Csak reménykedem abban, hogy egyszer majd, ha az óvodában vagy iskolában az lesz a feladata a kislányomnak, hogy rajzolja le a példaképét, én is rákerülök majd a papírra. Talán egy édesanya számára nincs is nagyobb elismerés, mint amikor a gyermekei tudnak így tekinteni rá. Azok a személyek, akik látják őt a nehéz napokon, fáradtan, türelmetlenül, rossz döntéseket hozva, mérgesen, betegen, és mindezek ellenére azt tudják mondani, hogy követendő példa.
Az én édesanyám különleges nő számomra. Nemcsak azért, mert felnevelt engem és még öt testvéremet, hanem emellett példa számomra a kapcsolata Istennel, az, ahogy orvosi pályáját hivatásként éli meg, az, ahogy megteremtette az „otthon melegét”, ahogy feleségként édesapát támogatja.
Most, hogy már én is feleség és édesanya vagyok, sokszor teszem fel magamban a kérdést, ő vajon hat gyerekkel hogy csinálta?!
Emlékként számomra inkább a szép maradt meg. A biztonságos otthoni háttér, a focizás, fogócska az udvaron a testvérekkel, unokatestvérekkel, a Rákóczi túrós illata, ami belengte a házat, az, ahogy játszod a zongorán a Für Elise-t és a két húgommal önfeledten táncolunk, az esti mesék az Ezüst Hegedűből… de azért hat gyerekkel biztos voltak nehézségek is, igaz?
Mind a hatan szárnyra keltetek már, visszatekintve az eltelt időre az élet természetes részei a különböző nehézségek. Nagyon kicsi volt a korkülönbség köztetek. Akkor ez többlet feladatot adott, de utólag nézve jó volt, mert nagyon együtt nőttetek fel. Egyszerű példa, amikor hat apró gyermeket kell elindítani egy vasárnap reggel a templomba.
Hosszúak voltak a napok, hiszen, amikor lefektettünk titeket, utána tudtam az otthoni dolgokkal foglalkozni: a konyhában rendet rakni, elpakolni. Nem volt egyszerű az sem, amikor lebetegedett valamelyikőtök, és a teljes figyelmemet és jelenlétemet igényelte. Bizony, a kamaszkor is feladta a leckét, és ezt többszörösen éltük meg. Az egyetemi évek alatt nagyon sokat “vizsgáztam” én is veletek.
Mindig is tudtad, hogy nagy családot szeretnél?
Nem igazán. Már kicsi koromtól kezdve vágytam arra, hogy egyszer édesanya lehessek. Nem egy-két gyerekben gondolkodtunk, de nem tudtuk pontosan, hogy hat gyermeket szeretnénk. Isten ajándéka a gyermek, ami hatalmas áldás egy házaspár életében.
Mit értünk az alatt pontosan, hogy nagy család? Úgy gondolom, hogy mindenkinek mást jelent. Függ ez a családszerkezettől, van-e nagymama, aki segít, milyen a házaspár életvitele, mennyit bírnak testileg-lelkileg. Amikor benne van az ember a gyereknevelésben, akkor méretik meg igazán, hogy mennyit bír. Sok munka a gyereknevelés, de sok öröm is.
Volt fiatal édesanyaként “énidőd”?
Nem igazán. Nagyon szerettem olvasni, vagyis szerettem volna, de nagyon kevés idő jutott rá. A Róma 12 első versét sokat forgattam a szívemben „Szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.” Az én életemben is az odaszánáson volt a hangsúly. Istentől ezt a feladatot kaptam, és elfogadtam, hogy ez az időszak arról szól, hogy odaadom az időmet, az erőmet, magamat… Nem csak a gyerekekért, hanem Istenért, az Ő akarata szerint.
Emellett azt is gondolom, hogy minden embernek szüksége van regenerálódásra, ami különbözőképpen történik: valaki sportolni szeret, valakinek azt jelenti, hogy egyedül lehet – rendezheti a gondolatait; van, akinek azt, hogy barátokkal találkozhat. Fontos dolgok ezek, de az énidő csak annyira jogos, amennyire Isten megengedi.
Elég sok mindenről és mindenkiről kellett gondoskodnod…
Igen, a gyermekvállalás és gyermeknevelés nagy kihívás, mert nem csak etetned kell a gyerekeidet, gondoskodnod arról, hogy egészségesek legyenek, tiszta ruhában járjanak, hanem értelmileg, érzelmileg is szeretnéd előteremteni azt a közeget, amiben tudnak fejlődni, valamint nem utolsó sorban Isten nagyságos dolgait is meg szeretnéd ismertetni velük, azért, hogy Jézushoz vezethesd őket. Komplex feladat.
