Haragudhatunk-e Istenre?

Haragudhatunk-e Istenre azért, mert még nem találkoztunk a párunkkal, mert elveszítettünk valakit, akit szerettünk, mert nem találjuk a helyünket a világban, mert úgy érezzük, hogy senkinek sem vagyunk fontosak, mert mindenki mást sikeresebbnek látunk magunk körül, mert nem tartjuk szépnek magunkat, mert várakoznunk kell a gyermekáldásra, mert úgy érezzük, rengeteg imádság ellenére hallgat? A rövid válaszom az, hogy igen!

Bárcsak könnyen irányíthatóak lennének az érzéseink! Reggel, amikor felkelünk, már a kávé előtt azt mondanánk, hogy ma legyünk boldogok, és bumm!, már érezzük is, ahogy az endorfin hormonok mosolyt csalnak az arcunkra. Vagy, amikor a ruhánkat kiválasztva a tükörbe nézünk azt mondjuk, hogy ma szép vagyok és bumm!, már annak is érezzük magunkat. Amikor a buszt lekésve elkezdenénk idegeskedni, inkább azt mondanánk, hogy legyünk nyugodtak és kiegyensúlyozottak, és bumm!, máris a napsütéses őszi időre és a gyönyörű színű falevelekre koncentrálnánk. Bárcsak! De ez nem ilyen egyszerű. Van úgy, hogy rossz kedvvel ébredünk, semmi kedvünk kibújni a pizsamánkból, és ha ötször is öltözünk át, semmiben sem érezzük jól magunkat, és amikor az orrunk előtt megy el a busz, akkor el is káromkodjuk magunkat. (Igen, keresztyén létünkre!) És ezek csak az élet apró dolgai, mennyivel inkább áradnak az érzéseink, amikor egy szeretett személyt veszítünk el, vagy kudarcokat élünk meg, amikor egyedül érezzük magunkat?

Ez így van rendjén, mert Isten érzésekkel teremtett meg, minket nőket különösképpen is. Van úgy egy keresztyén életében is, hogy ezek az érzések nem túl pozitívak. Van úgy, hogy egy-egy ilyen nehezebb időszak egész hosszan hónapokig, akár évekig elhúzódik. Egy felemelő időszak után, amikor úgy érezzük, hogy füves legelőkön, jó időben, jó társaságban töltjük az időt, egy nagyon csúnya völgybe kerülünk, ami kies, ahol csak rossz idő van, nincs jó társaság, sőt sokszor nagyon egyedül érezzük magunkat ezen a helyen. Mit kezdhetünk ezzel az időszakkal?

Különösen szeretem a Bibliában a Zsoltárok könyvét. Tele van érzelemmel és őszinteséggel. Nem rég hallgattam egy Tim Keller tanítást a 88. zsoltárról. Nem tudom, hogy ti olvasátok-e már? Mit mondjak, nem egy 23. zsoltár, amit szívesen olvasgat, memorizál és idéz fel az ember. Már a címe sem túl kecsegtető: Halálos beteg imádsága.

1 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. 2Krón 20,19 ; 1Krón 15,19 2 Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. 3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. Zsolt 49,16 5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. 8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) 9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, Zsolt 31,12 10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet. 11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) Zsolt 6,6 12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? 13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? 14 De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom. 15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem? 16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. 17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 18 Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 19 Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.

https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/88/

Az ember, aki a zsoltárt írta, egy elég kemény „völgy-időszakban” lehetett. Sok olyan zsoltár van, amiben az író szenvedésről, kétségbeesésről, nyugtalanságról számol be, de a legtöbbjükben van egy feloldás, van remény, van egy DE! De… Te hűséges vagy, de Istenem, Te velem vagy, de látlak Téged, de Te vagy a reménységem … Ez a zsoltár kivétel. Itt nincsen de, itt csak reménytelenség és sötétség van. És van úgy, hogy mi is így érezzük, hogy nincsen „de” a történetünk végén.  Nem egy szép imádság, mégis szerepel a Bibliában. És ez a tény, hogy szerepel a Bibliában reményt adhat nekünk, amikor nehéz időszakon megyünk keresztül.

