“Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” Galata 5,26
Nem tudom ki, hogy van vele, de be kell vallanom, hogy rám mind a három dolog igaz. Vágyok a dicsőségre, az elismerésre a munkahelyemen, otthon, a baráti társaságomban… A külsőmmel kapcsolatban, a munkámmal kapcsolatban, az eddigi elért sikereimmel kapcsolatban… Azt is be kell vallanom, hogy sokszor bosszantok fel másokat. Például azzal, ha nem figyelek oda rájuk eléggé. Mert gyakran annyira el vagyok foglalva a saját életemmel, kihívásaimmal, örömeimmel, hogy a körülöttem lévőkről megfeledkezem… És szégyen, nem szégyen, szoktam irigykedni is másokra. De még hogy! Mert nincs 2 gyerekem, 3 házam, 4 kocsim, 5 diplomám és veszek még egy nagy levegőt és tovább folytatom a panaszkodást és az irigykedést. Na jó, nyilván túloztam egy nagyon kicsit. Elég 2 ház is.
Komolyra fordítva a szót, ebben a lapszámban a Lélek gyümölcse a téma. A fent szereplő igerész ugyanabban a fejezetben található, amiben Pál apostol felsorolja a gyümölcsöket is. Rögtön nem kapcsolnánk össze ezeket a jó és rossz tulajdonságokat, pedig szerintem van közük egymáshoz. Miért? Mert ezek a kevésbé kívánatos, mondhatni rothadó “gyümölcsök” – becsvágy, ingerlékenység, irigykedés – fognak teremni bennünk, ha nem a megfelelő magvakat hintjük el a lelkünkben. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. A Szentlélek ezeket próbálja bennünk gyökeresen elültetni. Ajándékok, amiket az Úr ad nekünk, hogy egy kicsivel jobban hasonlíthassunk rá, hogy egy kicsit jobban az Ő képmását hordozhassuk magunkon a mindennapokban.
Nekünk mégis sokszor inkább az első sorokban leírtak maradnak. Az irigység, a viszálykodás, a hiúság. Mert azt akarjuk megkapni, amire mi emberként vágyunk. És nem azt, amit Isten akar nekünk adni. Isten a Szentlelkén keresztül akar megajándékozni a békesség, a boldogság, a szelídség, és a megelégedettség ajándékaival, amit végtelen szeretetének köszönhetően nagylelkűen ad, ha el tudjuk fogadni.
Én úgy gondolom, hogy a Szentlélek az imádság alkalmával, azon keresztül van jelen az életemben. Sokszor úgy érzem, hogy imádság közben nyílik meg annyira a szívem, hogy a Szentlélek tudjon munkálkodni bennem. Amikor kétségbeesetten szólítom meg Istent, akkor nyugodtság és béke lesz rajtam úrrá. Amikor valamiért imádkozom, arra emlékeztet mennyi mindent kaptam már tőle, amit elfelejtek észrevenni és értékelni. Amikor egyedül érzem magam, akkor Ő szeretetével áraszt el. És amikor meghallom ezt a szelíd hangot, amikor megérzem az Ő jelenlétét, akkor mindig arra gondolok, hogy a Lélek gyümölcse érik bennem, amit Isten a Szentlelkén keresztül ad nekünk, mert ezzel akarja teljessé tenni az életünket. Ezekkel a kincsekkel megajándékozni. Boldogságot, szeretetet, megelégedettséget, jóságot és hűséget akar nekünk adni. És mindehhez számomra a legfontosabb kapcsolódási lehetőség az ima, ami nélkül úgy érzem, nincs lehetősége a Léleknek munkálkodnia bennem. Az imán keresztül kapcsolódik a lelkem Istennel.
Nehéz kitartónak és elkötelezettnek lenni az imádságban. De a Szentlélek gyümölcse bennünk a garancia arra, hogy az ima egy olyan út Isten és ember között, amellyel az emberi könyörgések és kétségek közepette is, áldást ajándékozhat Isten számunkra. Kész vagy ezeket az áldásokat, gyümölcsöket nyitott szívvel fogadni?
T. E.
