Hiánycikk a gyümölcspiacon

Egyre mérgesebben és türelmetlenebbül fúrom át magam a nyomuló tömegen egy rendkívülien fárasztó hét péntek délutánján a szokásos heti bevásárlást intézve a vásárcsarnokban. Az emberek vagy lökdösődve sietnek, vagy bágyadtan bámészkodnak feltartva a forgalmat. Nem is tudom melyik a rosszabb… Egy néninek elszakad a jól megrakott szatyra előttem, – na, már csak ez hiányzott – de gyorsan elkapom a fejem, mintha nem is láttam volna. Sietek tovább – majd biztos segít neki valaki más – gondolom, miközben felelevenítem magamban, hogy idefele jövet adtam egy százast a metróban egy hajléktalannak. Megelégedéssel nyugtázom, hogy a napi jó cselekedet ezzel: pipa.

Tovább a cikkhez

Keresztyén, nő & dietetikus

Az év első időszakában sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miként erősítheti ő is az egészséges életmódot követők táborát. Ilyenkor rengetegen állítanak fel megvalósítandó célokat, betartandó szabályokat az életükben, amikbe februárra, tavasz elejére már sokan bele is buknak és feladják. A mostani lapszám interjújához Kovács Judittal találkoztam, azért, hogy szakmai tanácsaival segítsen minket, illetve inspirációkkal, bátorításokkal lásson el bennünket. Judit dietetikus, szakács és sportoktató, aki hivatásának érzi szakmáját, amit évről évre egyre többen ismernek meg, hiszen egyre több fórumon hallhatunk a dietetikáról, illetve az egészséges életmódról. Bár az egészséges táplálkozás egyre trendibbé válik, mégis sokan mellékvágányon vannak, amikor ezt követik. Nézzük meg, mit mond erről a szakember?

Hogyan választottad ezt a hivatást és miért?
A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem humán tagozaton, így középiskolásként emelt óraszámban tanultam irodalmat és történelmet, amit nagyon szerettem. Ebből kifolyólag nagyon sokáig a régészet és a pszichológia érdekelt. Abban biztos voltam, hogy nem szeretnék szokványos munkát választani, és fix pontként mindig is ott volt a vágyaimban, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni.  Éppen emiatt jelentkeztem először a pszichológia szakra, azonban akkorra még nem lett meg a teljes nyelvvizsgám, így oda nem vettek fel. Így sodort az élet a második helyen megjelölt szakra, a dietetikára. Azóta persze ezt nem bánom, de akkor még nem is nagyon tudtam, hogy ez pontosan mit jelent.  Valami mégis megfogott benne, és aztán az évek során beigazolódott, hogy nagyon jó választás volt ez, sőt egy igazán nekem szánt szakma. A szakmán belül 70 %-ban pszichológusként működöm, hiszen az egy dolog, hogy elmondom valakinek, hogy mit kell betartania, mit lehet ennie, de egy másik dolog, hogy elérem azt, hogy ő ezt be is tartsa. Alapvetően azért választottam ezt a hivatást, hogy ezáltal embereknek tudjak segíteni. Ezt meg is találom benne, mert mindennapi örömöt okoz az, amikor látod, hogy hatással lehetsz emberek életére és azt akár meg is változtathatod jó irányba. Így egy nagyon nagy felelősség és hatalom is van a kezedben, ami talán félelmetesnek tűnhet, de szerintem inkább egy csodálatos lehetőség, hogy kívülállóként hathatsz másokra, és jót tehetsz az életükben.

