Mindennapi használatra

Azon emberek közé tartozom, akik Isten jelenlétét leginkább a természet közelségében élik meg. Legyen ez akár egy séta a parkban, futás az erdőben vagy egy hosszú túra a hegyekben. Mindegyik tevékenység során a körülettem lévő természet arról beszél, hogy milyen csodálatos a mi Teremtőnk! Milyen odafigyeléssel rakott össze mindent, milyen rend és rendszer van az ő alkotásában!  Milyen csodálatosak a színek, formák!  Valahogy ezeken a dolgokon keresztül üzen nekem olykor-olykor Isten és gondolom, ezzel nem csak én vagyok így.

A minap az egyik kedvenc fám mellett bicikliztem el és megjegyeztem magamban, hogy milyen kár, hogy nincs most lombkoronája, csupaszak az ágai. Mennyire élettelennek tűnik… hogy várja a lelkünk azt, hogy látható legyen az élet a természetben, az a friss, zsenge zöld előtűnjön. Én is alig várom és lelki szemeim előtt úgy pompázott ez a gyönyörű nagy fa, mint a tavasz kellős közepén. Aztán elkezdtem rajta gondolkozni, hogy milyen fontos az, hogy ne sérüljön meg a fák gyökere ilyenkor télen, mert hát ez a rész az, amin keresztül bekerül számukra szükséges táplálék. Aztán továbbengedtem gondolataimat… milyen fontos, hogy jó legyen a talaj, hogy legyen eső, hogy legyen a földben tápanyag és ne legyen szennyezett. Milyen jó indikátorok a növények, mert rajtuk rögtön látszik, ha valami baj van a talajjal vagy a gyökereikkel.  De mi is ilyenek vagyunk, nem? Vagy mi jobban tudjuk takargatni, ha valami baj van a gyökereinkkel? Mi el tudjuk fedni azokat a sötét foltjainkat? Milyen a mi gyökerünk? Milyen táplálékot szívunk magunkba és legfőképpen milyen az a talaj, amiben benne vagyunk? Miből táplálkozunk?  Miből táplálkozik a mi hitünk? Honnan szívjuk magunkba napról napra a táplálékot? Az elmúlt években vált igazán táplálékká a keresztyén hitemnek a Biblia, előtte ’gyorskaján’ éltem. Egy áhítatos könyv után a másik, egyik internetes gondolat után a másik. Pár éve, hogy ténylegesen ráéreztem, milyen ízletes és gazdag is ez a néha "kemény" étek. Sőt, olykor édes, olykor sós, van, hogy keserű, van, hogy felüdítő, de előfordul az is, hogy rágós. De megéri a napi lelki táplálékot magunkhoz venni, ebből tudunk ugyanis építkezni és végül gyümölcsöt teremni. Szeretném megmutatni, mi teszi nagyon különlegessé még a reggeli igeolvasásaimat... és rajtam kívül néhány barátnőmét, testvéremét, akinek  már készítettem Bibliatokot. Igen, itt már elárultam a dolgot, a saját tervezésű és készítésű bibliatokom. Miért készítettem? Szerettem volna minél személyesebbé tenni Bibliám külsejét illetve egy nagyon praktikus dolog miatt, hogy védjem és összetartsam. Igen jól olvastátok, össze kell tartani, mivel sokszor jegyzetlapokat, fényképeket és egyéb meglepetéseket tartok benne, amit nem szeretnék elveszíteni és azzal, hogy összekötöm meg tudom ezt akadályozni. Lássuk, hogy készítettem el ezt a tokot! Bevallom volt egy prototípusom, amit már előzőleg megvarrtam, bár évekkel ezelőtt, úgyhogy újabb szabásmintát kellett készítenem. KÉP1 Szükséges kellékek:
  • Újságpapír –  szeretem a szabásmintát erre készíteni, mert a papír vékony illetve ezzel újrahasznosítom és nem kell új papírt erre felhasználnom
  • Ceruza
  • Olló - szabó olló a megfelelő, amit természetesen nem szabad(na) használni papírhoz, érdemes ezeket az ollókat időnként megéleztetni, hogy valóban vágják az anyagot, ne csak vagdossák.
  • Cérna- megfelelő színű, de ez teljesen az ízlésetekre van bízva, én szeretek sötétebbel dolgozni, mint maga az anyag, vagy amint itt láthatjátok egy olyan árnyalattal, ami nagyon előtűnik mégis beleillik a színvilágba
  • Anyag - tetszés szerinti lehet, én 100% pamutot használtam, 3 féle anyagot válogattam össze, de kivitelezhető kettőből is
  • Csipke - esetleg szalag
  • Vatelin  (bélésanyag)- ezt azért használjuk, hogy puhább legyen maga az elkészült tok
  • Varrógép - ezt majdnem elfelejtettem… 🙂