Tim Keller prédikációjában 4 dolgot emelt ki, amit taníthat nekünk ez a zsoltár, szeretném ezeket megosztani:

1. A sötétség még egy keresztyén életében is tarthat sokáig.

„Uram, szabadító Istenem…” A zsoltár írója ismeri Istent, mégis megpróbáltatásokkal van tele az élete. Kétféle sötét időszakot különböztethetünk meg:
– Külső körülményekből fakadó
– Belső érzésekből fakadó
Ha a külső körülmények nem alakulnak jól az életünkben, de érezzük Isten jelenlétét, békességét, és szeretetét, akkor nincs nagy baj. De itt nem ez történik. Elhagyatottnak érzi magát, becsapottnak, kívül-belül sötétséget érez. Mi akkor itt az üzenet? Lehetsz hívő, imádkozó, bizakodó keresztyén, és mégis mehetsz át külső-belső hosszan tartó sötétségen.

Keresztyénként a megtérést követően nem lehet az az elvárásunk, hogy minden szép és jó lesz az életünkben. Jézus figyelmeztet: „A világon nyomorúságotok van…” (János 3,33)

Ne legyenek téves elvárásaink! „Most, hogy Jézust követem, nem történhet velem semmi rossz!” Ha reális elvárásaink vannak, azok segítenek szembenézni a nehéz időkkel. Sok esetben a teher és fájdalom nagy része a nem reális elvárásainkból fakad: „Hogy történhet ez meg velem?”, „Nem velem kellene megtörténnie…”.

2. Nincs jobb hely, hogy Isten kegyelméről tanuljunk, mint a sötét időszakok az életünkben

Az imádság tele van szarkasztikus, retorikus kérdésekkel, kontrollálatlan őszinteséggel, túlzó felkiáltásokkal. Mi is sokszor cselekszünk így, amikor méregből, gyászból, félelemből kiáltunk. Mindent ezen a lencsén keresztül látunk… 

Mégis miért van benne a Bibliában ez az imádság? Mit kezdhetünk vele?

„Ezeknek az imádságoknak a jelenléte a Bibliában tanúság arról, hogy Isten megért minket. Isten tudja, hogy az emberek hogyan beszélnek kétségbeesésükben.”

Derek Kidner

Isten döntött úgy, hogy ezeknek az imádságoknak helyük van a Bibliában. Mit mond ez Istenről? Ő a kegyelem Istene, tudja, hogy kétségbeesésünkben milyenek vagyunk. “Nem tagadom meg magamat ettől az embertől, még akkor sem, ha így imádkozik.” Ezzel azt mondja nekünk is: “Az Istened vagyok, nem azért mert reggel azt mondod, hogy ma boldog akarok lenni és mosolyt erőltetsz az arcodra, nem azért, mert mindig helyesen cselekszel, mindig a megfelelő szavakat használod, hanem az Istened vagyok, mert Én a kegyelem Istene vagyok.” Szászszor többet tanulhatunk Isten felszabadító kegyelméről a sötét időkben, mint a hegycsúcsokon.

3. Nincs jobb hely az életünkben, hogy kiválóbbá váljunk, mint a sötét időszakok

Ez az imádság nem egy olyan imádság, amiben gyönyörködni lehet. Az illető sok olyan dolgot mond, amit „nem lenne szabad”: kérdőre vonja Istent, sértegeti, meggyanúsítja… DE! Istennek mondja ezeket a dolgokat. Jób könyvére emlékeztet. A Sátán azzal vádolja Jóbot, hogy Jób csak azért él Isten szerinti életet, mert Isten válaszol az imádságaira és megáldja őt. „Nem azért szeret, aki vagy, hanem önmagát szereti és azért engedelmeskedik, mert ez egy nyereséges kapcsolat a számára. Vedd el tőle az áldásaidat, menjen keresztül külső és belső sötétségen, és meg fog tagadni téged.” Ez a kijelentés nem csak Jóbra igaz, hanem ránk is. Igaza van? Legyünk őszinték, valahol igen. Sokszor azért szólítjuk meg, megyünk Isten elé, mert problémánk van, ürességet érzünk, valamit szeretnénk… Van egy öncél a keresztyénségünkben.

