Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem három olyan időszak van általában az évben, amikor szeretek leülni és átgondolni, megtervezni vagy éppen újratervezni a teendőimet, programjaimat.
Az első ilyen időszak elég adott: ez az év eleje. Amikor még mer nagyokat álmodni az ember, nagyobb léptékben gondolja át az évet, felsorolja, hogy min szeretne változtatni, milyen új szokást szeretne bevezetni, hová szeretne eljutni abban az évben, stb. Ekkor még varázslatosabbnak tűnik az év, és nem a mindennapok teendőivel foglalkozunk. Már több éve ilyenkor egy fél napot rászánok a tervezés folyamatára, veszek egy szép naptárat és teleirkálom azt.
A másik ilyen időszak tavasszal van, amikor a nyarat gondolom át és tervezem meg. Nyaralások, hosszú hétvégék, koncertek, programok, találkozások.
A harmadik ilyen időszak a szeptember. Ilyenkor valahogy nem csak a természet: időjárás, színek, illatok változnak, hanem rájövök arra, hogy az év elején megálmodott terveim is. Elhatározásaim közül valamin változtatni kell, valami nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, valamit meg még mindenképp be szeretnék sűríteni az év hátralevő részébe.
Tele van az életünk tervekkel, célokkal, kötelezettségekkel. Néha tudatosan, néha észrevétlenül, de elköteleződünk: emberek, programok, feladatok, célok mellett. Tervezünk, de igazából mi alapján? Mi körül forog az életünk? Mi irányítja a terveinket? Egyáltalán mit jelent elköteleződni a mai világban? A szeptemberi számunkban ezekre és hasonló kérdésekre keressük a választ.
Kívánjuk, hogy legyen ez a hónap őszi napsütésben, csendes percekben, jó kávékban, mély beszélgetésekben, hitbeli növekedésben gazdag hónap!
