Delila – avagy hogy ne használjuk a nőiességünket?

Bírák könyve 16. fejezet

„Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”- szól a jól ismert mondás. Ám nem mindegy, milyen motivációval. Ha az előző két női alakunkra, Évára és Sárára gondolunk, túl sok rosszat ilyen szempontból nem tudtunk meg róluk. Megmutatták nekünk, hogyan kell nőként a férfi segítőtársának, és valóban a „másik felének” lenni, valamint hogyan kell Isten ígéreteiben bízva élni az életet a nagyon nehéz idők közepette is. Mostani történetünk főhősnőjéről ezek már nem mondhatóak el, sőt. Delilát inkább a „hogyan ne csináld” kategóriába sorolhatjuk, s méltán nevezhetjük a Biblia egyik legnegatívabb női karakterének, akinek sikerült elintéznie, hogy egy erős és sikeres férfi ne legyen többé se erős, se sikeres. Delila nevében ott rejlik a héber „éjszaka” szó. Ha Sámson nevének jelentését is figyelembe vesszük, ami „Nap fia”, „fényes”, „napos”, érezhetjük a furfangos utalást arra, hogy nem éppen happy end ígérkezik: a sötétség arra készül, hogy elnyelje a világosságot. Ha Delila személyiségének jellemzőire rákeresünk, ilyesmiket találunk: a szégyentelen csábító, a szívtelen csaló, a felháborítóan kapzsi, tisztességtelen áruló. Eddig nem túl bíztató. Azért még hozzáteszem, hogy kétségkívül okos és erős nő volt, egész biztosan szép is, hisz képes volt egy nagyon ambiciózus, erős, hatalommal rendelkező férfit levenni a lábáról, sőt, tőrbe tudta csalni. Inkább azt mondanám, hogy nagyon rossz célra használta az adottságait. Ennek két oka van: a pénzsóvársága és az Isten nélküli életvitele. A célja eléréséhez az eszköze pedig az érzelmi manipuláció. Delila sok-sok tulajdonsága közül kiemelkedik az, hogy vérbeli manipulátor. Története remek példa arra, hogy egy nő mi mindent képes elérni egy férfinál, és bár erre vannak pozitív példák is, ez éppenséggel nem az. A manipulátor elsődleges feladata az, hogy megismerje kiszemelt áldozata gyengepontját, ha ez megvan, már könnyű az út, hogy elérjen arra a pontra, hogy hatalmat gyakoroljon felette. Delilának ez sikerült és azzal, hogy megtalálta Sámson gyengepontját, nem csupán erejétől fosztotta meg, hanem Istennel való kapcsolatától is. „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved?”- hangzik a sorsdöntő kérdés, mely esszenciája a manipuláció eszköztárának. Az ő „szerelmi történetük” tökéletesen szemlélteti, milyen kapcsolat az, ahol játszmarendszerek eredményeznek egy mérgező és végzetes folyamatot, amiben Istennek már nyoma sincsen. Valahogy érezzük, hogy ebben a történetben nincsenek helyén a dolgok. Mindenkiben megszólal a vészcsengő, amikor végigkövetjük, hogy egy nő bizalomba férkőzéssel, majd bűntudatkeltéssel és hízelgéssel rávesz egy férfit, hogy adja fel érte azt, ami számára a legfontosabb. Ezerrel szurkolunk Sámsonnak, hogy el ne mondja a nagy titkot! De késő… Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy valóban nincsenek helyén a dolgok az életükben. Isten helyét átvették az istenpótlékok. Delilát pénz- és hatalomimádata hajtja, míg Sámsont a szerelem és a testi szépség vakítja el (szó szerint), számára maga Delila lett az istenpótlék. Istenpótlék bármiből lehet, de a legjobb dolgokból különösen. Amikor pedig hamis istenek formálnak jogot hűségünkre, bizalmunkra, a szívünkre, hajlamosak lehetünk elfelejteni az egyetlen igaz Istent, akinek kizárólagos joga lenne igényt tartani szívünkre. A férfi szívére is. S bár lehet, fájó ezt hallani, de még nekünk, nőknek sincs jogunk elsődleges igényt tartani a férfi szívére. Nem éri meg istenpótléknak lenni. Nőként valóban sok mindent el lehet érni egy férfinál, talán az is igaz, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, de az még inkább igaz, hogy minden férfi mögött elsősorban Istennek kell állnia, s ettől nincs jogunk megfosztani őket.

B. F.