„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” Timóteus 1,5
Számomra nagy példa ez a két csendes, de imádkozó, és gyermeküket hitre nevelő nő. Nem sokat tudunk rólunk, Timóteusról viszont annál többet, hisz hűségesen beállt Isten szolgálatába. Vajon mi volt ebben az anya és a nagymama szerepe?
Mindig is szerettem volna édesanya lenni, kislánykoromtól ez az álom lebegett a szemeim előtt, és Isten kegyelméből meg is történt. Négy gyermeket nevelünk, a legidősebb már 11 éves, a legkisebb lassan 4, és be kell vallanom, hogy nem könnyű, egyszerűbbnek képzeltem! Hatalmas felelősség, sok lemondás, áldozat, féltés, betegség, és ami nekem a legnehezebb személy szerint, hogy rengeteg olyan dolog van, amit nem tudok kontroll alatt tartani, pedig szeretnék. A régebbi kultúrákban együtt voltak a generációk, és nemcsak az anyára hárult a gyereknevelés. Ott volt a nagymama, dédmama, nagynéni, és közösen nevelték a gyermekeket. Manapság sajnos sokszor az intézményesítés „segít be” a szülőknek, hisz a nagyszülők távol élnek, és anyának, apának dolgoznia kell. Sok rajtunk kívül álló hatás éri őket, nagy részükről nem is tudunk. De vajon hogyan adjuk így át az értékrendünket? Hogyan neveljük őket hitre ebben a rohanó világban? Az okostelefonok vonzásában?
Van egy dolog, amire nem kereshetünk kifogást, nem mondhatjuk, hogy nincs időnk rá, ez az imádkozás. Amilyen hamar csak lehet, imádkozzunk gyermekeinkért, hogy ők is hitre jussanak! És a másik fontos dolog szerintem, a hiteles élet. A gyerekeket nem lehet becsapni, ők átlátnak rajtunk. Érzik, ha a szánkkal mondunk valamit, de a mimikánk vagy a tetteink mást mutatnak. Rengeteg dolog van, amit nem tudunk kontrollálni a gyereknevelés során, kapaszkodjunk hát Istenbe! Engedjük át Neki az irányítást, és higgyük el, hogy minden, ami történik, a mi javunkra és az Ő dicsőségére lesz! Bár lassan haladunk, lehet hogy nem látszanak még a gyümölcsök, de ha Isten szeretetéből töltődünk, és ebből neveljük a gyermekeinket, akkor hiteles példák leszünk gyermekeink számára.
Kissné Péter Hanna
Vendégíró
