Tavaszi vendégváró

Szerintem mi nők nagyon gyakran összekapcsoljuk a jól létünket a kapcsolatainkkal; akkor vagyok jól, ha tudok kapcsolódni, vagy inkább akkor tudok kapcsolódni, ha jól vagyok? 🙂 Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én felettébb szeretek vendégeket várni és fogadni, szeretem azt, amikor összejön a társaság és én csak nézhetem ami kibontakozik. Viszont nem egyszer estem már bele abba a hibába, hogy a körülmények megtervezésére és kivitelezésére túl sok időt fordítottam. És a nap végén azon törtem a fejem, hogy minden jól sikerült, de vajon betöltötte-e a valódi célját az alkalom? Tudtam-e teljes lényemmel találkozni: jelen lenni, figyelni és megosztani? És mindebben az a nehéz, hogy nem is mindig csípjük nyakon azt, hogy miről van itt pontosan szó és mi történik velünk… Vajon tényleg, őszintén és tisztán szeretetből ragaszkodunk ennyire a tökéletességhez? (Hatalmas de tényleg hatalmas tisztelet a kivételnek!) Mi ez a megrögzött ragaszkodás ahhoz, hogy legalább 3 féle dologgal kínáljunk, az asztal is szépen legyen terítve és ráadásul a hajam is készen legyen? Nem feledkezünk el arról az „apróságról”, hogy akik hozzánk érkeznek, szintén szeretettel fogják fogadni azt, amivel készültünk, olyan szeretettel, mint amivel mi dolgoztunk rajta. És persze örülnek bárminek, amit eléjük rakunk, de a lényeg, hogy velünk legyenek és zavartalanul élvezhessék társaságunkat. Ez nem egyszerű feladat, ha mi folyton azon feszengünk, hogy minden tökéletes-e, és mindent elvégeztünk-e (igaz, Márták?). Szóval bár a finomságok fontosak, mégis szeretném a hangsúlyt inkább a tényleges lényegre fordítani. A találkozásra, amikor szívvel, lélekkel és frissességgel tudunk a másikra figyelni, az ajándékra, hogy az időmet és a szeretetemet adom úgy, ahogy tudom… Mert ez az egyik szépsége a sütés-főzésnek, hogy nem mindig sikerül minden ugyanúgy.

Nem is olyan egyszerű JÓL jelen LENNI 🙂

Hogy lerövidítsem a keresgélésre szánt időt a receptek között, leírok nektek 3-at, ami igazi tavaszi ízekkel örvendeztet majd meg mindenkit! Nem kell túlzásba vinni és nem kell tökéletesnek lenni.

Azoknak is szeretnék kedvezni, akik sós-szájúak, ezért megosztok egy teljes kiőrlésű liszttel készült finomságot, ami magasabb rost- és vitamintartalma miatt kedvezőbb, mint a csak finomított lisztből készült társai. És még olajos magokat is dolgozhatunk bele, ami értékes zsírsavösszetétellel rendelkezik. Ehhez egy nagyon jó és egyszerű recept, aminek a tésztájával könnyű dolgozni, a végeredmény pedig puha és illatozó finomság lesz.

Teljes kiőrlésű pogácsa:

  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
  • 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 25 dkg finomliszt
  • 1 dl tej
  • 1 mokkáskanál cukor
  • 1 friss élesztő
  • 3 teáskanál só
  • 1 mokkáskanál sütőpor
  • 25 dkg margarin
  • 33 dkg tejföl (12%)
  • 3 tojássárgája
  •  

Az elkészítésénél arra figyeljünk, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek. Innentől kezdve csak a megszokott módon langyosabb tejben feloldjuk a cukrot, felfuttatjuk benne az élesztőt. A kétféle lisztet a sóval, sütőporral összekeverjük, majd a felfuttatott élesztővel, vajjal, tejföllel és tojássárgájával összegyúrjuk. Egy órát pihentetjük, ha lehet melegebb helyen, hogy az élesztő megfelelően tudjon dolgozni. Amikor egy óra elteltével kicsit megnőtt, és a fedőt fellökte, akkor lehet folytatni a tésztával a munkát.

A képen látható jobboldalon az apró pogácsa, ami lenmaggal és szezámmaggal készült, egy-egy nagyobb maréknyi került a tésztába. A lenmagot érdemes felaprítani, mert így tudja kedvező hatását kifejteni.

A középső pogácsa tökmagos, amit a tésztába gyúrás előtt jó egy kicsit megpirítani, így erőteljesebb és kellemesebb aromát kap. Két marék tökmag került a tésztába, amit pirítás után felaprítottam.

A bal szélen pedig a medvehagymás pogácsa látható, amibe körülbelül 6 nagyobb levél medvehagyma van. Ha valaki intenzívebb ízt szeretne, akkor többet is bele lehet tenni. (Ezek az arányok 1/3 tésztához elegendőek.)

Ezután következik a nyújtás: ne legyen túl vékony, hiszen a pogácsának kell a magasság. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, lekenjük felvert tojással, ezután meg lehet még szórni ízlés szerint szezámmaggal, sajttal. Végül aranybarnára sütjük a pogácsát. Ez más árnyalatú aranybarna szín, mint amikor csak finomliszttel dolgozunk, hiszen a tésztánk eleve kicsit sötétebb. Érdemes figyelni a pogácsák alját, mert ott könnyebb megállapítani a színváltozást.