Mivel foglalkozol a dietetikán belül? Milyen területekkel találkozol leggyakrabban?
Az egyik terület, amivel kiemelten foglalkozom az a gyerekeknek a táplálkozása, hiszen 4 évig dolgoztam dietetikusként a Heim Pál Gyermekkorházban, emiatt is ez a terület különösen fontos számomra. Nagyon szeretek gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkozni, és azt gondolom jól meg is találom velük a közös hangot. Ebből alakulhatott ki az is, hogy anorexiásokkal kiemelten foglalkozom.  Nagyon szeretek velük dolgozni, hiszen minden egyes ember más és más életúton ment keresztül és másként jutott el ahhoz a ponthoz, ahol mi éppen találkozunk. Szeretem megtapasztalni azt, hogy a munkám során szépen lassan közel kerülök valakihez. Ez az illető beenged az életébe és intim terébe, ahol elkezdhetjük a közös munkát és egy pszichiátriai kezelés mellett én is tudok segíteni és részese lehetek a gyógyulás folyamatának. Ez nagyon csodálatos tud lenni. Egy másik szép terület, amikor azokkal tudok foglalkozni, akik fogyni vagy hízni szeretnének.  Jó látni, amikor valaki leadja azt a súlyt, amivel évek óta, vagy talán már gyerekkorától kezdve küzdött, és a segítségeddel ezt meg is tudja tartani. Ilyenkor számára megváltozik az élete és vele együtt körülötte a világ is, hiszen beszélhetünk itt akár 10, 20, 30 kilókról is, de nem egy esetben van, hogy körülbelül 100 kiló mínuszról van szó, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy 186 kilósan, vagy 86 kilósan éli valaki az életét. Ilyen esetben komoly változás következik be az érintett személy életének további részében. A másik számomra kiemelten fontos terület az az inzulinrezisztenciával, vagy a PCOS-sel való foglalkozás. Ez az a terület, ami egyre ismertebb, és amiről elmondható, hogy az orvosok is egyre inkább foglalkoznak vele, hiszen ez sajnos meddőséget is okozhat, illetve megnehezítheti a gyermekvállalást, ami ugye az élet egyik legcsodálatosabb dolga, viszont vannak, akiknek nem feltétlenül jön össze olyan egyszerűen. Diétával ezt is nagyon szépen lehet kezelni, és elmondhatom, hogy nagyon sok „sikerbaba” áll mögöttem, és ennél kézzelfoghatóbb, vagy szebb dolog ritkán van az életben, mint amikor segíthettél, hogy valakinek gyermeke lehessen. Ezért is gondolom, hogy ez a szakma csodálatos, mert az, hogy segíteni tudsz másoknak, az mindig egy gyönyörű dolog és nap mint nap előrébb visz az életben.

Emellett egy informatikai cégnél is dolgozom, ami meglepő lehet így első hallásra, azonban ez is szorosan kapcsolódik a szakmámhoz.  A cég olyan honlapokat készít és olyan kutatásokat végez, ami abban segíthet az embereknek, hogy felismerjék, hogy hol van az életmódjukban probléma, illetve mi az, amit rosszul csinálnak. Tehát lényegében egészségmegőrzéssel foglalkoznak, a prevencióval, ami most még sajnos Magyarországon kevésbé trendi, hiszen a lakosság nagyrészt sajnos csak akkor fordul szakemberhez, amikor már tényleg komoly problémái vannak, és ritkán beszélünk ma még a megelőzésről. Arról, hogy megnézzem, hogy most hogyan élek. Jó-e nekem hosszútávon, ahogyan élek? Mi az, amin változtatni kellene? Mi az, amin változtatni tudok? Lehetnek ezek akár apró lépések, egészen apró momentumok az életemben, amik hosszútávon nagyon komoly betegségek elkerülését teszik lehetővé. Például, az a döntés, hogy milyen gyakran eszem bogyós gyümölcsöt. Látszólag, teljesen mellékes témának tűnik, miközben a málna, a ribizli stb., komoly szív-, és érrendszeri védőhatással rendelkeznek. Ha tudatosan és szívesen fogyasztom ezeket egész évben, mint például az áfonyát, amihez aszalt formában bármikor hozzájuthatunk, akkor azzal komolyan hozzájárulok a szívem és érrendszerem egészségéhez, ami egyáltalán nem elhanyagolható. Sok olyan alapanyagról tudunk még, amik képesek megelőzni vagy hozzájárulni egy-egy daganatos betegség megelőzéséhez. Ilyenek például a keresztes virágúak, amik nagyon erős daganatellenes hatóanyagokat tartalmaznak, így a karfiol, brokkoli, a káposztafélék. És ha csak azt mondom, hogy igen, kicsit több káposztaféle fogyasztását iktatom be az életembe, és erre oda fogok a jövőben figyelni, akkor az már nem is tűnik annyira nehéz feladatnak, miközben ez sokkal hasznosabb, mintha bekapkodnék egy csomó étrend kiegészítőt. És tudhatom, hogy ezzel jót teszek az egészségemnek, sőt lehet, hogy ezzel elkerülhetem azokat a betegségeket, amik esetleg a családomban eddig többeket érintettek. Ezek a hatóanyagok és alapanyagok konkrétan behatárolhatók.  Ez egy nagyon érdekes terület, hiszen nemcsak akkor segíthetsz már, amikor probléma van, hanem tudsz arra is iránymutatást adni, hogy ez meg se történjen, hanem valóban hosszú és egészséges életet tudjanak élni az emberek, hogyha ez nekik is fontos. Ajánlom az olvasóknak a www.preventissimo.hu nevezetű honlapot, ahol ellenőrzött, hiteles cikkeket, híreket talál az egészségmegőrzéssel kapcsolatban és az oldalon található kérdőívek segítségével az egészségi állapot is felmérhető, tizenegy betegség tekintetében.

