„De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Kor 12,11)
Emlékszem, megtérésemet követően nagyon sokat olvastam a Bibliát. Leginkább az Újszövetséget lapozgattam, mert bennem élt a vágy, hogy megértsem a jelenkor gyülekezeteinek „működését”, felépítését, aminek már én is tagja voltam. Minél többet olvastam, annál jobban elmerengtem a biblikus gyülekezet életképében – s annál inkább vágytam rá. Ám vágyakozásomat hamar megzavarta az, hogy nem mindent úgy találtam napjaink gyülekezeteiben, mint amiket a legelső gyülekezetek életében, gyakorlatában olvashattam az Újszövetségi lapjain. Elkezdett érdekelni hát, miért tűntek el bizonyos tevékenységek, gyakorlatok, mások pedig miért maradtak meg (vagy alakultak ki új gyakorlatok), több mint 2000 év után. Érdeklődésemet kutakodások követték az évek során: az újszövetség lapjain olvasható gyülekezetek kortörténetében, és az egyház történetében (egészen napjainkig). Kerestem a választ arra, ki, hol, mikor és milyen igei alátámasztással szüntetett meg bizonyos gyülekezetépítői tevékenységeket (mint pl. prófétálás, nyelveken szólás vagy éppen a kézrátételes gyógyítás). Persze kapacitásom nem volt arra, hogy minden létező hivatalos egyháztörténeti és kortörténeti irathoz, könyvhöz hozzájussak, és átolvassam. Tanácstalanságomban egy alkalommal még egy teológus-lelkész hallgatót is megkérdeztem: „Hol írja az Újszövetség, hogy valamennyi idő eltelte után pásztorok, evangélisták, tanítók lesznek az egyházban, de prófétálás, nyelveken szólás és a Lélek többi ajándéka meg fog szűnni? Miért csak egyes ajándékok válnak nyilvánvalóvá, mások pedig nem?” Nem tudott a kérdésemre felelni, s akkor – erre is emlékszem – nagyon elszomorodtam. Ezután jó ideig nem foglalkoztam a Lélek ajándékainak a kérdéskörével.
Pár hónapja azonban az ÚR újra felpiszkálta bennem a témát, és újra meg akartam fejteni a titkot: ha az Újszövetség mindenféle köntörfalazás nélkül beszámol a gyülekezetekben megmutatkozó lelki ajándékokról – mint természetes tényről – akkor ma a Lélektől kapott ajándékok tárházából miért csak egy részével élünk? Mi van a többi részével? Van vagy nincs? Ha van, mi akadályozza a megélésüket? Ha nincs, akkor miért nincs? Igei bizonyságot vártam a mennyei Atyától, amikor hasonló kérdésekkel osztottam meg vele a témával kapcsolatos aggodalmamat, kíváncsiságomat. Imádságom után reménytelten újra ugyanazzal a lendülettel vetettem bele magamat az Újszövetség lapjain élő gyülekezetek életébe – bibliai kommentárok kiegészítésével –, mint évekkel ezelőtt tettem megtérésemkor.
Mindezek után, 1-2 hete a Lélegzet Magazin keresett fel, hogy nem lenne-e indíttatásom a Lélek ajándékairól írni. Nem sokat haboztam, egyértelmű volt számomra az, hogy az eddig összegyűjtött ismereteket nekem most meg kell osztanom másokkal is. Így is teszek. Megosztanám veletek annak egy részét, ami a pár hónapos igetanulmányozás alatt megerősödött bennem, s ami talán benneteket is felpiszkál, további kérdéseket szül bennetek vagy vágyat kelthet a szívetekben arra, hogy jobban megismerjétek azt, amivel Jézus Krisztusban a Szentlélek által élhettek, mert az Atya ingyen, kegyelemből nektek adta.
1. „De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Kor 12,11)
Számomra ez ige a következőket jelenti:
– Isten Szentlelkének ajándékai VANNAK (nem kérdés, hogy vannak-e?).
– A Szentlélek ajándékait szétosztani AKARJA (tehát nem akarja megtartani Magának).
– Nem ugorhatunk bele a gyülekezeti életbe, a gyülekezet építésébe úgy, ahogyan mi kigondoltuk, és amilyen képességeinket erre mi látjuk jónak. Fordítva kell nézni a dolgot: a Szentlélek mindenkinek a saját akarata szerint szánt egy ajándékot a gyülekezet építésére, ezt kéne felfedezni és ezt kellene használni (nem pedig helyette minden mást).
