Keresztyén tabuk – bevallom, nem volt könnyű… Amikor kiválasztottuk az októberi témánkat, nem vártuk, hogy egyszerű lesz, viszont azt sem, hogy ilyen sok érlelődés, könnycsepp, gondolkodás lesz majd egy-egy írás mögött. Nem megírni volt nehéz a sorokat, bár néha ezekkel a témákkal kapcsolatban az ember nehezen találja a szavakat, hanem küzdelmes volt felidézni olyan emlékeket, érzéseket, pillanatokat, amikről nem szívesen beszél az ember. Beszélgetni fájó sebekről, megpróbáltatásokról, harcokról.
Mert általában ezekről egyáltalán nem vagy csak kevés emberrel beszélünk. Pedig ugyanúgy az életünk része egy fájdalmas búcsúzás, halálközeli élmény, kínzó babavárás, betegség, útkeresés, kapcsolati probléma és az ezekhez tartozó érzések. Talán azért nem szeretünk ezekről beszélni még keresztyén körökben sem, mert ilyenkor úgy érzi az ember, hogy gyenge és sebezhető. Ám nekünk van egy reménységünk, ami minden nehéz kérdésen, időszakon túlmutat, ez pedig az, hogy Isten nagyobb ezeknél a dolgoknál. Hogy nála van igazi békesség, gyógyulás, vigasztalás.
Ezzel a tudattal kívánjuk, hogy épülj te is az írásokból, kedves Olvasó! S a növekedésen túl, még kívánjuk, hogy merj beszélni hozzád közel álló emberekkel a saját tabuidról. Ez utat nyithat egymás és Isten felé, a feldolgozás és a gyógyulás felé is!
Áldott hónapot kívánunk!