És itt jön be egy szintén nagyon fontos gondolat, hogy tényleg csodálatos a szakmám, de az egy nagyon-nagyon fontos momentuma, hogy csak annak lehet segíteni, aki ezt szintén akarja.

15871040_10209240985994984_236312358_n

Ilyenkor, az év kezdetén nagyon sokan elhatározzák, hogy változást szeretnének az életükben, és ahogyan te is mondtad, én magam is azt tapasztalom a környezetemben, hogy egyre többen próbálnak figyelni az egészséges életmódra. Azonban sajnos azt is látom, hogy a legtöbbeknél ez csak egy hirtelen fellángolás, ami rövid ideig tart. Mit tudnál az olvasóknak javasolni? Mit tegyünk, mi legyen az első lépés, hogy ne csak fellángolás legyen az elhatározásunk, hanem tudatos döntés, ami mellett kitartunk?
Alapvetően a legtöbben újévkor tesznek fogadalmat, hogy akkor most én lefogyok. Azt látom a legnagyobb problémának, hogy ilyenkor hirtelen mindent meg akarnak változtatni az emberek. „Mostantól nem eszek édességet! Mostantól csak egészséges ételeket fogok enni! Mostantól soha nem nassolok, minden nap eljárok edzeni meg futni….” Ezek, ha belegondolunk már betarthatatlan szabályok és elvárások, amiket magunkkal szemben támasztunk. Hiszen jön az első születésnap, jön az első baráti összejövetel és akkor ott úgy érezzük, hogy most már úgyis mindegy, mert a saját szabályainkat leromboltuk és tönkretettük, mert ettünk tortát, vagy ittunk sört és koktélokat.  Ugyanilyen, ha nem sikerül mindennap elmenni edzésre, akkor azt mondjuk, hogy már úgyis mindegy, már megint nem sikerült, és akkor lényegében föl is adjuk. Szerintem a legfontosabb az, hogy bármikor is kezdünk hozzá, ne olyan szabályokat állítsunk fel, amikről már előre tudjuk, hogy betarthatatlanok. Minden szabálynál, amit magunknak megfogalmazunk, írjuk le és tegyük fel magunknak a kérdést, hogy azt hosszútávon tényleg be tudom tartani?! Talán ez a legfontosabb lépés, hogy magunkkal őszinték legyünk. Mennyivel egyszerűbb az, ha azt mondod, hogy igen, eddig nem sportoltam semmit, vagy eljártam heti egyszer valamit csinálni, de akkor most azt mondom, hogy mostantól elkezdek heti egyszer vagy kétszer mozogni. Ha eddig háromszor mozogtam, akkor megpróbálok mostantól négyszer vagy ötször mozogni. És, ha még r többször sikerül, akkor „szupersztár” leszek, és ennek nagyon örülök, de alapvetően ezek nem betarthatatlan „szabályok” az életemben. Ha azt mondom, hogy nem nassolok többé, akkor azt kérdezem, hogy: miért ne nassolnék? Alapvetően az egy csodálatos dolog, ha egy jó édességet eszem. Jó érzés egy ünnepségen, egy születésnapon egy szelet tortával együtt ünnepelni az ünnepelttel, hiszen ezek az életünk részei, a szociális kapcsolataink fontos részei. Ilyen, amikor elmegyünk közösen fagyizni vagy cukrászdába. Ha ezeket kihagyom, azzal a saját kapcsolataimat is rombolom. Ezek a fogadalmak tehát betarthatatlanok, amit nehéz 2-3 hétnél tovább menedzselni. Mennyivel egyszerűbb inkább olyan szabályokat felállítani, hogyha eddig mindennap nassoltam, akkor ezentúl heti kétszer fogok nassolni, ha eddig 8-as számjeggyel kezdődött a súlyom, akkor elérem, hogy 7-essel kezdődjön. Törekedjünk arra, hogy betartható szabályokat alkossunk!  Ha elérünk egy célt, akkor felállíthatunk egy újabbat, ezáltal útközben sokkal nagyobb sikerélmények fognak érni minket, a sorozatos kudarcok helyett, amik csak egyre lejjebb és lejjebb rombolják a motivációnkat.  Ha pedig mégis elbukunk egy felállított szabályunk betartásában, a diétánkat akkor sem szabad feladni. Erre talán a legjobb, ha belátjuk: senki nem EGY csokitortától hízott el. Ha hibáztunk lépjünk túl rajta, és tanulva abból, lépjünk tovább és folytassuk a célunk felé vezető utat!

