Lélegzet Magazin Találkozó

Kíváncsiak vagyunk rád! Meghívhatunk egy kávéra? 2019. május 25-én szombat délután LÉLEGZET MAGAZIN TALÁLKOZÓT szervezünk a H26-ban (1085 Budapest, Horánszky utca 26.) Hogy miért? Mert sok időt töltünk a virtuális világban, mi viszont hisszük, hogy az élő közösségeknek ereje van. Szeretnénk veletek együtt töltődni, inspirálódni, kikapcsolódni.

Tovább a cikkhez

Imádkozni és jól lenni

Több mint tizenöt éve már, hogy egy kiváló életvezetési tanácsot kaptam: „amennyire vágyakozol és törekszel arra, hogy jól legyél, és az életed legkülönbözőbb területei is rendeződjenek, ugyanolyan lendülettel és erőfeszítéssel állj bele az imaharcaidba.” Évekkel később, ahogy Pál levelét olvastam, szinte biztos voltam benne, hogy Peti, akitől ezt a tanácsot kaptam, erősen Pál befolyása alatt lehetett: „Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!”  (Kolossé 4,2)

Tovább a cikkhez

Egy csésze fekete

Az életben sokszor megbántottam azt, akit nagyon szerettem. Az efféle vétek olyan, mint a szentlélek ellen elkövetett bűn; sem ezen, sem a túlvilágon nem nyer…

Tavaszi vendégváró

Szerintem mi nők nagyon gyakran összekapcsoljuk a jól létünket a kapcsolatainkkal; akkor vagyok jól, ha tudok kapcsolódni, vagy inkább akkor tudok kapcsolódni, ha jól vagyok?…

Jól lenni

Ez a hónapunk témája, lehet, hogy emiatt most azt várnátok tőlem, hogy valami nagyon motiváló, rendkívül bátorító dologról írjak. Remélem, hogy így is lesz – de nézzétek el nekem azt is, ha talán kicsit másképp. A gyakorlatban az az igazság, hogy nem mindig tudunk jól lenni, sőt… Van, amikor kifejezetten fájdalmasan sajog és szenved a lelkünk vagy a testünk. Magunkhoz ölelhetjük ezt a kínt vagy eltolhatjuk. Odáig sokan eljutunk, hogy nem akarjuk, hogy rossz legyen… Pedig számomra jól lenni azt is jelenti, hogy elfogadó vagyok azzal az állapottal is, amikor nem vagyok jól.

Tovább a cikkhez

Jó időben

Sokszor mondogatjuk, hogy milyen rohanó világban élünk. Hogy nincs időnk semmire, vagy ha van, nehezen döntünk, hogy mit is kezdjünk vele, mert annyi lehetőség van, így sehol se tudunk jelen lenni igazán… Véletlenül észreveszünk egy üres délutánt a naptárunkban, és kapásból öt dolog jut eszünkbe, amit abba a néhány órába bele tudnánk szorítani. Ha barátokkal egyeztetünk találkozót, akkor azt legalább 4-5 héttel előre meg kell tenni. Rohannak a mindennapok, a hétvégén pedig igyekszünk utolérni magunkat. Vajon lehet-e máshogy?

Tovább a cikkhez