Párválasztás a modern korban?

Az elmúlt pár napban több olyan cikket is olvastam, amik a párválasztásról és az erős nőkről szóltak. Az ezekben fellelhető sok általánosítás, logikátlan érvelés és csak a külsőségeket kiemelő szempontrendszer, és fájdalmas lamentálás arra indított, hogy ebben a témában írjak most nektek. Gyertek, elmélkedjünk arról, hogyan is választunk párt!

1. Senki sem tökéletes avagy “Milyen az Igazi?” Teszik fel sokszor a kérdést. Sokáig persze én is el tudtam mondani, hogy mik azok a külső és belső tulajdonságok, amik nekem fontosak a másikban, sőt sokszor azt is hozzátettem, hány nyelvvizsgája és diplomája legyen az illetőnek, mintha ebben mérnék az embert. Az a helyzet, hogy ez a század mintha egyre csak ezeket a tulajdonságokat hangsúlyozná. A tökéletes fogazatú, hibátlan küllemű férfiak és nők mosolyognak ránk a plakátokról, címlapokról és filmekből, de még a mesefilmekből is, hiszen a szőke herceg tehetős, befolyásos, erős, sármos - tökéletes (kivéve a Shrekben, az a mese éppenséggel egy nagyon jó ellenpontja tökéletesített világunknak), egyszóval ő a lehető legjobb, minden lány álma. Csakhogy van egy kis bibi - egyik ember sem tökéletes. Így aztán nincs hibátlan kapcsolat sem, de még csak Igazi sem. Nekem az ébredés akkor jött, amikor elkezdtem járni a férjemmel. Egy idő után rájöttem, hogy ez a pasi nem az, amit vártam… tökéletlen volt, néha heves, olykor botladozó és sok dolog bosszantott benne. Aztán rájöttem lassan, hogy olyan, mint én: ember, aki hibázik, aki nem egy ideál, hanem egy hús-vér férfi, akinek ugyanúgy lehetnek gyengeségei, mint nekem nőként vagy bárki másnak. És így szerettem. Miután rájöttem, hogy nem a filmbéli Szuperférfival járok, egyszerűen elengedtem ezt a dolgot és megtanultam őt úgy szeretni, ahogy van. A Lélek első gyümölcse a szeretet - ha megvan köztetek a vonzódás, a kémia (mert ez nagyon is fontos), és érzel egyfajta szeretet is, de a jelölted nem felel meg száz százelékig az elképzeléseidnek, akkor se mondj le róla! Olyan férfi talán nincs is, aki a képzeletedben él. Adj magatoknak egy esélyt: beszélgessetek, töltsetek együtt tartalmas időt. Próbáld meg egészében látni párodat, hibáival és jó tulajdonságaival együtt, és mérlegeld, hogy ezt az „egész csomagot” el tudod-e fogadni. pexels-photo-239324   2. Mégis hol ismerkedjek? Hát, igen, ebben nyilván van igazság, de azt mondom, járj nyitott szemmel! Ezer társkereső oldal van, és nem ítélem el ezeket, biztosan van, akinek ez a módszer bejön. (Ráadásul semmivel sem rosszabb, mint régen a kerítőnők voltak… 🙂 )Én az internet segítségével nagyon sok barátságot kötöttem, sok értékes barátnőmet köszönhetem blogoknak. A társkeresés terén, azonban mindig a klasszikus útban hittem, de sokszor tanácstalan voltam. Sokat gondolkoztam, hol lehet az a helyszín, ahol meg lehet ismerkedni a pároddal úgy, hogy nem csak egy-egy kis kalandot keresel - vagyis a szórakozóhelyek, fesztiválok ki voltak zárva. Az életem mindig ugyanabban a háromszögben zajlott: otthon, egyetem, gyakornoki munkahely. Tudjátok, azért igaz az a mondás, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az én férjem - amikor megismerkedtünk - már 14 éve a szomszédom volt, de évente csak párszor találkoztunk az utcán egy köszönés erejéig. Aztán azon a bizonyos napon (egy csomó “véletlen” folytán) épp egy vonaton utaztunk, épp észrevett és épp ugyanaz a busz volt neki is jó. Elkezdtünk beszélgetni és “véletlenül” egyre többször utaztunk ugyanazon a vonaton. Ekkor jöttem rá, hogy nem korlátozhatom le Istent, a lehetőségeket! El sem tudjuk képzelni, mi mindent tervez nekünk gondosan az Úr, és mennyire képes a legmerészebb álmainkat is felülmúlni! Azt tanácsolom, hogy járj nyitott szemmel és nyitott szívvel és légy türelemmel! (Tudom, tudom…türelmesnek lenni sokszor nagyon nehéz, erre még mindjárt kitérek.) 