Te-ázz vagy kávézz :)

Hányszor megállapítjuk manapság, hogy rohanó világban élünk? Azt hiszem az egyik hónapban már én is említettem, sőt lehet, hogy többen is. Miért nem merünk megállni? Félelem lenne bennünk, hogy lemaradunk valamiről, vagy valakiktől? Esetleg attól tartunk, hogy más nem tudná elvégezni azt a munkát úgy, ahogy mi, ezért jobb, ha mi csináljuk meg? Vagy egyszerűen sosem gondolkoztunk el azon, hogy meg kellene állni… És mindenki csodálkozik, hogy miért fáradt. Már egy hónapja szinte minden nap hallom valakitől (ha nem éppen én mondom valakinek 🙂 ), hogy fáradtak vagyunk. De sebaj, mert ha fáradtak vagyunk, ihatunk egy kávét. Ha elveszítettük a motivációnkat, akkor egy forró zöld tea majd visszahozza, ahogyan a jókedvünket egy bögre gőzölgő fekete tea (sok csokival kísérve). Ez a tüneti kezelés olykor be is válik, de csak rövid időre.

Tovább a cikkhez

Keresztyén nő & költözködő

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor 3,1  Elérkezett az ősz. Előkerültek a meleg pulcsik, kötött zoknik, plédek, teásbögrék, madáretetők. Változnak kint a színek. Más az ég. Mások a parkok, játszóterek. Más a falevelek színe. A madárkáink is útra keltek. Valahogy minden változik. Érdekes, de sok emberrel ellentétben én szeretem a változást. Sőt csodálom! Valahogy Isten hatalmas, mindent átfogó, körültekintő vezetését és gondoskodását látom ezekben az apró változásokban. Persze vannak nagyobb változások is, amikor néha a csodálatot felváltja valami egészen más izgatottság, amire talán a legtalálóbb kifejezés a bizonytalanság. Egy ilyen változásról beszélgettem Morváné Cserna Anettel, akit szeretett és megszokott környezetéből új helyre vezetett Isten: 17 év után Pilisről Szigetszentmiklósra költöztek lelkészcsaládjukkal.

Tovább a cikkhez