Mitől jó feleség egy feleség?

Olyan különleges a teremtés történetében, hogy Isten minden alkotása után látta, hogy valami jót hozott létre. Egy dologra mondta csupán azt, hogy nem jó: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1 Mózes 2,18 De hogyan tölthetjük be jól ezt az Isten által nekünk szánt szerepet?

Tovább a cikkhez

Nők férfi szemmel II.

Kuluntsits László 72 éves nyugdíjas ötvösmestert kérdeztem arról, milyennek látja a nőket. 18 éve a salétrom utcai gyülekezet tagja, tiszteletbeli presbitere. Hivatása a szenvedélye is, mellette pedig szereti a népművészetet, olvasást és a kertészkedést. Sokunk Laci bácsija több mindenről erős véleményt alkot. Lássuk, hogyan lát minket, nőket!

Számodra mitől nő egy nő?

Kedvenc szokásom, hogy a metrón utazva a szemben ülőket pásztázom, és eközben osztályozom is őket: szimpatikus, semleges és  kevésbé szimpatikus kategóriák szerint. Sokszor van, hogy egy nem kimondottan csinosnak mondható hölgy ül a szemközti oldalon, valakivel beszél, akár csak telefonon keresztül, és közben elmosolyogja magát. Ettől a mosolytól, ez az addig nem túlságosan attraktív külső teljesen megváltozik. Tehát számomra egy nőben az első az arc, aminél nálam előny, ha az természetes, nem kedvelem, ha egy nő túlcicomázza magát.

Egyet már tudunk: a belülről fakadó mosoly nálad felülírja az addigi benyomásaidat. Nyilvánvaló, hogy a külső az első, amit látunk, mégis érdekel, milyen belső tulajdonságokat találsz értékesnek egy nőben? Esetleg volt-e olyan nő az életedben, akinek a természete követendő számodra?

Az anyám és az ő húga, a keresztanyám jut eszembe. Mindketten nagy hatást gyakoroltak rám, pedig  mondhatni ég és föld volt a természetük. Anyám az én nagyanyámra hasonlított mind világnézetében, mind szokásaiban. Nagyanyámra, aki korán özvegy maradt, így megszokta, hogy mindent neki kell intézni. Keresztanyámban viszont egy rendkívül szerény és szolgálatkész embert ismerhettem meg, aki még mások gondolatát is igyekezett kitalálni. Ettől vált számomra példaképpé. Ezt a szolgálatkészséget látom értékesnek és követendőnek. Az, hogy az én életembe mennyire sikerült átültetni ezt, kérdéses, persze ez mások megítélésére vár.

Beszélgetésünk elején említetted, hogy a metrón ülve szívesen nézed a körülötted lévőket. Biztosan látsz ott párokat is. Van-e valamilyen párválasztási szempont, amit szívesen átadnál a női olvasóinknak?

Nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő személy arra, hogy választ adjak erre a kérdésre. 32 éves koromig válogattam a körülöttem lévő nők között, és mindenféle futókapcsolatban volt részem. Az nem volt benne a pakliban, hogy 32 éves koromban rokkant nyugdíjas leszek, emiatt pedig néhány évig a létfenntartás lett az elsődleges, nem pedig a házasodás. Akkor mint hitetlen ember egyáltalán nem utasítottam el a világ által felkínált lehetőségeket, így végül is nem horgonyoztam le senkinél.

Ettől függetlenül úgy ismertelek meg téged, mint aki szeret és tud tanácsokat adni. Úgyhogy nem hagyom, hogy kitérj a válaszadás elől! 🙂

Akkor merítek abból, amit a baráti körömben láttam és tapasztaltam. Egy-két barátomnak láttam a párját, aki rendkívül rámenős, így rossz benyomást tett rám. Ilyenkor hálát adtam Istennek, hogy nem az én kedvesem az illető hölgy.  Hívő pároknál is látom, hogy hosszú házasság után is egyre kevésbé értik meg egymást, este külön hálószobába mennek. Két konkrét példát tudok kiemelni: láttam olyan házasságot, ahol mindennek katonás rendben kellett mennie, bármi legyen is, a gyerekeket pontban fél nyolckor kellett megfürdetni. Ezzel szemben olyat is láttam, ahol tudtak a körülményekhez igazodni, így egy-egy baráti vagy rokoni összejövetelnél a gyerekeknek csak az arcát, hónalját, fenekét tisztították meg, aztán mars az ágyba. Ezt lényegesen jobbnak láttam már akkor is. Az idő múlása pedig beigazolta, hogy a rugalmasság előny a házasságban. A tanácsom, hogy próbáljanak meg rugalmasságot elvárni, és maguk is rugalmassá válni. A másik, hogy figyeljenek a társukra!

Látsz-e különbséget a te fiatalkorod udvarlási szokásai és a mai ismerkedési szokások között?

Hogyne! 🙂 Én még 16-17 éves koromban azt sem tudtam, hogy szólítsam meg a kiszemelt hölgyet. Most meg úgy látom, hogy az általános érintkezés sokkal lazábbá vált. Kezdve attól, hogy bemégy a boltba, és letegeznek. Akkor még a koedukált osztály is nagy újdonság volt.

Ez inkább előnyt jelentett? Nagyobb tiszteletet kapott a másik, nem? Vagy pont hogy a sok gát miatt nehezebben indult el az ismerkedés?

Én egyértelműen a mai közvetlenebb viszonyokat tartom előnyösebbnek. Persze a közvetlenségben is jó, ha tartunk határt, nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. A túl közvetlen érintkezési formák sem vezetnek jó útra.

Ennek apropóján mit gondolsz a felszínes kapcsolatokról? És itt nem csak a párkapcsolatokra gondolok. Minket, nőket gyakran meggyanúsítanak azzal, hogy bárkivel könnyedén elfecsegünk, ami miatt kevesebb mély kapcsolatunk van.

Kívülről ugyan, de látom azt, hogy ma már nehéz mély és hosszantartó kapcsolatokat kiépíteni, de bátorításul mondom, hogy ez régen se tucatjával adatott meg. Meg kell különböztetni az igaz baráti és ismerősi kapcsolatokat, ezeken pedig dolgozni kell.

Számodra egy nőben mi a legnagyobb érték, mi az, amit a legjobban becsülsz?

Az édesanyai hivatás és a gyermekvállalás egyértelműen ilyen már önmagában is, de azt is becsülöm, amikor valaki emellett még a munkahelyén is helytáll. Azt is értékelem, ha valaki felvállalja a stílusát, és így önazonos tud lenni. Becsülöm, ha egy nő a legmélyebb kapcsolatain túl is tud előzékeny és kedves lenni, szeretem, hogy csupán egy jó szóval vagy mosollyal képesek változást teremteni.

Beszélgetésünk végén hadd kérdezzem meg, hogy van-e olyan női karakter a Bibliában, aki hatással volt rád?

A gyülekezetünkben most Ruth könyvét tanulmányozzuk. Hívő karrierem első komoly olvasmánya is Ruth könyve volt, amit egy evangelizáción hallgattam. Amit akkor hallottam, azóta is elkísér. Két vonást emelnék ki Ruth életéből: az első a hűség, a másik pedig a szolgálat.

Bobok Ágnes