“Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” Lukács 1, 46-55
Első újszövetségi női karakterünk ki is lehetne más, mint Mária, Jézus édesanyja? Egyszerű és mégis bonyolult, felszabadító és elszomorító, motiváló és elcsüggesztő lehet egyszerre a róla, az ő történeteiről való gondolkodás. De nem is baj. Mert az élet is ilyen. Mária igazán megtapasztalhatta az élet magasságait és mélységeit, mi pedig sokat tanulhatunk tőle arról, hogy ezekben a magasságokban és mélységekben is lehet-e vajon találni kiapadhatatlan örömforrást, vagy ha úgy tetszik, menjünk messzebbre, lehet-e boldognak lenni?
Bár sok-sok történet rendelkezésünkre áll az evangéliumok lapjain Máriáról, én mégis most az öröménekét szeretném elétek hozni, ismert nevén a Magnificat-ot. Úgy gondolom mindazt, amit Mária átélt és megtapasztalt nem lehetett volna végigcsinálni úgy, ha nem az ebben az énekben elhangzottak adják neki az alapot, a kiindulópontot. A kulcsot a boldogságához. Egyfelől sok minden befolyásolhatja a boldogságunkat: a kapcsolataink, a munkánk, a pénzügyi helyzetünk, a státuszunk, a különböző örömforrásink intenzitása. Másfelől, ha csak ezek befolyásolnák a boldogságunkat, akkor nagy bajban lennénk. A fiatal, tanulatlan, nőként igencsak hátrányos helyzetből induló, férj nélkül áldott állapotban lévő Mária, aki később végig kellett kísérje fia világmegváltó munkáját, annak minden véres részletével, nos ő is nagy bajban lett volna, ha csak az imént felsoroltak határozzák meg boldogságát. Pedig énekében azt vallja magáról hogy: „mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”. Miért?
Senki ne számítson most a boldogság receptjére, de elgondolkodtató Mária perspektívája. És az Istené is. Hisz ebben a hálaénekben megismerkedhetünk Isten „fordított értékrendjével”. Ami az emberi értékrend szerint legalul van a listán, azt az Isten legfelülre állítja, amit mi a legfontosabbnak, vagy a legtiszteletreméltóbbnak tartunk, azt az Isten a rangsor legvégére száműzi. Erre ébred rá Mária és e fölött ujjong, hogy emiatt a „fordított értékrend” miatt lehet ő Isten választottja, eszerint történhetnek vele hatalmas dolgok és ebben állhat egyedül az ő boldogsága. Ami emberi értékrend szerint örömöt ad, az sokszor illékony, ami emberi mérce szerint totálisan bebiztosíthatja a boldogságot, mégis cserben hagy minket. Amit Isten ígér az életünkre nézve, az azonban nem hagy minket soha cserben. Mária egész életének folytonos örömforrása, amihez vissza-vissza térhetett, aminek teljes szívvel tudott örülni, az a hatalmas, változhatatlan Isten beteljesedett ígérete, hogy ő Isten kiválasztottja, Isten eszköze élete során. Lehet ez az emberi értékrend szerint kevésnek látszik a boldogsághoz, pedig általában valami állandóságban keressük a boldogságot, olyanban, ami biztonságot, megelégedettséget ad: állandó szeretetadag, állandó bevétel, állandó lakhely… Csakhogy ezek közül egyik sem lehet teljesen bebiztosítottan állandó, így a boldogságunk is veszélyben. Egyedül Isten állandó, akitől mindezek jöhetnek, és úgy gondolom Mária akkor találta meg igazán boldogságát mikor nyugodt szívvel tudta kimondani: „Igen Uram, történjen velem a Te beszéded szerint.” Ez nem azt jelenti, hogy nem tapasztalta meg az élet magasságait és mélységeit egyaránt a maguk örömteli, vagy fájdalmas valóságában, de a boldogsága az Istenbe vetett hitében gyökerezett. A zsoltáros azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát”. Az Istenben bízó ember, mint amilyen Mária is volt, megtapasztalhatja az Isten jelenlétét, jóakaratát, a hozzá való tartozás biztonságát az élet minden helyzetében. És úgy gondolom ez egy elég jó alap a boldogsághoz.
Isten „fordított értékrendje” szerint egy szegény, megalázott lány is életet adhat a világ Megváltójának. Isten „fordított értékrendje” szerint boldogok a sírók, vagy a szegények, vagy azok, akiket üldöznek. És Isten „fordított értékrendje” szerint bárki, Tőle elszakadt, bűnös ember is lehet az ő kiválasztottja, az ő tervének részese, az ő gyermeke. Istennek ez a „fordított értékrendje” az, ami lehetővé teszi, hogy elsősorban Nála keressük a boldogságot.
B. F.
