Elköteleződés

Ebben a hónapban két munkatársammal, illetve barátommal ültem le beszélgetni, a témánk az Isten melletti elköteleződés volt. Figeczki Lili huszonhat éves, jelenleg harmadik éve lelkész a Budapest Józsefvárosi Református Egyházközségben. Férjével, kutyusukkal és kiscicáival Ócsán élnek. Berke Eszter alig egy hónapja szolgál lelkészként szintén a Józsefvárosi Gyülekezetben. Tíz éve végzett a kolozsvári teológián, azóta több helyen is szolgált, így sok mindent látott már.

Tovább a cikkhez

100%-os hűség

Ezt a cikket még bő egy évvel ezelőtt a Szolgálólány meséje egyik jelenete ihlette. Valamikor tavaly tavasz végén a második évadban volt egy jelenet, ami felháborított, és emlékszem, a hétvégi túránkon hosszan veséztük a férjemmel. A témája épp idevágó volt: hűség, elköteleződés. Mindegy, ha valaki nem nézi a sorozatot, anélkül is érthető lesz a cikk.

Tovább a cikkhez

Átragyog-e?

A mai világban olyan sokan elköteleződnek. Furcsa ezt olvasni, igaz? De ha jobban belegondolunk, igaz! Elköteleződnek egy jó ügy, természetvédelem, hulladékmentes életmód, márkák, termékek, vagy akár sportcsapatok mellett is. Ez nem feltétlenül baj, viszont sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy mindezek mellett a hitünkkel kapcsolatos elköteleződéssel hogy állunk?

Miről ismerik fel az emberek, hogy a te életed középpontjában Jézus Krisztus áll? Vagy feltehetném úgy is a kérdést, hogy a hited mellett mennyire vagy elköteleződve? Hisz tudjuk, hogy:

„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!  Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Jelenések 3,15-16

„Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem…” Jakab 5,12

Kemény szavak, de a Bibliában sokszor olvasunk nehéz példákat. Az intések ellenére, mégis sokszor hezitálunk, amikor keresztyénként valamire igent, valamire meg nemet kellene mondani. Belemenjek-e a pletykálásba, hiszen, csak azt mondanám el, ami amúgy is nagyjából igaz… Sokszor úgy gondoljuk, hogy ez vagy az még belefér, hiszen azért mi belül hiszünk. Nem egyszerű feladat hidegnek vagy forrónak lenni, hiszen a nap minden percében résen kell lenni, és a gondolkodásmódunknak teljesen arra kell átállnia, hogy minden helyzetben azt kérdezzük, hogy mi lenne a biblikus, a Jézus Krisztusos, a keresztyéni? És valljuk be, ez néha nagyon nehéz tud lenni, és olyan sokszor csúnyán elbukunk benne. Időről-időre rá kell jönnünk és sajnos a „világnak” is, hogy a keresztyének is „csak” emberek. Az a kihívás, hogy amikor erre rájövünk, tudunk-e alázatosan bocsánatot kérni Istentől, és a másiktól.

Ebben a hónapban a nagy kérdés, amit szeretném, ha forgatnál és megválaszolnál: Te mennyire vagy a hited mellett elköteleződve?

Ennek a folyamatnak több fontos pillére is van, ezek közül íme három:

Személyes kapcsolat

Tudom-tudom, keresztyén körökben a csapból is ez folyik, de ez mindennek az alapja. Hiszen, ha nem ismerjük, hogy mihez/kihez köteleződünk el, akkor nagyon nehéz dolgunk van. Ha körülötte forog az életünk, ha az ige a mindennapjaink része sokkal védettebbek vagyunk, hiszen jobban tudunk reagálni helyzetekre, kísértésekre. Milyen a személyes kapcsolatod Istennel? Szánsz rá időt naponta, hogy az Ige által jobban megismerd őt?

Lelki közösség

A Bibliában is olyan sok példát olvashatunk azzal kapcsolatban, hogy a keresztyének kisebb közösségekben élték meg és gyakorolták a hitüket. Hiszen egy élő közösségnek ereje van! Építő, feddő, megjobbító, lelkileg megerősítő ereje. Lehet közösség nélkül is keresztyén valaki, de a fejlődésnek, a tanulásnak, az egymás hordozásának, a szolgálatnak ad teret, ha gyülekezethez tartozunk. Van az életedben lelki közösség? Találkozol rendszeresen másokkal, hogy az igét tanulmányozzátok, beszélgessetek róla?

