Végre itt van ez a csodásan szép idő, amikor egyesek panaszkodnak a nagy melegre, és ki sem dugják a fejüket a légkondicionált szobából. És vannak, akik ilyenkor élednek fel igazán; én az utóbbiak közé tartozok. Egész télen, mintha csak túlélném a sok réteg ruha alatt az életet, ilyenkor szinte a lélegzetvétel is nehezebb, kapkodom a lábam egyik épületből a másikba, az emberek szürkébb ruhákban járnak és az ég is el van borulva. Ezt csak azért említettem meg, hogy visszaemlékezve még jobban tudjunk örülni annak, hogy itt a nyár! A színes ruhák, virágok, a meleg szellő, a hosszú langyos esték. Ilyenkor könnyedén és lassabban lépkedek az utakon, hogy minél hosszabbra nyújtsam a sétát, és még több napsütést, madárszót és meleg illatot tudjak magamba szippantani. Egy ilyen séta alkalmával ért a meglepetés, amit most szeretnék veletek megosztani.
Szeretem az össze-találkákat. Egy „régi” barátnőmmel futottam össze az utcán valamelyik nap. Megörültem neki és megálltunk beszélgetni. Nagyon meglepett a beszélgetés menete. Azt mondta el, hogy ő már nem várja a szerelmet, és ez jó, mert nem kell, szorongjon emiatt. Nem akar megfelelni senkinek sem, az elvárások már nem érdeklik. Nézzék el neki az emberek azt aki, amit mond, és ahogyan öltözik és szeressék őt így. Úgy tűnhet ebből a pár mondatból, mintha lemondott volna már mindenről, pedig dehogy. A történet akkor fog értelmet nyerni, ha elárulom, hogy a barátnőm már betöltötte a 84. életévét és köszöni szépen, nagyon jól van! 🙂 Mert azt mondta, hogy pont az előbb említett dolgok miatt tud boldog lenni. Örül annak a nyugalomnak, ami körülveszi, örül annak, hogy szabad. Nem panaszkodik a kora miatt, mert azt mondja természetes, hogy a szervezet már nem funkcionál tökéletesen, de ezt el kell tudni fogadni. Hiszen hálás azért, mert még életben van, még tud mozogni, tud sétálni, társaságba járni. Elmesélte, hogy sokáig félt az öregedéstől, és így utólag látta csak be, hogy nem is olyan rossz dolog az, mert bár sok minden változik egy dolognak nem szabad: a szemléletnek. A kereső szemléletnek, ami a jót, az örömöt lesi minden helyzetben. És ezt a kis beszélgetést is mennyiféleképpen lehet értelmezni, ha csak a lemondások, az elmúlás maradt volna meg, akkor szomorkodhatna is, mint sokan. És nem csak idősek, hanem mi, fiatalok is… Sokszor nem látunk tovább, az elmúlt dolgokon. Az is eszembe jut, hogy 2-3 éve sokáig szomorkodva gondoltam arra, hogy milyen hamar elmúlt a gyerekkorom, hogy mennyire élveztem és mégis milyen hamar vége lett. Milyen jókat játszottunk, miénk volt az összes délután, nem nyúltak hosszan bele a vizsgák a nyárba, sőt az egész nyár szabad volt, nem kellett dolgozni és bizony olykor a legnagyobb szomorúságunk az volt, hogy nem lehetett ebéd helyett fagyit enni… Míg rá nem döbbentem, hogy rossz a megközelítésem. Milyen nagy kegyelem, hogy ilyen boldog gyerekkorom volt és mennyire szeretném, ha egyszer majd én is hasonló élményekhez tudnám juttatni a családomat a jövőben. Bennem ez a szemlélet akkor ébredt fel, amikor olvastam Az élet játéka című könyvet. Ahol egy kislány az apukájától tanul egy játékot, amit egy egész életen át játszik aztán: minden helyzetben meglátni a jót, azt, aminek örülni lehet. A játék úgy veszi kezdetét, hogy egy segély csomagot kap a gyülekezet, amiben a kislány egy babát remél és vár, helyette mankó lapul benne. És ebben mi lehet az öröm? Hogy a mankóra nincs szüksége, mert egészséges. Ez a szemlélete egy idő után átragad másokra is, mert az öröm terjeszkedik. Azóta tudom, hogy az öröm az egy életszemlélet, mondhatnám életmód, amit választunk (amit válasszunk!). Egy tudatos döntés, mindamellett, hogy érzelem is egyben. Egy hosszú és néha türelmet próbáló játék. Ez is egy olyan játék, aminek több nyertese lehet, mert mások öröme okozhat nekünk is örömet. A játék ingyenes, nincs korhoz kötve és mindig magunknál tarthatjuk. És ezáltal egy örömtelibb életmódot kapunk, amit másokra is ráragaszthatunk.
Megosztom veletek, hogy én miknek tudok ilyenkor nagyon örülni: egy hosszú kinti vacsorának, szép virágnak, a színes zöldségeknek és gyümölcsöknek, az érett barack zamatának, a nyári zápornak, mert a növények is szomjasak, az utána következő friss eső illatnak, egy idegennel megosztott mosolynak, vagy ha megbotlok az utcán annak a gondolatnak, hogy lehet valakinek mosolyt csaltam az arcára, az utazásoknak, mert lehet figyelni a változatos tájat. A lekésett mozinak, mert olyankor mindig azt érzem, valami jobb dolgot tartogat nekem az az idő, mint, ahogy én azt terveztem. Örülni mások örömének. Magának a játéknak. 🙂
Azt hiszem elég sok területet említettem a teljesség igénye nélkül, hogy minek tudok örülni. Remélem ez az írás Titeket is arra fog ösztönözni, hogy minél több mindenben meglássátok az örömöt és ezt másoknak is át tudjátok adni. És nekünk van egy állandó okunk Akinek, Akiben mindenkor lehet örvendezni. Pál Apostol üzenete (aki nem mellesleg a börtönből írta ezt- úgy tűnik Ő már korábban ismerte ezt a játékot.) Örüljetek az Úrban MINDENKOR, ismét mondom: ÖRÜLJETEK!
Örömteli játékot!
Á. B.
