Május az édesanyák hónapja. Istentől kapott ajándék az anya-baba kötelék. Így mindnyájukat foglalkoztatja a kérdés: mit tehetek a babámért, mint anya? Mit csinálhatok otthon, amivel segítem a kisbabám fejlődését? Ezt a témát járjuk körbe ebben a hónapban Dömötörné Molnár Krisztinával, aki mint konduktor, tanító, mozgásfejlesztő számol be tapasztalatairól, és ad néhány praktikus tanácsot, nem csak kismamáknak.
Magyarországon (egyedüliként) a Pető Intézet végzi a konduktorok képzését, akik elsősorban központi idegrendszer-sérültekkel foglalkoznak bármilyen korosztályban, tehát babákkal, iskolásokkal, felnőttekkel is. Kriszti azonban mozgásfejlesztőként dolgozik gyerekekkel, így diszgráfiával, diszlexiával, diszkalkuliával, magatartászavarral, ADHD-val, autizmussal, megkésett beszédfejlődéssel küzdőkkel is gyakran találkozik. Fejlesztését 4 éves kortól egészen a felnőtt korig végzi, illetve másfél éves kor alatti babákkal is foglalkozik. A terápia során óvodás kortól egy komplex mozgásfejlesztést alkalmaz, kiegészítve azt a Ház-szemlélettel. Már 10 éve foglalkozik így gyerekekkel, sokuk problémájával találkozva alakult ki egy szemlélete, hogy mi számít egy gyermek fejlődésében, mire kell a hangsúlyt fektetni. Az interjú során ebbe kíván némi betekintést adni nekünk.
A képen jobb oldalon látható Krisztina
Egyre több helyen találkozunk a mozgás fontosságával és lényegességével. Mint szakember hogyan látod ezt, tényleg ennyire meghatározó a mozgás?
Igen, mert a mozgás fejlődése és az idegrendszer érése között szoros összefüggés van. Delacato nevét kell itt megemlítenem, aki olyan agysérültekkel dolgozott, akik helyüket vagy helyzetüket sem tudták változtatni. Megnézte a babák fejlődését, és észrevette, hogy van egy úgynevezett humánegyed-fejlődési sor: átfordulás-gurulás, kúszás, mászás, járás, majd a dominancia-megválasztás. Delacato és munkatársai elkezdték „mozgatni” az agysérülteket. Eleinte passzív mozgatást végeztek rajtuk, tehát kúszatták, mászatták, járatták őket. Egy idő után már több mozgásforma önálló végzésére is képesek voltak. Ennek hatására több olyan gyermek is beszélni kezdett, aki addig egyáltalán nem. Mivel nem végeztek rajtuk beszédindító programot, egyértelművé vált, hogy ez a mozgatásnak és a mozgásnak köszönhető. Ekkor jöttek rá, hogy a mozgás és az idegrendszer között kapcsolat van. Ezt a munkám során én is többször megtapasztaltam. Ha megkapok egy beszédhibás vagy megkésett beszédfejlődésű gyermeket, akinél nem találtak organikus, szervi elváltozásból fakadó okot, illetve a hallása is megfelelő, akkor sokszor tapasztalom, hogy a mozgásfejlesztés elkezdése után, és annak eredményeképpen tényleg elkezd beszélni az illető. Ugyanez igaz az olvasásra is. Volt olyan gyerekem, aki negyedik osztályosan nem tudott semmilyen módszerrel sem megtanulni összeolvasni. Amikor hozzám került, semmi mást nem csináltam csak kúszattam, mászattam, járattam és egyéb mozgásokat csináltattam vele. 4 hónap múlva már összeolvasott.
Látva a mozgásfejlesztés fontosságát mit tanácsolsz, mikor kereshetnek meg téged a kismamák? Illetve mit javasolsz, mikor forduljanak szakemberhez?
