Te és én… Nők vagyunk. Annak minden pozitív és negatív hozadékával, mert hát valljuk be, van ez is, az is. Nők vagyunk a közel 3,64 milliárd nő közül a Földön. Nos igen, van kik közül választanunk egy jó kis sírós, „fagyizabálós”, szerelmet gyászoló estéhez, vagy egy komoly vitához, hogy melyik cipő is illik az új szoknyához. Szédítő belegondolni, 3,64 milliárd nő hogy fér meg egymás mellett egy ilyen aprócska bolygón. Egy jól sikerült szezon végi leárazáson meg is tapasztalhatjuk a feelinget a legközelebbi H&M üzletben. Vajon ehhez képest milyen egyedüli nőként élni a világon? Ezt csakis egyetlen nő tapasztalhatta meg. Most ő a mi emberünk pár sor erejéig. Éváról általában az a bizonyos kísértés, a leszakított gyümölcs és annak következményeként járó tragédia jut az ember eszébe, ez alapján a férfiak előszeretettel élcelődnek azzal, hogy mindent a nő tett tönkre. Na de tekerjünk csak vissza kicsit a történetben. A teremtés során Isten mindenre azt mondja, hogy JÓ. Majdnem mindenre, mert az ember teremtése után nem hangzik el a várt refrén. Sőt… „NEM JÓ az embernek egyedül lenni…”– olvashatjuk. Ennél a mondatnál pecsételődött meg a férfiak sorsa, meg a mienk is. „Alkotok hozzá illő segítőtársat.” Éva Isten személyre szabott ajándéka Ádám számára. Hozzá illő, neki való, egyszeri és megismételhetetlen. Kitűnő példa arra, hogyan lehet egy nő egyszerre független, mégis „oldalborda”, mellérendelt, de erős akaratú, határozott, mégis gyengéd, kreatív és romboló. Minden. Minden, amiben élet van, amiből élet árad, egy élet, aki életet adhat. És most már tényleg így kerek, tényleg így JÓ minden. Helyére került az utolsó, eddig hiányzó darabka. Az Úristen végül megpihenhetett, mert tudta, hogy valamit nagyon jól csinált. Hisz miért lehet az egész JÓ, úgy, ahogy van? Mert Isten saját magát tette bele. Az embernek pedig ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatott. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására…férfivá és nővé teremtette őket.” Így lett kerek a történet, mert istenképűségükben megkapták rendeltetésüket, feladataikat, céljukat. A nő Isten egy részét hordozza magában, a férfiért és fordítva. Különbözőek egymásért, egymásnak. Ettől lesz a férfi férfi, a nő pedig nő. Isten képmását hordozni magunkban sokszor jelent függetlenséget és mellérendeltséget egyszerre, erőt és gyengédséget, kreativitást és alkotást, néha pedig rombolást. Annyi biztos, hogy egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk, mert Isten egy részét hordozzuk magunkban. Hisz nők vagyunk. Te és én…
B. F.