Ha szeretünk jó előre készülni, és mindig tartogatni valami finomságot a biztonság kedvéért, akkor nagyon jó lehetőség a desszertgolyók készítése. Egyszerű, előre elkészíthető, amiket sütni sem kell. Akár gyerekekkel segítségével is összeállítható. Bár ez a Ferrero golyó nevet viseli, házilag elkészítve egészségesebb finomságot varázsolhatunk belőle, mivel az alapja a darált bokormogyoró. .

Ferrero golyó: (18 db)

  • 150 g pirított bokormogyoró
  • 2 evőkanál kakaópor
  • 1 csipet só
  • 1/4 vaníliarúd belseje
  • 3 evőkanál juharszirup

18 szem pirított mogyorót félreteszünk, ezek kerülnek majd a golyók közepébe. A többit ledaráljuk, ebből 2 evőkanálnyit kiveszünk egy kis tálba, ebbe fogjuk majd beleforgatni a kész golyókat. A maradék darált mogyorót összekeverjük a kakaóporral, sóval, vaníliával és végül a juharsziruppal. Amikor összeáll a massza, akkor kis golyókat formázunk, amiknek a közepébe egy-egy szem mogyorót teszünk. Utolsó lépésként beleforgatjuk a darált mogyoróba. Kis papírkán vagy egyszerűen csak egy tányéron is nagyon jól mutatnak.

A hosszú tél után egyre erőteljesebben vágyakozunk valami frissítő íz után, ami az eszünkbe juttatja, hogy nemsokára itt a nyár. Felidézi a langyos esti szél és a simogató napsugár érzését. Ehhez az egyik legjobb alapanyag a citrom.

Joghurtos citromtorta (12 szelethez)

Alap:

Az egyszerűség kedvéért kekszes alapot is készíthetünk neki:

  • 330 g zabkeksz (érdemes teljes kiőrlésűt választani, cukormenteset)
  • 75 g olvasztott vaj
  • 2 marék pörkölt dió

Krém:

  • 800 g görög joghurt
  • 350 ml habtejszín
  • 1,5 citrom reszelt héja (bio citrom legyen, aminek felhasználható a héja!)
  • fél citrom leve
  • 4 evőkanál cukor
  • 9 lap zselatin

Az alaphoz a kekszet összetörjük, a pörkölt diót feldaraboljuk, a vajat megolvasztjuk, ezeket összekeverjük. Az alap nem gyúrható, inkább darabos, de tapadós. Egy tortaformába jó alaposan belenyomkodjuk. Fontos, hogy tömör legyen, mert így könnyebb lesz majd kivenni a formából. Ezt lefedjük és hűtőbe tesszük, amíg elkészül a krém. A citrom héját lereszeljük, levét kifacsarjuk, és a joghurthoz keverjük. A habtejszínt felverjük, és hozzáadjuk a cukrot. Majd az egészet egy nagy tálba összekeverjük. A lapzselatint felhasználási javaslat szerint elkészítjük. Általában szükséges egy előáztatás, majd pedig kevés vízzel kell felmelegíteni (nem forralni). Ezután a zselatint folyamatos kevergetés közben a krémhez öntjük, majd az egészet  az alapra, a tortaformába töltjük. Szépen elegyengetjük a tetejét, és a hűtőbe helyezzük dermedni.

Jó vendégvárást, jó kapcsolódást! 🙂

Ábrám Boróka

 





Jól lenni

Ez a hónapunk témája, lehet, hogy emiatt most azt várnátok tőlem, hogy valami nagyon motiváló, rendkívül bátorító dologról írjak. Remélem, hogy így is lesz – de nézzétek el nekem azt is, ha talán kicsit másképp. A gyakorlatban az az igazság, hogy nem mindig tudunk jól lenni, sőt… Van, amikor kifejezetten fájdalmasan sajog és szenved a lelkünk vagy a testünk. Magunkhoz ölelhetjük ezt a kínt vagy eltolhatjuk. Odáig sokan eljutunk, hogy nem akarjuk, hogy rossz legyen… Pedig számomra jól lenni azt is jelenti, hogy elfogadó vagyok azzal az állapottal is, amikor nem vagyok jól.

Tovább a cikkhez

Jó időben

Sokszor mondogatjuk, hogy milyen rohanó világban élünk. Hogy nincs időnk semmire, vagy ha van, nehezen döntünk, hogy mit is kezdjünk vele, mert annyi lehetőség van, így sehol se tudunk jelen lenni igazán… Véletlenül észreveszünk egy üres délutánt a naptárunkban, és kapásból öt dolog jut eszünkbe, amit abba a néhány órába bele tudnánk szorítani. Ha barátokkal egyeztetünk találkozót, akkor azt legalább 4-5 héttel előre meg kell tenni. Rohannak a mindennapok, a hétvégén pedig igyekszünk utolérni magunkat. Vajon lehet-e máshogy?

Tovább a cikkhez