A legfontosabbnak a prevenciót tartom. Így már amikor megszületik a baba, az anyuka is számos hasznos feladat elvégzésével tudja segíteni játékos formában kisbabája fejlődését. Érdemes tudni például, hogy a babák három „kész rendszerrel” születnek: a vesztibuláris (egyensúly); a proprioceptív; és a tapintás kész rendszerével. Illetve fontosak még a reflexek, melyek segítik a babát már a megszületésénél, valamint a mindennapi életben. Régen nagyon jó szokás volt a baba hazaérkezésénél a pólya használata, mert a pólyában a tapintás által folyamatos inger éri a bőrt, és így közben folyamatosan érik az idegrendszer is. A másik ilyen régimódi, de annál hasznosabb eszköz a bölcső, mert ebben éppen megfelelő mértékben lehet ringatni a kisbabát. Vannak már plafonra, ajtóra szerelhető „bölcsők” is, ezek szintén megfelelőek, ha nem hintáztatjuk benne túl erősen a babát. Ezeket a praktikákat és lehetőségeket kár lenne kihagyni, mert a babák megfelelő fejlődését szolgálják.
Az első 3-4 hónapban minden kisbabás családnál javasolt lenne a pólya és a bölcső használata. Ezeknek az eszközöknek a beszerzése például fontos prevenciós feladat. Érdemes tudatosan odafigyelni arra is, hogy ne csak egy irányból közelítsünk a babához, aki így mindig ugyanazon oldalra fogja fordítani a fejét, hanem váltogassuk ezeket, így segítjük, hogy mindkét oldali izmok mozogjanak. Beszéljünk hozzá jobb és baloldalról is. A játékokat se mindig ugyanabba a kezébe helyezzük. Gyakorolja minél többet hason fekve a kitámasztást is, és ekkor is próbáljuk segíteni azáltal, hogy különböző anyagú, formájú, és súlyú tárgyakat adunk a kezébe.
4 hónapos kor után kezdődik el a kitámasztás és a fordulás: hátról hasra és hasról hátra. Ha az anyuka látja, hogy ez nem történik meg 5-6 hónapos koráig, akkor már érdemes felkeresni egy szakembert, konduktort, hogy segítse a folyamat beindulását. Otthoni feladatokkal, játékokkal sokat lehet a babának segíteni, begyakoroltatni vele bizonyos mozgásokat. Fontos a babák gyakori hasra fektetése a szőnyegen, akkor is, ha ez eleinte nem nagyon tetszik nekik. Sok baba sír, mert „dolgoznia” kell: pl. tartania kell a fejét. Ha minden nap többször, kevesebb időre letesszük, akkor erősödni fog az izomzata és egyre többet szeret majd lent lenni. Ha már szeret hason lenni, akkor kezdi el gyakorolni a kitámasztást, kinyomja magát és tárgyakért nyúl, játszik velük. Érdemes nemcsak középen adni neki a játékot, hanem mindkét oldalon. Ilyenkor a fejét elfordítja a játék irányába. Ez egy kiváló feladat a babának. Sokféle oka lehet, ha a baba nem szeret hason lenni, vagy nem nyúl tárgyakért. Az is lehet, hogy a probléma gyökere a baba méhen belüli életéhez kötődik, mert a szűk hely miatt megnyomódhattak a váll izmai. Gyakran előfordul, hogy lazább az izomzata, de fenn maradhatott nála egy olyan reflex is, amelynek már le kellett volna épülnie.
Mik ezek a reflexek? Egy reflexet szeretnék nagyon kiemelni: Ha a baba elnéz oldalra, akkor a nem látott kezét behajlítja magától, a másikat pedig nyújtva tartja. Ennek a reflexnek 6-7 hónapos koráig „gátlódnia” kell. Hiszen ha nem történik meg, akkor sajnos a kúszásnál hiába akarja előre tenni a kezét, nem fogja tudni megtenni a reflex fent maradása miatt. Sok babánál tapasztaltam, hogy emiatt áll fel 7-8 hónaposan, mert akkor nem kell a kezét használnia. A hintáztatás plédben, függő bölcsőben; illetve hason a fejfordításos gyakorlatok segítenek a babának játékosan „leépíteni” ezt a reflexet. Ezekkel lényeges foglalkozni, mert ha nem törődnek vele ilyen idős korban, akkor az az egész mozgásfejlődését érinti majd a kicsinek. Ha nem tud jól kitámasztani, nem emeli fel jól a kezét, akkor ez már a kúszás-mászásban is hátráltatni fogja őt.