Jób is van, hogy hasonlóan imádkozik, mint a 88. zsoltár írója. A történet végén Isten mégis azt mondja, hogy Jób hűséges maradt. Miért? Mert imádkozott. Haragudott, nem megfelelő szavakat használt, nem megfelelő stílusban imádkozott, de imádkozott. Istennel osztotta meg az érzéseit, kételyeit, nem fordult el tőle. Vele maradt, még akkor is, amikor semmi nyeresége nem volt a kapcsolatból.

Ha sötétségen mész keresztül, és nem érzed Isten jelenlétét, de nem fordulsz el, kitartasz mellette és azt mondod. Tudod, mit, Istenem, nem kapok semmit a kapcsolatunkból, de nem szűnök meg imádkozni, nem szűnök meg gyülekezetbe járni, nem szűnök meg dicsőíteni Téged, nem szűnök meg szeretni a felebarátomat, nem szűnök meg a Te akaratod szerint cselekedni… Az át fog változtatni egy kitartó, stabil, erős, Istent követő emberré. Hiszen a megpróbáltatások között tudod félretenni az adok-kapok viszonyt Istennel. Van, hogy megengedi, hogy a nehéz időszakokban kiderüljön, hogy Isten miatt vagy-e benne a kapcsolatban, vagy magad miatt. Istent szereted vagy magadat.

“A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak.”

http://velunkazisten.hu/kr_mindenekfelett/1002_A_megalaztatas_volgyeben

4. A sötétség viszonylagos

A zsoltár írója azt hiszi, hogy vége mindennek és sötétség borul rá. De nem ő volt az, akire az igazi sötétség ráborult, hanem Jézus Krisztus. (Máté 27, 45)

Jézust tényleg elhagyta Isten, nem csak úgy érezte, hanem tőle tényleg elfordult. Felvállalta a bűneinket, mi érdemelnénk meg azt, hogy találkozzunk a teljes sötétséggel, de Ő már megtette. Jézus Krisztus megtapasztalta, hogy milyen, amikor csak sötétséget ismer, hogy a sötét időkben mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus ismeri a teljes sötétséget és Ő velünk van. Őt tényleg elhagyta Isten, hogy mi csak úgy érezzük, hogy elhagyottak vagyunk.

“Sötét időszakon a keresztyének is átmehetnek, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy el vagy veszve. Olyanok is megpróbáltatnak, akik nem érdemlik meg. Jézussal is megtörtént. Hiszen ezen a világon nyomorúságunk van, csak a következő lesz szenvedéstől mentes. A nehéz időszakoknak nem mindig ismerjük a miértjét, de hidd el, vannak válaszok, van célja, és végül meg fogod tudni.”

Michael Lee

Keresztyénként nem az a kérdés, hogy érezhetjük-e magunkat rosszul? Haragudhatunk-e Istenre? Hanem az, hogy elfordulunk-e Istentől, amikor nehéz időszakon megyünk át. Amikor a szívünk tele van keserűséggel, azt tudjuk-e Isten elé vinni? Ő ennyit kér csupán, hogy osszuk meg vele – igen, a keserű, sötét gondolatokat is, hadd osztozzon a mi fájdalmunkban.

Balázsfalvi-Ábrám Anna










Timothy Keller tanítása:
https://www.youtube.com/watch?v=ulmaUtbayGY&t=453s

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..