Nap: 2019.06.02.

Majd ha sikerül a nyelvvizsga, ha leérettségiztem… Majd akkor, ha felvettek az egyetemre, ha lediplomáztam, ha elkezdek dolgozni, ha megtaláltam a társamat, ha megvásároljuk az első ingatlanunkat… Na, majd akkor, na, majd akkor kiteljesedik minden, elégedett leszek, lesz időm és energiám valami jelentőségteljest csinálni az életben.

Tervezgetünk, célokat tűzünk ki, és valahogy útközben el is felejtjük az igazi küldetésünket itt a Földön. Pedig az egész történetben annyi lenne a feladatunk, hogy Istenre figyelünk, bizalmat szavazunk neki, és azt keressük, hogy mi a terve az életünkkel. Nagyon egyszerűen hangzik így leírva, átadni az irányítás terhét, nem aggodalmaskodni semmin, egyszerűen hagyni, hogy vezessen, olyanná formáljon, amilyennek eredetileg szeretett volna. De mivel emberek vagyunk, egyáltalán nem egyszerű. Már az Éden-kert óta bennünk van a tudás utáni vágy. Majd mi tudjuk, mi a jó nekünk, majd mi tudjuk, hogy mit hogyan szeretnénk, majd mi tudjuk, hogy mit mikor szeretnénk… Legalábbis azt hisszük, hogy tudjuk.

Az önfegyelem, kitartás, célok kitűzése önmagukban nem rossz dolgok, de késznek kell lennünk elengedni az irányítást az életünk felett, ha Isten azt mondja, hogy Neki más terve van.

Milyen nagy különbség van aközött, hogy áldást kérünk a saját tervünkre, vagy elkérjük Istentől az életünkre vonatkozó tervét.  Persze, mint említettem, ezt sokkal egyszerűbb leírni, mint megélni, pedig érdemes imádkoznunk és figyelnünk arra a belső hangra. Nem cselekedni, ha nem indít; és belevágni, nekifogni, megtenni, ha szól! Hisz vezet a Lélek! Ha bármit is megértünk, megérzünk Isten igéjéből, üzenetéből, az a Szentlélek munkája bennünk.

A Bibliát olvasva és saját tapasztalataim által is három dolgot vettem észre, hogy mi van akkor, amikor ráhangolódunk Istenre, és az Ő akaratát követjük, amikor az általa számunkra kijelölt feladatokkal foglalkozunk:

1. Amire Isten elhív, ahhoz ad erőt!

Milyen sokszor beleesünk abba a hibába, hogy olyan feladatokkal foglalkozunk, amik nincsenek ránk bízva. Persze, hogy elfáradunk benne, hogy egy idő után terhes lesz, hiszen emberi erőből próbáljuk teljesíteni azokat. De amikor Isten hív el valamire, akkor Ő meg is áld minket, és lesz elég energiánk elvégezni a szolgálatot.

2. Amire Isten elhív, azt nem kell egyedül hordozni!

Az elhívással együtt Ő már készíti a feltételeket is: az anyagi forrást, a helyszínt és a segítőtársakat stb. Mindezeken túl, igazán felszabadító az, amikor Isten szabja ránk a feladatot. Hogy miért? Bármikor visszamehetünk hozzá és azt mondhatjuk: „Uram, én ehhez kevés vagyok, de tudom, hogy Te hatalmasabb vagy minden problémánál, nehézségnél, akadálynál… Te hívtál el, a Te ötleted volt, segíts!”

3. Amire Isten elhív, azon áldás lesz!

Nem ad úgy feladatot, hogy ne áldaná meg a munkát! Isten természetéből fakad, hogy Ő áldást akar nekünk adni, hogy jót tervez az életünk felől, hogy Ő szívből örül nekünk.

Ugye, mennyivel egyszerűbb, amikor átadjuk Istennek az irányítást és mi csak bekapcsolódunk az Ő munkájába? Növekedjünk abban, hogy saját terveink helyett a Szentlélek segítségével megértsük Isten akaratát az életünkkel kapcsolatban.

 

„Nők férfi szemmel” interjúsorozatunk keretei között ezúttal Bacskai Bálint református lelkipásztorral ültem le beszélgetni, akit arról kérdeztem, hogy házas emberként hogyan látja a nőket, változott-e a nőkről alkotott képe férjként és apaként. Izgatottan vártam a beszélgetést, hiszen Bálintot és családját már több éve ismerhetem barátként és munkatársként, sőt a közvetlen szomszédságukban is éltem. Mind a találkozások, mind a szomszédságból fakadó tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Bálint és felesége, Márti egy igazán jól működő csapat, tele szeretettel, egymásra figyeléssel és kölcsönös tisztelettel, és sok-sok humorral vannak megáldva. A Bacskai házaspár lassan 10 éve házas, azóta sok közös élményre és tapasztalatra tettek szert, ebben nagy segítségük Bálintka és Julcsika, illetve a heteken belül érkező harmadik gyermekük.