Ha motivációra van szükségetek, akkor keressétek fel a Facebookon a Fogyni akarok nevezetű oldalamat vagy/és a Youdiet-Főzz és süss velünk egészségesen! nevezetű oldalt, ahol egészséges recepteket is találtok videóval.

Ahogyan hallgattalak, hogy foglalkozol gyerekekkel, tinédzserekkel, anorexiával, inzulin rezisztenciával, illetve még ezeken felül is sok minden mással,¸kíváncsivá tettél, hogy vajon mi számodra a legnagyobb kihívás a hivatásodban? Mi az, ami leginkább megmozgat téged?
Alapvetően nem is az embereknek nyújtott segítség jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen számomra minden egyes találkozás és együtt dolgozás egy fantasztikus élmény, inkább, ami számomra kihívást jelent az a rengeteg fals információ ellen való küzdelem. Ezt a küzdelmet gyakran véget nem érőnek látom. Nehéz annak a ténynek az elfogadása, hogy egy emberként az ember nem győzhet a rengeteg téves üzenettel szemben, ami szerte a médiában terjeng.  Sok olyan diéta van, amivel le lehet fogyni, mert sok mindennel valóban le lehet fogyni, de itt az a kérdés, hogy hosszútávon is magáévá tudja-e tenni valaki azt az életformát, ami segítségével sikerült lefogynia.  Fontos lenne, hogy az emberek nagyobb fenntartásokkal kezeljék azokat az információkat, amik nem hiteles forrásból kerülnek eléjük. Előkerül számtalan csodabogyó, csodaszer, ami véleményem szerint egyszerű placebo hatás. Nem ettől változik meg az életem, hanem attól, ha hoztam egy döntést, ami felé elindulok.

kep2

Ismerve téged, és hallgatva, amiket az interjú során elmondtál, az erősödött meg bennem, hogy mennyire hiteles személy vagy a hivatásod tekintetében is. Bár szemmel láthatóan nem küzdesz súlyproblémával, ennek ellenére mégis jó látni, hogy fontosnak tartod az egészséges étkezést és a sportot. A saját életedben is fontos, hogy sportolj, és ezzel erősítsd a szervezetedet, ezért gyakran dacolsz az időjárással is, és biciklire váltasz, figyelsz arra, hogy ne legyen megterhelő négy emeletet lépcsőn megtenni… Valószínűleg ehhez neked is áldozatokat kell hozni. Neked mi segít ebben? Mi segít eldönteni, hogy nem autóba szállok, vagy buszra pattanok, hanem igenis előveszem a biciklit? Miért tartod fontosnak a sportolást?
Ami sokat segít az az, hogy nincs autóm! 🙂 Ez az első dolog, ami megkönnyíti a döntést. A második az, hogy Budapesten élek, ez nem titok az olvasók számára sem. Szerintem a legegyszerűbb közlekedési eszköz: a bicikli (persze, ha nem mínusz 15 fok van, mint az interjú időpontjában). A kerékpárral nem kell várakoznom, másokkal összepréselődnöm, hanem akkor és oda megyek, ahová szeretnék. Mire beérek a munkahelyre már majdnem egy óra sportoláson túl vagyok, hiszen eltekertem odáig. Akkora már a tekerésnek köszönhetően felébredek, így nem kérdés, hogy frissen érkezek a munkahelyre. Hazafelé jövet van egy pici időm átgondolni az aznapi dolgokat, a további teendőket… Tehát a sport segít a feszültség levezetésben is. Szerintem fontos, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásfajtát, ami illik hozzá, amit szívből végez. Ezt én sem csináltam másként! Be kellett látnom, hogy nem szeretem a csoportos órákat, sokkal inkább szeretek egyedül, vagy egy-két társsal együtt futni, vagy akár otthon tornázni, a szabadban biciklizni. Megláttam azt is, hogy fontos minden napomba beépíteni gyaloglást. Így, ha egy bolt 5-10 percre van, akkor nem szállok tömegközlekedésre, hanem gyalogosan közelítem meg. Ez gyakran gyorsabb, mintha buszra, vagy villamosra várnánk, és a szívünkre, érrendszerünkre, testünkre jó hatással van, ha fokozzuk a napi aktivitásunkat. A sportot azért tartom még fontosnak, mert ez segít abban, hogy a fogyás eredményét teljessé tegyük. Le lehet fogyni diétával, és jól nézhetsz ki ruhában, de a sporttól fogsz ruha nélkül is jól kinézni. Az alkatod, a körvonalad, a szép formád a sporttól fog kialakulni. Fontosnak tartom a hitelességet, azt, hogyha valaki hirdet valamit, akkor annak megfelelően éljen. Ezért figyelek arra, hogy sportos, aktív életet éljek, illetve a testsúlyomban soha ne lépjek át egy bizonyos határt.