Manapság annyiszor szó van a női szerepekről. Te hogyan tudtad annak idején összeegyeztetni azt, hogy feleség, édesanya, orvos vagy? És most még „csak” három szerepről beszélünk.
A karriert több évig le kellett tennem, mert én az orvosi pályát nem tudtam összeegyeztetni a hat gyerekkel.
Akkor működik jól a család, ha a párkapcsolat stabil. Feleségnek maradni anyaként is elengedhetetlen, hiszen a gyerekek érzékenyen reagálnak a feszültségekre, diszharmóniára. Törekedtem arra, hogy a fontossági sorrendben a férjem legyen az első. Én úgy gondolom, hogy egy házaspár életében a testi-lelki harmónia elsődleges.
Már nagyobbak voltatok, amikor mozgolódni kezdett bennem a munkába visszatérés gondolata, Isten vezetése szerint léptem vissza a kórház világába.
Úgy érzem, hogy sokszor a mai világ azt sugallja, hogy választani kell család és hivatás/karrier kötött. Te ezzel egyetértesz?
Ez nagyon különböző és nagyon egyéni. Nincs egy keresztyén séma, vannak olyan nők, akiknek elhívásuk van, hogy édesanyák legyenek, és Isten ezt bízza rájuk, vannak olyanok, akiknek olyan a foglalkozásuk, hogy össze tudják egyeztetni a kettőt, és vannak olyan nők, akik bármennyire szeretnének, nem kapnak gyereket.
Az a fontos, hogy a prioritásokat jól tudja az ember felállítani, hogy számára mi a fontosabb, és ehhez mérten kell meghozni a döntéseit.
Majdnem két évtized… Nem lehetett egyszerű újra munkába állni. Voltak benned félelmek?
Persze, úgy gondoltam, hogy már nagyok vagytok, és majd mindenki részt vállal és segít otthon a házimunkában, kicsit önállósodik. És ez nem így történt. Aztán szép lassan megszokta az új életritmust mindenki. Szakmailag is tartottam attól, hogy ennyi kihagyás után, hogy tudom majd felvenni a ritmust. Úgy gondoltam, hogy amiket megtanultam, nem vesztek el, de dolgoznom kellett azon, hogy előhozzam azokat.
Sok energiát felemészthetett a munka és mellette a nyolc fős család életének szervezése és rendezése. Mi adott neked erőt a nehezebb napokon?
Mindenképp az Istennel való kapcsolatom, a Biblia olvasása, az imádság, a testvéri kapcsolatok. Sokat töprengtem, hogy jól csinálom-e, jól szervezem-e a napokat, ha valami nem úgy sikerült, az az én hibám-e? Mindig törekedtem fejlődni és felfelé figyelni. Az tud igazi tükör lenni. Mindig kaptam elég erőt a továbblépéshez.
Szerinted milyen nehézségekkel kell szembenéznünk nekünk, mai fiatal nőknek?
Magasak az elvárások minden téren: munka, család, megjelenés. Teljesítménycentrikus a világunk.
Megfigyelhető egy szellemi befolyás a társadalomban, az énközpontúság, “valósítsd meg önmagad”, „az énidő az igazán fontos”, „jól kell kinézned”. A közösségi média miatt erőteljesebb ez a hatás, mint a mi időnkben. A hasonlítgatás lehetősége is nagyobb a különböző platformok miatt. A virtuális világ beszippantja különösen
a fiatalokat és sokszor fals képet ábrázol, féligazságokat. Nehéz függetleníteni magukat a fiataloknak ezektől a hatásoktól.
Keveset ünneplünk, pedig szerintem nagyon fontos. Ha ki kellene választanod egy dolgot, amire büszke vagy nőként, feleségként, édesanyaként, mi lenne az?
Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert nincs bennem büszkeség, inkább hála. Hálás vagyok Istennek, hogy minden nap velünk van, hogy megtart. Hálás vagyok a szerető férjemért, családomért, hogy láthatom a gyerekeinket felnőni és kiteljesedni, saját családot alapítani, hálás vagyok, hogy átsegített a nehéz időszakokon és azért, hogy erőt adott minden eddigi feladatomhoz.
Mi pedig hálát adunk Érted!