“A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Galata 5,22-23

Mi a Lélek gyümölcse? Olvastunk itt egy felsorolást. Kilenc gyönyörű kincset sorol egymás után a Szentírás. “A Lélek gyümölcse ez: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”

Gyümölcsöt csinálni nem lehet, a gyümölcs terem. És minden fán pontosan olyan gyümölcs terem, amilyen az a fa. Ezért hangsúlyozza nekünk Isten igéje, hogy a mi Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem tud olyan gyümölcsöket teremni, amik Isten minősítése szerint is jók lennének.

Sajnos igaz az a diagnózis, amit a mindenható Isten az özönvíz előtt a tőle elszakadt emberiségről mondott: “az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz.” Lehet ezt kimagyarázni, ez ellen védekezni, hosszú védőbeszédet is tartani, vagy az ellenkezőjét állítani, sajnos az élet azt mutatja, hogy ez történt, ilyenek vagyunk.

Istentől elvadult természetünk csak vad gyümölcsöket tud teremni. Ezeket a vad gyümölcsöket is felsorolja a Biblia itt, közvetlenül a lélek gyümölcse előtt. Így olvassuk ezt: “A test cselekedetei ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlóak. Ezekről mondom nektek, hogy akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.”

Isten országát csak azok öröklik, akik a lélek gyümölcsét termik. Ezért mondta Jézus, mivel ennyire megromlott a természetünk, hogy szükséges újjászületnetek. Ezt egy vallási kiválóságnak, Nikodémusnak mondta. Még neki is, még az erkölcsös embereknek is, még a jó embereknek is szükséges újonnan születniük Jézus szerint, mert másképp nem tudják a Lélek gyümölcsét teremni.

A Lélek gyümölcsét nem lehet sem neveléssel, sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kicsikarni belőlünk. Mert amit a Lélek gyümölcseként jelöl meg a Szentírás, azok nem nemes emberi tulajdonságok, hanem krisztusi tulajdonságok. Krisztusi tulajdonságokat csak Krisztus maga tud felmutatni.

Ezért írja Pál apostol – éppen tegnap olvastuk a bibliaolvasó kalauzunk szerint – az Efézusi levélben, hogy “hatalmasan erősödjék meg bennetek a belső ember az Isten Lelke által, hogy Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy így képesek legyetek…” és jön egy felsorolás, hogy mi mindenre. Krisztus lakjék a szívetekben hit által, és ebben a belső emberben hatalmasan erősödjetek meg.

Ezek nem üres képek, hanem ez valóság. Aki átélte ezt, az tudja, hogy milyen volt az az úgynevezett élet, amit magamban éltem, minden jó és nemes törekvésemmel együtt, és milyen életet kaptam Istentől, amikor Jézus kezdett el munkálkodni bennem. Ég és föld a kettő. Itt már nem én törekszem vagy vágyakozom valamire, hanem itt Ő kezd el megvalósítani valamit. Rám addig nem jellemző, de Jézusra jellemző tulajdonságok ütköznek ki rajtam, jelennek meg bennem.

Ezt az új életet, amit a Szentlélek ad a hívőnek, ezt nevezi a Biblia belső embernek, új embernek, vagy sokszor egyszerűen: léleknek. Szemben a régi természetünkkel, ami velünk született, amit pedig külső embernek, ó, vagyis régi embernek, vagy egyszerűen testnek nevez. A Lélek gyümölcse mindaz, amit ez az új természet gondol, mond és cselekszik, vagyis amire Jézus képesíti a benne hívőket.

Sok emberrel találkozom, akik eljutnak oda, hogy felismerik életük erőtlenségeit, sok helyzetben a tehetetlenségüket, és vágyakoznak valami több, valami jó után. Sokan elhiszik, hogy önmagukon tudnak segíteni. Különböző technikákkal, tréningekkel próbálkoznak, de mindenkinek rá kell jönnie, hogy a természetünket épp úgy nem tudjuk megváltoztatni, mint ahogy a próféta által mondta Isten: ha a párduc meg tud szabadulni a foltjaitól, akkor ti is meg tudjátok változtatni a lelkületeteket, a gondolkozásotokat.

Nem tudjuk megváltoztatni. Ezért jött Jézus, hogy Ő adjon nekünk új természetet, mégpedig a saját természetét. És aki odáig eljut, hogy nem tudok alapvetően segíteni magamon, de engedem, hogy az Úr Jézus segítsen, behívom Őt az életembe, és azt mondom: mostantól kezdve te parancsolj, Uram, én pedig neked akarok engedelmeskedni, az ilyen ember kapja Isten Szentlelkét, kapja ezt az új természetet, és elkezdi teremni a Lélek gyümölcsét.

Érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta. Vagy egy narancsnak több gerezdje van, de az egy gyümölcs, ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek mindnek jelen lehet és jelen kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükség van. Nekünk nem szabad igényteleneknek lennünk, hanem várnunk lehet és kell. Kérnünk kell azt, hogy ez a gyümölcs, így, ahogy van, az újjászületett életünkön megjelenjék.

1. A szeretet

Itt arra a szeretetre gondoljunk, amiről a Róma 5,5-ben Pál ír. “Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.” Az újjászületett ember kapta Isten Szentlelkét, és az ilyen emberbe mintegy kitöltetik az üres vagy önszeretettel, személyválogató szeretettel teli szívébe az Isten szeretete. És csak ez a szeretet képes arra, hogy például az ellenségeit is szeresse.

2. Az öröm

Amit itt említ, az, amire Jézus utalt: “Az én örömömet adom nektek (mondta a benne hívőknek), hogy a ti örömötök teljes legyen.” Nem alkalmi kis örömöcskéket ígér, amikről Tóth Árpád írja: az öröm illan. Ez nem illan. Ez az öröm betölti a hívő szívét akkor is, ha például gyászol és a zsebkendője után nyúl és törölgeti a könnyeit. Ez az öröm nem illan el a legnagyobb nyomorúság közepette sem. Sőt, azt mondja Jézus: azért adom, hogy a ti örömötök teljes legyen, hogy még ki is csordul. Még másnak is jut belőle.

Egy ideig élhettem egy olyan családban, ahol volt egy hívő kislány. A család napsugarának nevezték, de annál többről volt szó. Ez egy komolyan hívő, megszentelt életű, keresztyén leány volt. Sugárzott az öröm belőle mindig. Akármi baj történt, akármi váratlan csapás jött, akármennyi feszültséggel jöttek haza a család tagjai, az a csendes öröm, ami áradt belőle, mindnyájunkat felderített. Nem mindig jókedvre derített, mert van, amikor nincs az embernek kedve nevetgélni, viccelődni, de akkor is felderített.

3. A békesség

Amiről itt szó van, az, amit Jézus kínál az övéinek. Azt mondja: “Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, mint a világ adja.” Ez az a békesség, amiről Remenyik Sándor azt írja: lehet, hogy valakinek nyugalma nincs, de békessége van. A körülményei miatt éppen nincs nyugalma, de a békesség akkor is megmarad a szívében, ha az ez a békesség.

4. A türelem

Az újjászületett ember azért tud várni, mert tudja, hogy kire vár. Tudja, hogy az események irányítása Isten kezében van, és Ő bölcsen és szeretettel időzít mindent. Ezért nem kell türelmetlenkedni. Nála minden el van készítve a maga idejében, amire az övéinek szükségük van.

5. A szívesség

Több, mint a kötelesség teljesítése. A szívesség a szeretetnek az egyik válfaja, amikor a kötelességteljesítésben a szíve is benne van valakinek, mégpedig az új szíve, amit a Szentlélek teremtett.

6. A jóság

Azért különös, mert Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: senki sem jó, csak egy, az Isten. De ez mutatja, hogy az újjászületett emberben isteni tulajdonságok jelennek meg, és ezért merte leírni Péter apostol levele elején, hogy isteni természet részeseivé lettetek a Szentlélek munkája nyomán az újjászületésében.

7. A hűség

Azt jelenti, hogy a hívő mindent arra használ, amire Isten adta neki. Egyáltalán tudatos benne, hogy mindent Istentől kapott, és rendeltetésszerűen használja az idejét, a testét, a képességeit, mindent.

8. A szelídség

Tipikusan jézusi tulajdonság. Külön mondta Jézus a tanítványoknak: tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és szívből alázatos vagyok, és akkor mindig nyugalom lesz a szívetekben.

9. A mértékletesség

Ebben a mohó, tülekedő világban egészen kivételes érték, kivételes erény. Mértékletes is az tud lenni, akinek van gazdag mennyei Atyja, és tudja, hogy tőle mindent a legjobbkor meg fog kapni, amire nemcsak neki van szüksége, hanem amivel másokat is gazdagíthat.

Felismerhető a te életedben a Lélek gyümölcse? Amikor jönnek mások gyümölcsöt szedni, mert ezekre van szüksége mindenkinek, és ha van hiánycikk ezen a világon, akkor a Lélek gyümölcse. Erre vágynak a családunk tagjai, a munkatársak, mindenki, akkor lehet-e szedni az életed fájáról ilyen szeretetet, ilyen örömöt, ilyen békességet, ilyen jóságot, szívességet és a többit? Ezek nem velünk született tulajdonságok. Még csak nem is velünk született tulajdonságok javított változatai. Végképp nem arról van szó, hogy nagy önfegyelemmel egy ideig megpróbáljuk leplezni vagy fékezni a magunk hibáit és rossz tulajdonságait. Itt arról van szó, hogy a teremtő Szentlélek valami újat teremt a hívő életébe. Ez a Lélek gyümölcse.