A következő fázis 6-7 hónaposan a kúszás, amikor a baba hason fekve ellentétes kéz-lábbal halad előre. Ezt követi 8-9 hónapos korban a mászás, amikor a tenyere és a térde van lent, és négykézláb állásban halad előre a baba szintén ellentétes kéz-lábbal. Erről a két fázisról nem hiába írnak sokat az interneten, tényleg nagyon fontos folyamatról van szó, mert a baba két agyféltekéje közötti „összműködést” is elősegíti, ami mérhetetlenül fontos a későbbi olvasásban, a gátlófolyamatok érésében, a magatartásban, és számtalan más területen is.
A „mennyiségről” is szeretnék egy-két szót szólni. Fontos, hogy a baba 2-3 hónapig kússzon, és ugyanennyi ideig másszon, mert az idegrendszer megfelelő éréséhez szükséges. A mozgás (gurulás-kúszás-mászás) hiányából fakadó tüneteket sajnos többször tapasztalom óvodás-, és iskoláskorú gyermekeknél. Például: az iskolai teljesítménye folyamatosan romlik, hamarabb elfárad, nem tud megfelelően figyelni, magatartási problémái vannak, és nehezére esik az írás, olvasás. Ha éretlen az idegrendszere, nem maradnak meg úgy az információk, így minden évben újra kell tanulni a tananyagokat. Ha több figyelmet fordítunk az úgynevezett babamozgásokra, a későbbiekben sok problémát elkerülhetünk.
Sokakban ott a félelem, hogy mi van, ha ártok a gyermekemnek? Van-e olyan játék vagy rossz szokás, amit kerülni kellene?
Igen van, az egyik ilyen rossz szokás a túl korai ültetés. 8 hónapos kor előtt a gerinc erre még nincs készen. A másik ilyen rossz beidegződés, ami kerülendő, a járatás, illetve a bébi komp használata. Sokszor látom, hogy 8-9 hónapos gyereket beletesznek a bébi kompba, azzal a megfontolással, hogy így majd szabadon járhat. A szülők azt gondolják, hogy ezzel jót tesznek, de sajnos nem gondolnak bele, hogy ez az időszak a mozgásfejlődésben a mászásé. A bébikompban ennek gyakorlására a babának nincsen lehetősége, és mivel teljesen megtartja a gyereket, az egyensúly rendszer sem fejlődik megfelelően. Sok szülő úgy érzi, hogy minél hamarabb jár a gyermeke, annál nagyobb büszkeség, de úgy látom, ha 11-12 hónapos kor előtt jár egy baba, az sok esetben azért van, mert fennáll a picinél valamilyen probléma. Ez lehet egy reflex fennmaradása, vagy az, ha nem megy az ellentétes kéz-láb együttes használata. Ha a szülők idő előtt járatják, akkor a baba egy olyan lépcsőfokot fog kihagyni a mozgásfejlődésben, ami befolyásolhatja iskolai teljesítőképességét is. Ezeken kívül talán csak az erős hintáztatást tartom kerülendőnek, mert így túl nagy inger éri a kisbabát, amelyet nem bír feldolgozni az idegrendszere. Ezért a hintáztatásnál mindig figyelni kell, hogy mekkora kilengést bír a baba.
Vannak-e olyan játékok, amelyeknek használatát szakemberként a kismamák szívére helyeznél? Van-e olyan játék vagy gyakorlat, amire azt mondanád, hogy mindenféleképpen minden kisbabás háznál alkalmazni kellene?