Nem nehéz beiktatni az életünkbe azt, hogy mindig mozogjunk egy picit. Ha valaki szeret csoportos órákra járni, ha szeret táncolni, akkor azt tegye.  Nézze meg, hogy mi tetszik neki, és azt tegye, amihez kedve van. A sportnak nem kell erőltetett feladatnak lennie, hanem élvezeti dolog is lehet, ha megtaláljuk, hogy mi az, amit szívesen csinálunk.  Így máris nem nehéz azt csinálni, máris nem teher, és máris nem mondunk olyan könnyen le róla.

Most megfogalmaztad azt, hogy a sport élvezet lehet, és az előzőekben azt is elmondtad, hogy a nassolás is ilyen élvezet lehet. 🙂 Tudnál-e nekünk javasolni egy finom nasi receptet, amit az egészséges életmódunkba beilleszthetünk?
Most épp egy új projektbe vágtunk bele egy nagyon kedves cukrász barátnőmmel, amit nem tudok kihagyni ebből az interjúból. Az új YouTube csatornánkon, pont abban próbálunk segíteni, hogy finom ételeket és desszerteket készítünk, úgy, hogy azok egészségesek legyenek, ne legyen nehéz elkészíteni őket, legyenek gyorsan összerakhatóak, és ne beszerezhetetlen alapanyagokból álljanak. Ezt a csatornát itt találhatjátok:

és a Facebookon is követhettek minket a https://www.facebook.com/youdietvideos/ linkre kattintva.

Keresztyénként felelősségünk van arra nézve, hogy az Istentől kapott testünkre helyesen viseljünk gondot. Ide tartozik az egészséges életmód kérdésköre is. Bár a keleti filozófiákra és vallásokra szokták mondani, hogy az ember testét és lelkét is szem előtt tartják, a Szentírásból kiderül, hogy Isten számára, így a keresztyének számára is ugyanolyan fontos testi épségünk. Nem véletlenül mondja Pál apostol, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Tehát annak a Léleknek a temploma testünk, aki gyümölcsöt teremhet életünkben. A galatákhoz írt levél 5. fejezetének 22. versében olvashatunk a Lélek gyümölcséről. „A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség szelídség, önmegtartóztatás.” Az első három „gyümölcs” olyan tevékenység, melynek kiapaszthatatlan forrása Isten. Isten maga a szeretet és minket is szeret. Isten önfeláldozó szeretete válik nyilvánvalóvá minden Őt követő ember életében. Így lesz azokon látható az öröm, ami olyan mély és belső örvendezés, mely örvendezés azoknak szóló ígéret, akik Krisztusban maradnak. Ez az öröm nem függ a környezetünktől, sem a körülményeinktől, mert Isten hatalma ezek fölött van. A békesség megint csak Tőle kapott ajándék az életünkben. Olyan belső nyugalom és csendesség, ami még a nehéz időszakjainkban is kitart és megmarad. A türelem, a szívesség, és a jóság a mások felé fordulásunkat mutatják. A többi három „gyümölcs” pedig a hívő ember általános viselkedését írja le: hűséges, szelíd és önmegtartóztató. A hűség a megbízható ember jellemzője, a szelídségre csak az képes igazán, aki alá veti magát Isten Igéjének. Az önmegtartóztatás pedig önmérsékletet jelent. Ezek pedig segítenek helytállni a nehéz időkben. Ezeket a „gyümölcsöket” Isten adja az életünkbe. Mindenkit arra bíztatok, hogy fogadja el Isten szeretetét, hogy az érlelhesse élete „gyümölcseit”! Így viselhetünk gondot felelősséggel lelkünkre, testünkre egyaránt.

