NEM a gyerekért van. A gyermek ajándék, ráadás, de a férjem kell, hogy a legfontosabb legyen.
N: Talán arra, hogy ő az első “gyerekük”. A férj is legalább annyi törődést és figyelmet vár, mint a gyerek. Nem szabad megfeledkeznünk róla. Először lettünk feleségek, aztán anyák. A sorrend maradjon.
H: Ha gyereke van az embernek, akaratlanul is háttérbe szorul a férfi a kapcsolatban. Fontos, hogy ne hanyagoljuk el a férjünket, mindig szakítsunk egy kis időt rá! Mindegy, mennyire lefáraszt a gyerek estére, mikor végre hazaér a férjünk a munkából, nem szabad rázúdítani az egész napos stresszt. Helyette meg kell ölelni, és azt mondani: de jó, hogy itthon vagy!
É: Fontos, hogy tudatosan szakítsunk időt egymásra, megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, milyen gondolatok foglalkoztatnak bennünket. Hogy legyen egy hely a kapcsolatunkban, ahol csak mi ketten vagyunk és csak egymásra figyelünk. Gyerek(ek) után ez még nehezebb, mint előtte, de ezért fontos a tudatosság, különben nagyon gyorsan eltávolodhatunk egymástól.
9. Mi a legjobb tanács, amit kaptál gyerekneveléssel/anyasággal kapcsolatban?
A: Édesanyámtól kaptam a legjobb tanácsokat. Ő mondta, hogy soha ne büntessük a gyereket dühből, a másik pedig, hogy a gyereknek kell alkalmazkodni a családhoz, és nem a szülőnek körbeugrálni a gyereket.
N: Kiabálással nem segítesz a helyzeten, attól nem fog jobban figyelni rád, nem fog jobban viselkedni, nemhogy kedvesebb lenni. Sőt, ha lehet, a kiabálással még rosszabbá teszed a helyzetet. Meg kell próbálni nyugodtnak, de határozottnak és következetesnek lenni. Anyukám mindig azt mondta, hogy Isten a gyerekeink által formál minket a legjobban. Vegyük hát őket úgy, mint Isten eszközei.
H: Édesanyám mondta nekem, hogy legyek mindig következetes! Ezt szeretném majd én is betartani.
É: Édesanyám mondta többször is, hogy feleségként a gyerek(ek) születése után is a férjem kell, hogy az első legyen, hiszen a vele való kiegyensúlyozott kapcsolat adja az alapját a családunk kiegyensúlyozottságának.
10. Mit üzennél az anyukáknak, akik olvassák ezt az írást?
A: Csak lazán, ne aggódjatok, ne görcsöljetek, ha nem úgy fejlődik, viselkedik, ahogy a modern könyvek írják. Minden gyerek más és más ütemben növekszik. Ha te nyugodt tudsz maradni, az a gyerekre is átragad. És nevess sokat – magadon is!
N: Ha anyaként azt kérdezed: hol a helyed ebben a világban, vagy hogy mi a feladatod, mi a célod? A válasz az, hogy anya vagy. Isten nagyon fontos küldetést bízott ránk azzal, hogy anyává tett minket. Legyünk érte hálásak! Alapvetően rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövő társadalma. Tegyük hát ezt alázattal, türelemmel, szeretettel, hogy lámpások lehessünk, ami nem rejthető véka alá. És sose felejtsük, csak egy ideig gyerekek, csak egy ideig a mieink, és minden szakasza a gyereknevelésnek egyszer véget ér. Próbáljunk meg örülni annak, ami most van! Akkor is, ha nem hagy éjszaka aludni, vagy ha huszadszorra se fogad szót, vagy ha folyamatosan rendetlenséget csinál, vagy ha ezer kérdéssel bombáz egyszerre, ha idegesít. Gondolj bele, milyen rossz lenne, ha nem lenne!
H: Amit nekem is mondtak: nincsen bevált mód a gyereknevelésre. Ami az egyik anyukának bejött, az nem biztos, hogy neked is jól fog működni. Ne az interneten keress választ, minden gyerek más, és csak az édesanyja tudja a leginkább megérteni, ezért hallgass az ösztöneidre.
É: Minden kisbaba más. Első gyerekesként annyi információ zúdulhat az ember lányára, hogy azt se tudja, hova kapja a fejét (pláne az internetnek köszönhetően). Rengeteg anya/”specialista”/babákkal suttogó osztja meg a tanácsait filter nélkül. Ezért fontos, hogy egyrészt legyen legalább egy olyan ember a közvetlen közelünkben, akinek bízunk a tanácsaiban (lehet anya, testvér, gyerekorvos…), másrészt ne akarjunk magunkra és a kicsire erőltetni semmilyen viselkedést, módszert, hanem inkább figyeljünk a gyerekre, hogy ő mit üzen, mert tényleg létezik az a bizonyos ösztön, ami segít megérezni, hogy a te kisbabádnak mi a legjobb.
Bármennyire is örülnénk neki, sajnos nincs egy univerzális megközelítés, módszer a gyerekneveléshez. Minden anyának meg kell harcolnia a saját harcait és megküzdenie a mindennapok kihívásaival. Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy vannak jó napok és vannak nehezek. Szerintem ebben a kettősségben rejlik az egész szépsége és különlegessége. Egyszer legszívesebben elbújnánk a szekrénybe néhány perc egyedüllétért, a következő pillanatban pedig könny gyűlik a szemünkben, mert ránk mosolygott vagy megölelt a csemeténk, vagy valami újat tanult amitől elönt minket a büszkeség. Akárhogy is nézem, anyának lenni az egyik legizgalmasabb, legfélelmetesebb és legjutalmazóbb dolog, amit eddig megéltem.