Szolgálat

Ha egyszer elkapott a Tűz és a Láng, nem tudjuk többé elrejteni azt, valami megváltozik és már nem akarunk ugyanolyan életet élni mint előtte. Keressük a lehetőségeket, hogy kinek, hol, hogyan, miben tudunk segíteni, hogy mire hívott el minket Isten, hogy milyen küldetést, feladatot szán nekünk itt, a Földön. Nem tudunk tovább tétlenül ülni, hanem vágyunk jót tenni, vágyunk az Ő országát építeni, vágyunk másokat hozzá szeretni. Milyen szolgálatot bízott rád Isten? Hogyan építed az Ő országát?

S búcsúzóul Túrmezei Erzsébet kérdését szeretném a szívedre helyezni erre a hónapra, kedves Olvasó: „Kísérjen hát egyre a kérdés tovatűnő évek alatt: Átragyog-e, átsüt-e rajtad, átragyog-e rajtam a Nap?!”

Balázsfalvi-Ábrám Anna

 





Valódi

Ma megcsapott a szele a négyezer méternek. Valóságosan is, nem csak költői módon! Amikor négyezer méter magasban kinyitják a repülő ajtaját, és valaki arra kér, hogy tegyem ki a lábaimat a gépből, az meg tud csapni. Úgy, ahogy az első lélegzetvétel a magasban. Szinte ugyanilyen gyorsasággal vágnak be a gondolatok az agyba: Ki fog nyílni az ernyő? Jól fogunk landolni? Mekkora a legkisebb sérülés, amivel megúszhatom, és vajon mekkora a legnagyobb? Persze, előkerül a halál gondolata, hiszen néha az emberek feszegetik a határokat és abban a veszély is benne lehet. És ez az összefüggés itt nagyon látványos és egyértelmű. 

De valójában átvitt értelemben, mint annyi mindenben, az elköteleződésben is ott van a halál. És nem olyan értelemben, hogy törvényszerűen bele kellene halnunk. Hanem sok pici halálból tevődik össze annak a megmutatkozása, hogy elköteleződtünk. Ezek között lehet az önzőségünkkel való felhagyás, lemondások, saját tervek elengedése, alkalmazkodás… Bár lehet, hogy drasztikusnak tűnik, hogy így hívom, de én tényleg így látom: meghalni önmagunknak és az önmagunkért való életnek. 

Lehet, hogy van ennek egy gyásza, de mégsem szomorú. Mégpedig azért nem, mert annyi élet van az ilyesfajta halálban! A tengerben búvárkodva találtam egy kis különálló üledéket. Felszínre hozva láttam, hogy ez egy mészlerakódás. Benne kagylókkal, kráterekkel, kis élőlényekkel. Egy egész kolónia! Pedig a mész is több száz halálból tud felépülni, azért, hogy valami, valaki újaknak adjon otthont. Mi az, ami indokolatlanul foglalja már a helyet az életedben? Aminek helyére már valami új kellene szülessen? 

Nekem Isten rámutatott ezekre a területekre az életemben. Nagyon tervezős voltam: rövid, közép és hosszú távú tervekkel és célokkal, és Isten sorra húzta át, hogy ezt most nem, és ezt sem… Az elején fájt, gyász volt, de aztán megértettem, hogy minden területen Úr akar lenni az életemben, és nem szeretné, ha megkötözne valami. Legyenek ezek akár saját céljaim. Továbbra sem hiszem azt, hogy céltalan életet vár, vagy tétlen, mielőtt félreértés történne. Inkább azt akarja, hogy szabadok legyünk a váltásra, a változásra a megváltoztatásra. 

És ez a halálból fakadó élet csakis bizalomból történhet. Bizalomból az Atyában, az Ő jóakaratában, szeretetében, gondoskodásában. Úgy, ahogy a változásra és váltásra való bátorságunk, bizonyosságunk is bizalomból fakad. 

„Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” Lukács 17,33

Mit jelent elveszíteni az életünk, mit jelent átadni az életünk, vagy az, hogy élek többé nem én?

Én akkor ott, a magasságban megérkeztem a zuhanásba. Megérkeztem a bizalomba, az elengedésbe. És a gyönyörködésbe, hogy mennyivel többet akar becsomagolva átnyújtani, mint amiért én annyit dolgoztam. 

Őszinte leszek: kockázatos, de gyönyörű és a végén valódi szabadság vár! Mersz?

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. János 11,25-26

Hiszed-e ezt?

Mi, akik zsidónak születtünk, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, saját magamat nyilvánítom törvényszegőnek. Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. 2 Gal. 15-21

Ábrám Boróka