Ismeritek azt a szituációt, amikor egy szám csak úgy a fületekben ragad, nem tudtok tőle szabadulni, egész nap azt dúdolgatjátok. Esetemben ez egy pozitív emlék, reggeli munkába menetel közben hallgattam egy számot és a refrén benne ragadt a fülemben, ami csak ennyi:
“Take me as I am, lying at your feet again…”
“Fogadj el ahogy vagyok, ott a lábadnál fekve…”
Eszembe jutott annak az asszonynak a története, aki Jézus lábához térdel és könnyeivel mossa meg a lábát. Lukács evangéliumában olvassuk ezt a történetet:
A bűnös nő megkeni Jézus lábát
“Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd! Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Hogy miért nézek fel erre a nőre? Miért tartom példaértékűnek?
Gondoljunk bele, ha a Biblia úgy emlegeti, hogy a bűnös nő, akkor valószínűleg nem csak mi tudjuk róla, hogy az volt, hanem már abban az időben az egész környezete is. Hihetetlen az a tettrekészség, hogy éppen csak, hogy tudomást szerez arról, hogy Jézus ott van, ő már megy is és tudja, hogy mit akar, mit fog tenni. Bemegy egy idegen házába, úgy, hogy tudjuk erre előre készült, mert viszi az olajat. Bátorsága ott mutatkozik meg, hogy bemegy a házba! Egy ilyen egyszerű dologban! Ennek a nőnek le kellett küzdeni azt a megvetést, ahogyan a környezete felé fordult, és a szégyenérzetet is, és átlépni a küszöböt, hogy Jézushoz jusson. Valószínű az is, hogy titokban megy be, mert hogyan máshogy jutott volna be bűnös nőként egy farizeus házába?
A másik dolog, amit kiemelnék, hogy ez a nő Jézushoz viszi a szégyenét, nehézségeit és fájdalmát. Nem fél felfedni előtte az érzéseit, mert nem az öröm könnyei azok, amikkel megmossa a lábát. Attól sem tart, hogy Jézus összetörten lássa. Nem azzal a lelkülettel megy elé, hogy “itt most a legjobb arcomat kell mutatnom, csak el ne sírjam magam…” Talán így élte le az egész életét, de Jézushoz nem így jön. Azt is el tudom képzelni, hogy rá sem mer nézni Jézusra, mégis a lelke kiállt: “Fogadj el, Uram, ahogy vagyok!” Nem másokhoz megy, nem másoktól várja az elismerő szavakat, a feloldozást, hanem tudja azt, hogy Jézusnak van hatalma erre!
Számtalanszor visszamegyek a történethez és megkérdezem, hogy én merek-e összetörni, mint egy alabástromtartó? Vagy egyáltalán fel merem-e vállalni az összetöretettségemet, bűneimet? Vagy inkább másokhoz megyek helyette, hogy elpanaszoljam a dolgaimat? Hogy tőlük nyerjek visszaigazolást, hogy tőlük halljam, hogy ez nem is olyan nagy gáz, nem kell vele törődni…
Nem könnyű kérdésekkel hagyom most abba, viszont azt érzem, érdemes ezekkel foglalkozni, és aztán, ahogy az asszony is tette: cselekedni!
A gondolkodáshoz küldöm a dalt, ami inspirált:
A cselekedet pedig rajtad múlik!