B. Á.

Párválasztás a modern korban?

Az elmúlt pár napban több olyan cikket is olvastam, amik a párválasztásról és az erős nőkről szóltak. Az ezekben fellelhető sok általánosítás, logikátlan érvelés és csak a külsőségeket kiemelő szempontrendszer, és fájdalmas lamentálás arra indított, hogy ebben a témában írjak most nektek. Gyertek, elmélkedjünk arról, hogyan is választunk párt!

1. Senki sem tökéletes avagy “Milyen az Igazi?”
Teszik fel sokszor a kérdést. Sokáig persze én is el tudtam mondani, hogy mik azok a külső és belső tulajdonságok, amik nekem fontosak a másikban, sőt sokszor azt is hozzátettem, hány nyelvvizsgája és diplomája legyen az illetőnek, mintha ebben mérnék az embert. Az a helyzet, hogy ez a század mintha egyre csak ezeket a tulajdonságokat hangsúlyozná. A tökéletes fogazatú, hibátlan küllemű férfiak és nők mosolyognak ránk a plakátokról, címlapokról és filmekből, de még a mesefilmekből is, hiszen a szőke herceg tehetős, befolyásos, erős, sármos – tökéletes (kivéve a Shrekben, az a mese éppenséggel egy nagyon jó ellenpontja tökéletesített világunknak), egyszóval ő a lehető legjobb, minden lány álma. Csakhogy van egy kis bibi – egyik ember sem tökéletes. Így aztán nincs hibátlan kapcsolat sem, de még csak Igazi sem. Nekem az ébredés akkor jött, amikor elkezdtem járni a férjemmel. Egy idő után rájöttem, hogy ez a pasi nem az, amit vártam… tökéletlen volt, néha heves, olykor botladozó és sok dolog bosszantott benne. Aztán rájöttem lassan, hogy olyan, mint én: ember, aki hibázik, aki nem egy ideál, hanem egy hús-vér férfi, akinek ugyanúgy lehetnek gyengeségei, mint nekem nőként vagy bárki másnak. És így szerettem. Miután rájöttem, hogy nem a filmbéli Szuperférfival járok, egyszerűen elengedtem ezt a dolgot és megtanultam őt úgy szeretni, ahogy van.

A Lélek első gyümölcse a szeretet – ha megvan köztetek a vonzódás, a kémia (mert ez nagyon is fontos), és érzel egyfajta szeretet is, de a jelölted nem felel meg száz százelékig az elképzeléseidnek, akkor se mondj le róla! Olyan férfi talán nincs is, aki a képzeletedben él. Adj magatoknak egy esélyt: beszélgessetek, töltsetek együtt tartalmas időt. Próbáld meg egészében látni párodat, hibáival és jó tulajdonságaival együtt, és mérlegeld, hogy ezt az „egész csomagot” el tudod-e fogadni.

pexels-photo-239324

2. Mégis hol ismerkedjek?
Hát, igen, ebben nyilván van igazság, de azt mondom, járj nyitott szemmel! Ezer társkereső oldal van, és nem ítélem el ezeket, biztosan van, akinek ez a módszer bejön. (Ráadásul semmivel sem rosszabb, mint régen a kerítőnők voltak… 🙂 )Én az internet segítségével nagyon sok barátságot kötöttem, sok értékes barátnőmet köszönhetem blogoknak. A társkeresés terén, azonban mindig a klasszikus útban hittem, de sokszor tanácstalan voltam. Sokat gondolkoztam, hol lehet az a helyszín, ahol meg lehet ismerkedni a pároddal úgy, hogy nem csak egy-egy kis kalandot keresel – vagyis a szórakozóhelyek, fesztiválok ki voltak zárva. Az életem mindig ugyanabban a háromszögben zajlott: otthon, egyetem, gyakornoki munkahely. Tudjátok, azért igaz az a mondás, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az én férjem – amikor megismerkedtünk – már 14 éve a szomszédom volt, de évente csak párszor találkoztunk az utcán egy köszönés erejéig. Aztán azon a bizonyos napon (egy csomó “véletlen” folytán) épp egy vonaton utaztunk, épp észrevett és épp ugyanaz a busz volt neki is jó. Elkezdtünk beszélgetni és “véletlenül” egyre többször utaztunk ugyanazon a vonaton. Ekkor jöttem rá, hogy nem korlátozhatom le Istent, a lehetőségeket! El sem tudjuk képzelni, mi mindent tervez nekünk gondosan az Úr, és mennyire képes a legmerészebb álmainkat is felülmúlni! Azt tanácsolom, hogy járj nyitott szemmel és nyitott szívvel és légy türelemmel! (Tudom, tudom…türelmesnek lenni sokszor nagyon nehéz, erre még mindjárt kitérek.)