3. Mennyire vagyok kitartó? Általában nem vagyunk azok. És ne értsetek félre, ha abúzív, agresszív kapcsolatban élsz, akkor nem is kérdés, hogy ki kell lépned belőle! Azonban a korábban említett ideálok miatt, amik a fejünkben élnek, sokszor nincs bennünk alázat és megértés a párunk iránt. Ez a tulajdonsága nem tetszik, ezt a konfliktust nincs kedvem kezelni és megbeszélni, nehogy sérüljek, ezért inkább szakítok, a következő talán jobb lesz. Az igazság az, hogy gyávák vagyunk! Gyávák az élethez, az egyenességhez, a másikhoz! Egy Palya Bea dal ezt nagyon jól kifejezi:
Más csókja kell, más karja kell, új illattól olvadjak el. Elmennék, elfutnék, most mindent itthagynék, bárhová indulnék más lelket hogy lelnék, hiába csókol más, hiába ringat más, nem lesz ez több mint egy szempillantás. Könnyebb elfutni, mindent itthagyni, mégsem, mégsem teszem. https://www.youtube.com/watch?v=pY2TFWxNwb8
Ebben a Szaladós c. dalban szerintem minden kapcsolat esszenciája benne van. Ha valakit igazán szeretsz, akkor minden nehézség ellenére kitartasz és megküzdesz kettőtökért. Sokszor nekem is egyszerűbb lett volna kiszállni, de tudtam, hogy egyszer mással is elértem volna ehhez az érzéshez. Hiába mégy át egy másik tűzhöz, az is égetni fog… Minden kapcsolatban eljön egyszer egy olyan pont, amikor konfliktusba kerülsz a másikkal, vagy éppen egy olyan ponthoz, amikor nem a legvonzóbb oldalát látod… A türelem nagy erény - gyakorold. És gondold meg, a párod hányszor gyakorolja ezt feléd! pexels-photo-167299 4. Görcsösség? MINDENÁRON AKAROK VALAKIT! BÁRKIT! Egy idő után (úgy 23 lehettem) már nagyon idegesített, hogy körülöttem mindenkinek van valakije, csak én megyek egyedül az összejövetelekre és nincs mondanivalóm a páromról - merthogy nincs barátom. Ekkor történt, hogy egy kis affér jött az életembe egy olasz macsó képében. El is jutottunk a második randiig, ahol annyira rámenős és erőszakos volt, hogy beindította a menekülési reflexeimet, ezzel annyi lett a potenciális szicíliai életemnek. Arra mindenesetre jó volt, hogy férfit egyáltalán ne is akarjak magam körül látni. És láss csodát, épp amikor kijelentem, hogy nekem nem kell senki, de férfi főleg nem, ki köszön rám a vonaton? A történet lényege csak az, hogy görcsösen, nagyon akarva csak nyögés lesz a kapcsolatok vége. Én ezt a párkapcsolatot akarok dolgot csak egy nagyon rossz élmény után tudtam csak elengedni. Isten sokat tanított engem akkor egy óra alatt, de azt is tudta, hogy mennyi gyógyulási idő kell, hogy tudjam fogadni Bence (a férjem) közeledését és ne kosarazzam ki egyből. Az önuralom és a türelem sokszor nagyon nehéz. Nehéz hinni abban, hogy Isten pontosan tudja, mikor mi következik az életünk regényében. Ilyenkor mi akarjuk fogni a gyeplőt, én is így tettem. Úgy gondoltam, megmutatom, hogyan is kellene ennek lenni, magam veszem a kezembe a sorsom irányítását és nem kérem ki Isten véleményét. Kaptam egy nagyon fontos leckét: lehet, hogy valamire nagyon vágyom, még sincs még itt az ideje akkor sem, ha ezt nem így érzem. Várnom kell a jó tervre. Talán nem a helyekkel és emberekkel van a baj, hanem még velem. Formálódnom, érnem kell. Magamat is jobban megismerni. Jobban bízni az Atyában. Kedves női sorstársaim! Arra buzdítanálak titeket, hogy legyetek nyitottak, megértőek és türelmesek! Ne gondoljátok, hogy már mindent kimerítettetek. Hiszem, hogy Isten párt akar nektek adni! Azonban már Ádám és Éva példáján is látjuk, hogy nem rögtön lettek egymáséi. Ádámnál Isten látta, hogy égető szüksége volt Évára, ezért megteremtette neki. Légy türelemmel, téged is és a te párodat, jövendőbelidet is formája…

H. J. Á.

Vélemény, hozzászólás?