Már több ilyet említettem, de most összefoglalom, amelyeket hasznosnak tartok. Az első ilyen hasznos tanács a 3-4 hónapos kor alatt a bölcső és a pólya használata. Illetve nagyon jónak találom, ha mindenféle szivaccsal és különböző textúrájú anyagokkal fürdetik a gyermeket. Rendkívül ajánlom a finom babamasszázsokat is, amiket a védőnők tanítanak meg az anyukáknak. A kéz, láb és hát átmasszírozása az anyával jó a picinek. Amit még fontosnak tartok, hogy 4-5 hónapos kor után a babákat letegyék a földre. Nagyon sok szülő hajlamos örökké csak karban vagy babahordozóban tartani a babát, mert sír. Viszont itt fontos látni, hogy a sírós baba azért is jelezhet, mert valami nincs rendben. Például, ha a nyakizma nem olyan erős, akkor egy ideig tartja a fejét, de amikor elfáradt, akkor ,,leejti” a földre, és beüti. Ilyenkor érdemes szivacsos felületre tenni, hogy ne üsse be a fejét, addig, míg nem erősödik meg a nyakizma. 4 hónapos kortól tudatosan emelhetjük a lehelyezés időtartamát és számát. Ezeken kívül még az apró praktikákra érdemes figyelni. Ha játékot kínálok neki, vagy ha beszélek hozzá, azt minden oldalról tegyem. Figyelni kell arra, hogy könnyebb és nehezebb súlyú játékot is adjak a kezébe, és ezeknek különböző alakja, tapintása legyen. Ilyen nüansznyi segítségeken sok múlik és számos baj elkerülhető, ha odafigyelünk rájuk. Például a kúszás beindulása után 1 hónappal hasznos akadálypályát csinálni a babának: ledobhatunk párnát, plédet, hogy ezen menjen keresztül. Ha már ül a baba, 8-9 hónapos kor után, akkor hasznos a „rugó-rugó-hinta” használata, ami olyan, mintha egy kis széken ülne a pici, behajlított combbal, talppal a földön, mely helyzetből ki tudja rúgni magát, így fejleszti és erősíti az izmait. Nyáron érdemes a babát body-ban tartani, hogy hadd érje a bőrét mindenféle anyag.
Biztosan te is gyakran találkozol a kérdéssel, hogy: jó-e a hordózókendő használata vagy inkább kerülendő? Mi a véleményed erről, mint szakember?
Azt gondolom, hogy a hordozókendő jó, abban az esetben, ha azt helyesen tudja felkötni az anyuka. Ha jól megtanulta a kötés módszerét, és nem terheli a baba gerincét, akkor jó a hordozókendő. Érdemes megkeresni egy hordozási tanácsadót, vagy elmenni tanácsadásra, ahol tudnak segíteni a megfelelő hordozó kiválasztásában.
Sokakat biztosan érdekel, hogy mi történik, ha egy anyuka vagy apuka felkeres titeket a babával? Mire számíthatnak?
Ha baba jön hozzám, akkor az első alkalommal megnézem, mi lehet a gond, és erre adok az anyukának otthoni feladatokat, amiket 2 hétig kell csinálni, majd ismét találkozunk. Megnézem mennyit haladt a baba, majd további otthoni feladatokat írok elő és 2-3 hét múlva újra találkozunk. Ha már beindult a kúszás-mászás, akkor utána már nem szoktam „belenyúlni” a további fejlődésébe. Általában 3-4-szer találkozom a babával, mamával. Ha úgy látom, hogy szükséges konduktorral/szakemberrel együtt végezendő fejlesztést kapnia a babának, akkor a Pető Intézet baba-mama vagy korai fejlesztős csoportjába irányítom a szülőket.
Köszönjük, hogy bevezettél minket a mozgásfejlesztés fontosságába és az apró praktikákba, amiket a babák nevelésénél alkalmazhatunk! Bízom benne, hogy miután felhívtad a figyelmünket a prevenció fontosságára, és megmutattad, hogy sosem késő elkezdeni a mozgásfejlesztést, így egyre többünknek szívügye lesz a mozgás pártolása. Biztató látni azt, hogy ilyen apró odafigyeléssel milyen hatalmas fejlődést lehet elérni. Csodálatos ilyen formán is megtapasztalni Isten gondviselését.
“Anyukám mondta”
Annyi mindent tudnék írni, amit az anyukámtól tanultam: másokat szeretni, a könyvek szeretetét, és úgy általában a szeretet megélését és kimutatását. Szeretnék majd olyan édesanya lenni, amilyen ő. Szeretném minden receptjét elsajátítani, minden egyes apró praktikáját magamévá tenni, és szeretnék olyan elszánt és empatikus lenni, mint ő. A sok jó közül, amit tőle láttam és tanultam, most talán a legegyszerűbbet osztom meg veletek. Anyától tanultam, hogy egy jó kávéra, egy kiadós beszélgetésre és a mellettem lévőre mindig szakítsak időt.
B. Á.