Cseri Kálmán

A teljes igehirdetés elolvasható itt:
http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=991

Az Istennel való kommunikáció – mint a múlt havi írásból is megtudhattuk – nagyon fontos. Első sorban nem Istennek, hiszen Ő mindent tud rólunk, ismeri a vágyainkat, igényeinket, fájdalmunkat. A vele való beszélgetés terápiás jellege nekünk, embereknek elengedhetetlen. Gondoljunk csak bele: amikor nehéz a szívünk, olyan jól esik egy jó barátnak, rokonnak elmesélni, mi okozza a fájdalmunkat; amikor pedig nagy az örömünk, azt is olyan jó megoszatni mindenkivel. Ugyanígy igaz ez a Mindenható Istenre annyi különbséggel, hogy Isten képes meggyógyítani a lelkünket.

Sajnos a mai életmód és tempó nem igazán pártolja ezt a kommunikációt. Annyira felgyorsult és már-már percekre kimért életet élünk, hogy sok esetben egy-egy baráti találkozót is nehéz besűríteni a mindennapokba. Sokszor érzem azt, hogy pontosan ugyanez a helyzet Istennel is. Este már túl fáradt vagyok, és néhány pillanaton belül elnyom az álom (bár nagyon csodás dolog álomba imádkozni magunkat), így nincs lehetőségem igazán mély imára. Reggel kelni kell, és nekikezdeni a teendkőknek, különben sosem indulok el a munkába. Aztán jön a napi mókuskerék, és igazából el is telt a huszonnégy óra. Mikor és hogyan lehet akkor beszélgetni Istennel? A jó hír az, hogy bármikor – bárhogyan.

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5, 16-18

Jól tudjuk, hogy Jézus Krisztus is folyamatos összeköttetésben állt Istennel, és erre buzdít a fenti levélben Pál is. Sokáig gondolkoztam azon, hogyan lehetséges az, hogy folyamatosan imádkozzam, elvégre minden percem le van kötve. Azt gondolom, hogy az igét a legnagyobb gonddal tudni kell átültetni mindenkori életünkbe. Olyan sok módja van annak, hogy Istennel kapcsolatban legyünk! Ha az imádkozás szóra gondolunk, akkor az első gondolatunk sokunknak – nekem is – az, hogy kérni szeretnénk Istentől valamit, ezért fordulunk hozzá. A magyar nyelv pedig annyira szép és kifejező: imádkozni annyit tesz, mint Isten dicsőítésével tölteni az időt, Őt imádni. Természetesen az imáinkban kérjük az Atya segítségét, mesélünk neki a félelmeinkről, fájdalmainkról, de sokszor a legfontosabbat felejtjük el: Neki hálát adni, Őt imádni.

Azt gondolom, hogy ahányan vagyunk, annyi módon tudjuk ezt megtenni. Nem kell egy formához ragaszkodni! Természetesen megvan a helye a klasszikus imádkozásnak is, de ha épp túlzsúfolt a napunk, akkor tudnunk kell kreatívan hozzáállni az imához – hiszem, hogy ez Istentől sem idegen! Én nagyon szeretek Istennel közösségbe kerülni, amikor valami fizikai munkát, elfoglaltságot végzek. Kifejezetten szeretem fejben őt dicsőíteni – akár énekekkel, akár csak egy-egy szóval -, amikor túrázás közben megerőltető menet van felfelé. Olyankor a fizikai megpróbáltatás annyira ellazítja az elmémet, hogy igazán Rá tudok koncentrálni, meg tudok nyílni Isten előtt. A természetben járva mindig elcsodálkozom, mennyire csodás és sokszínű Isten keze munkája, és olyan erősen érzem azt, hogy az, aki hegyeket volt képes megformálni, időt szakított rám, egyszerű emberre is, hogy tökéletes alkotása legyek. Ez nagyszerű érzés!

A főzés egy hasonlóan jó meditációs lehetőség lehet, itt is könnyen találni időt, amikor gondolatainkat Isten felé tudjuk fordítani. Hallottam azt is, hogy van, aki utazás közben tud imázni – nekem személy szerint a sok zaj és inger miatt ez kevéssé megy, de a Bibliával ilyenkor is lehet foglalkozni. Ezen kívül is ezer és egy lehetőséget fel lehet sorolni – mindenki találja meg azt, ahogyan ő tud működni, neki kényelmes. Hiszem, hogy Istennek nem a forma, a liturgia a fontos, sokkal inkább az, hogy akarjunk vele közösségbe lépni.

Te hogy tudsz időt tölteni Istennel?