2. „A kegyelmi ajándékok között különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. […] A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,4.7)
Nagyon fontos lenne már a gyülekezeti életünk legelején hirdetni azt, hogy mindenkinek egyedi ajándéka van a Lélektől, de csak az számít lelki ajándéknak, amikről a Bibliában is olvashatunk. A Lélek ajándékainak megnyilvánulásában és intenzitásában viszont lehetnek különbségek. Ezt a Lélek akarja így, tehát nem érdemes összehasonlítgatni magunkat másokkal, és aszerint meghatározni aktivitásunkat a gyülekezeti életben. Isten gyermekei ugyanis csak arról kötelesek majd számot adni, amit és amennyit rájuk bízott a Lélek (ráadásul abból a célból, hogy mások számára használjanak vele). Nem többet, de is nem kevesebbet.
3. „Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.” (1Kor 12,28)
Ahogyan újra és újra olvastam a Lélek ajándékairól szóló igeszakaszokat az Újszövetség lapjain, elkezdett körvonalazódni előttem a Lélek kétféle szándéka: egyik a rendelés (az egyház építésére), másik a kegyelmi ajándék (talán az építés elvégzésére, annak támogatására).
a) A Lélek elrendelése: apostol, próféta, tanító (az Efezusi levél ezt még kiegészíti a pásztorral és az evangélistával). Ezek olyan szerepek lehetnek a gyülekezeti életben, amikhez ellátandó feladatok is tartoznak. Olyan felelősségteljes szerepek ezek, amikben tulajdonképpen, ha hittel beleállunk, Krisztusban felnőtté válunk (Ef 4,11-13.), másokat pedig ugyanerre a felnőtt krisztusi korra nevelünk. Tehát mindenki kapott az egyházon, és a gyülekezeten belül a Szentlélektől egy szerepet, beosztást, amivel Krisztus testének (egyház) hasznos feladatot végző tagja.
b) A Lélek kegyelmi ajándéka: csodatevő erők, gyógyítás, gyámolítás, vezetés, nyelveken szólás. A Római levél 12. fejezetének 8. verse még kiegészíti az előbbieket buzdítással, adakozással, igyekezettel, könyörülettel. Az 1 Korintus levél 12. fejezetében pedig még több ajándékról tudhatunk: bölcsesség, ismeret, hit, lelkek megkülönböztetése, nyelveken szólás és magyarázás.
Az igazat megvallva, rengeteget lehetne még írni és beszélgetni a Lélek elhívásairól és ajándékairól. Nagyon izgalmas, gyönyörű és logikus, amit az Atya eltervezett Jézusban a Szentlélek által a Benne hívőknek. Mégis sokkal inkább az érdektelenséget, a félelmet, a tanácstalanságot látom az Istenben hívők arcán, amikor felmerül a Szentlélek „személye”, és az, hogy akarata van, elhívása, elrendelése, és ajándékai vannak számunkra.
S vajon, ha most megkérdeznélek téged – ki olvassa a soraimat –, hogy tudod-e a rendelésedet a Szentlélektől, és szolgálsz-e az ajándékoddal, amit a Szentlélektől kaptál, vajon mit felelnél rá? Zavarba jönnél? Igent vagy nemet mondanál? Lenne határozott bizonyosságod arról, hogy te Krisztus testének (egyház) milyen tagja vagy, és milyen funkciót töltesz be? Vagy egyáltalán nem tudnád miről kérdezlek?
Ha még nem gondolkodtál el a fent említett kérdésen, talán itt az ideje, hogy megtedd. Sőt mi több, én arra bátorítalak, hogy buzgón imádkozz azért, hogy fedezd fel azt az elrendelést és ajándékot, amit a Szentlélek MÁR neked adott. Mert a Szentlélek – téged nagyon jól ismerve – eldöntötte, hogy mivel szeretne megajándékozni téged.
Véleményem szerint a Szentlélek ajándékai nem tűntek el, nem lett kevesebb sem belőle, csupán nem foglalkozunk velük, ezért nem is tudjuk őket felfedezni, megérteni, és rendeltetésszerűen használni. A Szentlélek ugyanis adná az ajándékunkat, de legtöbben nem fordulunk oda, és nem vesszük át azt. Sok kibontatlan ajándék várja még, hogy kivegyék dobozából és hasznos legyen. Nem az ajándékozottnak válik majd hasznossá, hanem azok számára, akik a megajándékozottak körül élnek. Olyan ajándék ez, ami szétosztva nem kevesebb lesz, nem kopik el, sőt, nagyobb lesz, és még jobban működik majd.
Szívből kívánom, hogy keresztény életünket aszerint tudjuk felfedezni és megélni teljes valójában, ahogyan azt a mennyei Atyánk tervezte, s nekünk adja Jézus Krisztusban a Szentlélek által – nem kevesebbet, se nem többet.
