Pogány, parázna, hazug… Azt hiszem, nem ilyen jelzők jutnak eszünkbe, ha példaképet szeretnénk választani magunknak. Pedig Ráhábra mindhárom igaz, és mégis példakép lehet számunkra. Ez az! Az ő neve mellé, a történetét elolvasva, ezt az egy szót párosítanám: mégis.
Ráháb története Józsué 2, 1-24
Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta.
Zsidókhoz írt levél 11,31
Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jakab 2,25-26
Ráháb mégis hitt…
Pogány származású és egy pogány városban él, Jerikóban, mégis megfordul benne valami, mégis hitre jut. Sokszor emlegetjük őt az Újszövetség kapcsán a hit példaképeként. Jerikóba két izraelita kém érkezik, hogy felderítse a terepet, Ráháb elbújtatja és kimenekíti őket, és cserébe arra kéri a két férfit, hogy emlékezzenek majd meg róla és a családjáról, amikor visszatérnek, és kegyelmezzenek nekik. Honnan tudhatjuk, hogy nem önös érdekből cselekedett? Ő maga fogalmazott meg egy hitvallást a férfiaknak: „a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön” (Józsué 2, 11) Azt nem tudjuk, hogy milyen körülmények, milyen gondolatok vezették őt a kijelentésig, de elismerte Istent Úrként. A másik oldala a hitének, hogy hitt a kémek ígéretében is. Úgy kockáztatott, hogy nem volt semmi biztosítéka arra, hogy tényleg életben tartják majd őt és a családját.
Ráháb mégis cselekedett…
Veszélyes szituációba került, mégis segített a kémeknek elrejtőzni. Ha kiderült volna a cselekedete, az életével is fizethetett volna, ő mégis kockáztatott.
Ráhábot Isten mégis használta…
Ráháb nem élt példamutató életet, Isten mégis megszólította, magához hívta és használta őt a céljai beteljesítésére. Sőt nem csak Jerikó elfoglalásában segített, hanem Jézus nemzetségtáblázatába is bekerült, hiszen Júda törzséből való Salmón lett a férje. Később fiuk születik: Boáz, igen az a bizonyos Boáz, aki majd elveszi Ruthot. Azt pedig tudjuk, hogy Dávid király lesz a dédunokájuk. Ráháb nem csak életben maradt, hanem reményteljes jövőt kapott.
Pogány, parázna, hazug… Mégis őt választottam példának, mert hiszem, hogy fontos üzenetet hordoz a története. Egy tökéletlen, bűnös nő, akinek az életén egy hatalmasat csavart Isten, akit nemcsak, hogy az ígéret földjének elfoglalásához használt eszközként az Úr, hanem Jézus családjának tagja lett.
S mit jelent ez az üzenet számunkra a mindennapokban? Hányszor gátol Téged a szolgálatban, misszióban az, hogy úgy érzed, nem vagy méltó arra, kedves Olvasó? Bevallom, nekem sokszor eszembe jut a kérdés: ki vagyok én, hogy küldött legyek, hogy eszköz legyek, hogy szolgáljak? Milyen felszabadító ezen a szemüvegen keresztül vizsgálni Ráháb történetét! Hiszen ő legalább annyira tökéletlen volt, mint mi magunk, de Istennek nem volt lehetetlen, hogy eszköz legyen az Ő kezében, hiszen nála mindig van „mégis”!