3. Mennyire vagyok kitartó?
Általában nem vagyunk azok. És ne értsetek félre, ha abúzív, agresszív kapcsolatban élsz, akkor nem is kérdés, hogy ki kell lépned belőle! Azonban a korábban említett ideálok miatt, amik a fejünkben élnek, sokszor nincs bennünk alázat és megértés a párunk iránt. Ez a tulajdonsága nem tetszik, ezt a konfliktust nincs kedvem kezelni és megbeszélni, nehogy sérüljek, ezért inkább szakítok, a következő talán jobb lesz. Az igazság az, hogy gyávák vagyunk! Gyávák az élethez, az egyenességhez, a másikhoz! Egy Palya Bea dal ezt nagyon jól kifejezi:

Más csókja kell, más karja kell, új illattól olvadjak el. Elmennék, elfutnék, most mindent itthagynék, bárhová indulnék más lelket hogy lelnék, hiába csókol más, hiába ringat más, nem lesz ez több mint egy szempillantás. Könnyebb elfutni, mindent itthagyni, mégsem, mégsem teszem.

https://www.youtube.com/watch?v=pY2TFWxNwb8

Ebben a Szaladós c. dalban szerintem minden kapcsolat esszenciája benne van. Ha valakit igazán szeretsz, akkor minden nehézség ellenére kitartasz és megküzdesz kettőtökért. Sokszor nekem is egyszerűbb lett volna kiszállni, de tudtam, hogy egyszer mással is elértem volna ehhez az érzéshez. Hiába mégy át egy másik tűzhöz, az is égetni fog… Minden kapcsolatban eljön egyszer egy olyan pont, amikor konfliktusba kerülsz a másikkal, vagy éppen egy olyan ponthoz, amikor nem a legvonzóbb oldalát látod… A türelem nagy erény – gyakorold. És gondold meg, a párod hányszor gyakorolja ezt feléd!

pexels-photo-167299

4. Görcsösség?
MINDENÁRON AKAROK VALAKIT! BÁRKIT! Egy idő után (úgy 23 lehettem) már nagyon idegesített, hogy körülöttem mindenkinek van valakije, csak én megyek egyedül az összejövetelekre és nincs mondanivalóm a páromról – merthogy nincs barátom. Ekkor történt, hogy egy kis affér jött az életembe egy olasz macsó képében. El is jutottunk a második randiig, ahol annyira rámenős és erőszakos volt, hogy beindította a menekülési reflexeimet, ezzel annyi lett a potenciális szicíliai életemnek. Arra mindenesetre jó volt, hogy férfit egyáltalán ne is akarjak magam körül látni. És láss csodát, épp amikor kijelentem, hogy nekem nem kell senki, de férfi főleg nem, ki köszön rám a vonaton?

A történet lényege csak az, hogy görcsösen, nagyon akarva csak nyögés lesz a kapcsolatok vége. Én ezt a párkapcsolatot akarok dolgot csak egy nagyon rossz élmény után tudtam csak elengedni. Isten sokat tanított engem akkor egy óra alatt, de azt is tudta, hogy mennyi gyógyulási idő kell, hogy tudjam fogadni Bence (a férjem) közeledését és ne kosarazzam ki egyből.

Az önuralom és a türelem sokszor nagyon nehéz. Nehéz hinni abban, hogy Isten pontosan tudja, mikor mi következik az életünk regényében. Ilyenkor mi akarjuk fogni a gyeplőt, én is így tettem. Úgy gondoltam, megmutatom, hogyan is kellene ennek lenni, magam veszem a kezembe a sorsom irányítását és nem kérem ki Isten véleményét. Kaptam egy nagyon fontos leckét: lehet, hogy valamire nagyon vágyom, még sincs még itt az ideje akkor sem, ha ezt nem így érzem. Várnom kell a jó tervre. Talán nem a helyekkel és emberekkel van a baj, hanem még velem. Formálódnom, érnem kell. Magamat is jobban megismerni. Jobban bízni az Atyában.