Elkészítés menete: 1. Vedd Bibliádat, olvasd és mérd le a méreteit! 🙂 Így adódik a magassága illetve a hossza (ne felejtsd el a gerincét is beleszámítani). Mivel én három anyagot használtam, ezért három méret jött ki. A külsejére a két anyag 1:2 arányban osztottam meg. (Nekem így tetszett, de ti variálhattok rajta, ha szeretnétek, annyi hogy akkor a méretekre figyelni kell.) Hossz: Bibliád fedőlapja-gerince-hátlapja plusz ráhajtás 5-5 centiméter Magasságok: Alapmagasság (a Bibliád magassága) és a külső a megfelelő arányok szerint osztva Varrásráhagyást szoktunk hagyni, ami extra 0.75 cm, ezt minden szélen (mindhárom elkészült mintán) rá kell hagyni ugyanis, ha nem tesszük a megvarrt tok kicsi lesz a Bibliánkra! Így láthatjátok, hogy 3 mintát kell papírból kivágni. Az én méreteim: Rózsaszín anyag: 19,5 cm X 38,5 cm Virágos anyag: 7,5 cm X 38,5 cm Natúr anyag: 13,5 cm X 38,5 cm KÉP3 2. Miután a mintákat kivágtam az újságpapírból (szigorúan papírvágó ollóval), ráhelyezem a megfelelő anyagra és gombostűvel középről haladva rögzítettem néhány helyen. KÉP4 3. Kivágtam a három különböző anyagból a mintáknak megfelelő részeket. KÉP5 4. A következő lépés a külső rész összevarrása volt. Egymásra fektettem a két anyag színét (amelyiken erősebb a minta, a natúrnál nem számít), és gombostűvel rögzítettem. Illetve a kép szerint végigvarrtam úgy, hogy a szélét a talp széléhez igazítottam. KÉP6 Tipp: Ha a gombostűt úgy teszem be, hogy az merőleges a varrás irányára akkor nem szükséges eltávolítani őket varrás közben, hanem könnyen át lehet menni rajtuk és majd csak a végén kell kiszedegetni. Sokkal egyszerűbb így hidd el! Persze még így is megeshet, hogy eltörik a tű, de sokkal-sokkal kisebb az esély rá. KÉP8 5. Az anyag visszáján levasaltam a varrásráhagyás miatt keletkezett részt. 6. A csipkét rátettem az anyagra és ezt rögzítettem a szokásos módon. Majd levarrtam az illusztráció szerint. (Amint láthatjátok az én gombostűim most nem merőlegesek, mert úgy találtam, hogy így jobban tudom rögzíteni a vékony szalagot. Tehát odafigyeltem, hogy mindig kivegyem a gombostűt mielőtt a tűvel odaértem volna.) KÉP9 KÉP10 7. Az előlap kész, a hátlapot egyben szabtuk ki, ezért a következő lépés ennek a kettőnek az egyesítése. Amint már említettem, a két réteg közé egy ún. vatelin réteg jön, amitől maga a tok puhább lesz. Összeillesztést a kép illusztrálja, de akinek úgy könnyebb, le is írom. KÉP18 Rétegek (fentről- lefelé)
  1. külső réteg visszája
  2. belső réteg színe
  3. vatelin (Ez a legkönnyebb, mert ez teljesen mindegy, hogy hogyan van, viszont a többit át kell gondolni, hogy tényleg jól varrjuk össze!)
Majd ha a rétegek megvannak a szokásos rutin: rögzítés gombostűvel (Tipp: itt érdemes legelőször a felső széleket összeilleszteni és aztán a szélek mentén végiggépelni az anyagot, ügyelve arra, hogy egy részt, amit képen is mutatok, kihagytam. KÉP19 KÉP20 A képen is mutatom, de ha az előbbiek szerint raktuk össze a rétegeket, akkor a jobb felső rész maradt szabadon. Ez azért nagyon fontos, mert ezen keresztül fordítottam ki. KÉP21 8. Majd kifordítottam az előbb összevarrt anyagokat, úgy, hogy a csücsköket is gondosan kiforgatjuk, vigyázzunk, nehogy kilyukasszuk ezen a helyen a túlzott erőltetéssel. KÉP22 Tipp: egy tompa végű ollóval szoktam elvégezni ezt a kiforgatást, mert ezzel szépen a csücsköket is ki lehet dolgozni. 9. Ha ez megtörtént, levasalhatjuk nem túl magas hőfokon az anyagot. KÉP23 10. Majd a kimaradt részt kézzel, pelenka öltéssel összevarrtam, úgy hogy a ráhagyást behajtom. Itt is egyszerűbb, ha először letűzitek, és csak utána varrtok. KÉP24 11. Ezután a ráhajtást meghatároztam meg. Mérés helyett, én most egy trükköt mutatok nektek: ha pont a közepére teszitek a Bibliát, akkor ki is adja, hogy hol kell behajtani. Én bejelöltem a széleket, hogy hol kell majd behajtani. KÉP25 KÉP26 12. Az összekötő részt varrtam meg a következő lépésben. Szükséges hozzá valamelyik anyagból egy szalag. A szalagot félbe hajtottam, majd széleit a közepére és így tűztem meg gombostűvel. Majd a végeket a kép alapján behajtjuk és levarrjuk. Ezek után egyenlő részre szétvágtam. KÉP11 KÉP12 KÉP13 KÉP14 13. A két összekötő részt a külső felszínre tettem úgy, hogy az a magasság felénél legyen, és a behajtásig érjen, majd rávarrtam. KÉP15 KÉP16 14.  Ezek után véglegesítettem a behajtást és levarrtam. A varrással végighaladtam a felső és alsó széli részeken is. KÉP17 KÉP30 KÉP28 KÉP32 ÉS készen is vagyunk! Munkánk megteremte gyümölcsét! A végső lépés pedig, hogy forgassuk a kezünkben!!! Nem, itt nem a tokra gondolok, hanem a benne lévő Bibliára. 🙂

Á. N. L.

Vélemény, hozzászólás?