Mi az az öröm? Az ember azt tanulja az egyetemen, hogy egy jó esszéhez kutatást kell végezzen, legfőképpen azért, hogy pontos definíciót tudjon adni már az írása elején arról, miről is fog a későbbiekben szó esni. Igyekeztem jó, szorgalmas tanuló lenni, így sokszor néztem meg szótárakat, lexikonokat, mi is egy-egy szó pontos jelentése. Nagyon kíváncsi voltam ki, illetve milyen lexikon hogyan definiálja az öröm fogalamát. Lássunk hát néhányat:
- Öröm, kielégülés. Vannak dolgok, amelyek azonnal kellemes érzetet keltenek: ilyen az édesség, a legtöbb ember számára egy pohár ital elfogyasztása, vagy vannak gyógyszerek, amelyek már néhány adag után erős vágyat ébresztenek az újabb adag elfogyasztására, mert olyan kellemes a hatásuk.
- Öröm: Derűs lelkiállapot, elért siker vagy jó közérzet érzése. Az ember egész lényét átható vidám és kellemes érzés, ami szándékaink megvalósítása okoz.
- Voltak egyéb elérhető blog bejegyzések, amikbe arról számoltak be íróik, hogy egy-egy családi vagy baráti esemény milyen kellemes érzésekkel töltötték el őket.
Most mondhatnám, hogy sokat gondolkoztam, hogy nekem mit jelent a boldogság, de ez nem lenne igaz, mert pontosan jól tudom, mit jelent nekem az öröm érzése, minek köszönhetem, és hogy miért nem értek teljesen egyet egyik megfogalmazással sem a fent említettek közül.
Nem tudom mennyire érződött ki eddigi írásaimből az öröm, ha nem nagyon, hát szégyellem magam. Nagyon is sok örömben van részem, és sok kemény munkában, ami ezzel együtt jár. A munkámról eddig nem nagyon írtam. Nemrég másod séfként kezdtem dolgozni, ami határtalan boldogsággal töltött el, hiszen nagyon szerettem már előtte is főzni, és elérhetetlennek tűnő álmom volt, hogy éttermet vezethessek, főszakácsként dolgozhassak. Úgy gondolom, a konyhán, szakácsként dolgozni nagyon kihívó feladat, legalábbis nekem biztosan. Megterhelő fizikailag, mentálisan és lelkileg is. Rengeteg dolgot kell elkészíteni nagyon kevés idő alatt, mindamellett a konyhát vezetni kell, illetve azt rendben is kell tartani. Soha még ilyen mennyiségű stresszel nem találkoztam, és még nem sikerült megtalálnom a megfelelő módszert arra, hogy teljesen helyén kezeljem ezeket az érzéseket. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon sok kihívásban volt már részem életem folyamán, de soha nem néztem még szembe ilyen kemény stresszel. A múlt héten először kellett egyedül vezetnem a konyhát úgy, hogy még csak egy hónapja dolgozok ezen a munkahelyen, éppen ezért eszeveszettül izgultam.
Annyira sok stressz ért, hogy éjszakánként nem tudtam elaludni. Egy jó ideig nem is tudtam rájönni mi bajom van, csak frusztráltan és fáradtan mentem dolgozni. Aztán miután elég sok időm volt alvás helyett gondolkozni, rájöttem mi bánt. Szerencsére mára már lecsengett ez az időszak. Gyakran eljárok futni munka után, és szépen lassan kezd minden visszatérni a rendes kerékvágásba. Itthon az én drága másik felem sokszor azt kérdezte, hogy miért nem hagyom ott az egészet és csinálok valami mást. Bevallom, eszem ágában sincs feladni, hiszen soha ilyen boldog nem voltam még. Mikor egy hosszú rendelés után kisétálok a konyha ajtaján és látom, hogy az emberek az általam elkészített ételeket eszik, jól érzik magukat, felhőtlenül beszélgetnek, semmihez nem fogható érzés tölt el. Semmi ahhoz képest a “kellemes érzéshez”, amit egy pohár bor vagy csokoládé okozhat. Ez az érzés, ami miatt tudom, hogy életem végéig ezt szeretném csinálni. A boldogság és az öröm, ami ilyenkor elönt sokkal, de sokkal hatalmasabb, mint a fáradság vagy frusztráltság érzése. Isten tudja hogyan tegyen boldoggá, és meg is tette, hiszen olyan örömöt és boldogságot szerzett, adott nekem, ami nem csak egy ad hoc helyzetből eredt, de megkövetelte, hogy keményen megdolgozzam ezért az érzésért. Nagyon hosszú út áll még előttem, de Isten az öröm és boldogság érzésén keresztül olyan erőt ad, amitől tudom, hogy mindegy milyen kihívással kell szembenéznem, megéri, és tudom, hogy nem kell egyedül végigmennem a kihívásokon. Olyan euforikus erőt ad Isten az Ő általa elrendelt dolgokból, ami meg sem közelíti a kellemes szót. Az elmúlt hetekben meg kellett tapasztalnom, hogy a boldogság és az öröm nem jön csak úgy magától, soha nem kopogtat csak úgy az ajtón. Sokat kell menni, dolgozni, tanulni, küzdeni, néha akár szenvedni érte; az örömért, boldogságért olykor igenis dolgozni kell. Dolgozunk lelkiekben, hogy elhiggyük képesek vagyunk elérni a célunkat; dolgozunk mentálisan, hogy ne adjuk fel, tartsuk szem előtt, hogy Isten valóban elkészítette a boldog jövőnket; és dolgozunk fizikálisan is, és megéri. Isten azelőtt ismert minket, mielőtt megszülettünk. Tudja mi a szívünk vágya, tudja mire vagyunk képesek, azt is tudja rólunk, amit mi magunkról nem. Minden erőnkön felüli cselekedet, egy további lépés a boldogságunk felé. Talán már ott is vagyunk. Talán Te is, úgy ahogy én is, tudod milyen az az öröm, amit Istentől kaptál. Ne csak várjunk ölbe tett kézzel erre az érzésre. Legyünk készek dolgozni, együttműködni, tenni is érte, hiszen Isten ígéretet tett nekünk arról, hogy soha el nem hagy és biztos jövőt ad nekünk! 🙂
T.E.