Kedves női sorstársaim! Arra buzdítanálak titeket, hogy legyetek nyitottak, megértőek és türelmesek! Ne gondoljátok, hogy már mindent kimerítettetek. Hiszem, hogy Isten párt akar nektek adni! Azonban már Ádám és Éva példáján is látjuk, hogy nem rögtön lettek egymáséi. Ádámnál Isten látta, hogy égető szüksége volt Évára, ezért megteremtette neki. Légy türelemmel, téged is és a te párodat, jövendőbelidet is formája…

H. J. Á.

Ki mint vet…

“Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” Galata 5,26

Nem tudom ki, hogy van vele, de be kell vallanom, hogy rám mind a három dolog igaz. Vágyok a dicsőségre, az elismerésre a munkahelyemen, otthon, a baráti társaságomban… A külsőmmel kapcsolatban, a munkámmal kapcsolatban, az eddigi elért sikereimmel kapcsolatban… Azt is be kell vallanom, hogy sokszor bosszantok fel másokat. Például azzal, ha nem figyelek oda rájuk eléggé. Mert gyakran annyira el vagyok foglalva a saját életemmel, kihívásaimmal, örömeimmel, hogy a körülöttem lévőkről megfeledkezem… És szégyen, nem szégyen, szoktam irigykedni is másokra. De még hogy! Mert nincs 2 gyerekem, 3 házam, 4 kocsim, 5 diplomám és veszek még egy nagy levegőt és tovább folytatom a panaszkodást és az irigykedést. Na jó, nyilván túloztam egy nagyon kicsit. Elég 2 ház is.

Komolyra fordítva a szót, ebben a lapszámban a Lélek gyümölcse a téma. A fent szereplő igerész ugyanabban a fejezetben található, amiben Pál apostol felsorolja a gyümölcsöket is. Rögtön nem kapcsolnánk össze ezeket a jó és rossz tulajdonságokat, pedig szerintem van közük egymáshoz. Miért? Mert ezek a kevésbé kívánatos, mondhatni rothadó “gyümölcsök” – becsvágy, ingerlékenység, irigykedés – fognak teremni bennünk, ha nem a megfelelő magvakat hintjük el a lelkünkben. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. A Szentlélek ezeket próbálja bennünk gyökeresen elültetni. Ajándékok, amiket az Úr ad nekünk, hogy egy kicsivel jobban hasonlíthassunk rá, hogy egy kicsit jobban az Ő képmását hordozhassuk magunkon a mindennapokban.

Nekünk mégis sokszor inkább az első sorokban leírtak maradnak. Az irigység, a viszálykodás, a hiúság. Mert azt akarjuk megkapni, amire mi emberként vágyunk. És nem azt, amit Isten akar nekünk adni. Isten a Szentlelkén keresztül akar megajándékozni a békesség, a boldogság, a szelídség, és a megelégedettség ajándékaival, amit végtelen szeretetének köszönhetően nagylelkűen ad, ha el tudjuk fogadni.

Én úgy gondolom, hogy a Szentlélek az imádság alkalmával, azon keresztül van jelen az életemben. Sokszor úgy érzem, hogy imádság közben nyílik meg annyira a szívem, hogy a Szentlélek tudjon munkálkodni bennem. Amikor kétségbeesetten szólítom meg Istent, akkor nyugodtság és béke lesz rajtam úrrá. Amikor valamiért imádkozom, arra emlékeztet mennyi mindent kaptam már tőle, amit elfelejtek észrevenni és értékelni. Amikor egyedül érzem magam, akkor Ő szeretetével áraszt el. És amikor meghallom ezt a szelíd hangot, amikor megérzem az Ő jelenlétét, akkor mindig arra gondolok, hogy a Lélek gyümölcse érik bennem, amit Isten a Szentlelkén keresztül ad nekünk, mert ezzel akarja teljessé tenni az életünket. Ezekkel a kincsekkel megajándékozni. Boldogságot, szeretetet, megelégedettséget, jóságot és hűséget akar nekünk adni. És mindehhez számomra a legfontosabb kapcsolódási lehetőség az ima, ami nélkül úgy érzem, nincs lehetősége a Léleknek munkálkodnia bennem. Az imán keresztül kapcsolódik a lelkem Istennel.

Nehéz kitartónak és elkötelezettnek lenni az imádságban. De a Szentlélek gyümölcse bennünk a garancia arra, hogy az ima egy olyan út Isten és ember között, amellyel az emberi könyörgések és kétségek közepette is, áldást ajándékozhat Isten számunkra. Kész vagy ezeket az áldásokat, gyümölcsöket nyitott szívvel fogadni?

T. E.