A párterápia a kapcsolat végét jelenti?

Bár mai fogyasztói kultúránk nem kedvez a hosszú távú, elkötelezett párkapcsolatok fenntartásában, vagyunk mégis páran, akik hiszünk a házasság fontosságában, erejében. Ám mi történik akkor, ha alábbhagy a kezdeti lelkesedés és felütik fejüket a problémák a kapcsolatunkban?

Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, aki évek óta él házasságban vagy párkapcsolatban, hogy egy kapcsolat nem lehet mindig fenékig tejfel és nincs is ezzel semmi gond, ha tudjuk ezeket az időszakokat megfelelően kezelni.

Hogyan kezeljük a hullámvölgyeket, a laposabb időszakokat?

Először is, nagyon nagy terhet helyez ránk a mai kultúra, a filmek, a zenék, amikből az ömlik, hogy az igaz szerelemben, a tökéletes kapcsolatban, mindig minden nagyszerű, kiteljesedett és mindenki nagyon boldog. Ilyen persze nem létezik, mégis ez az elvárása a mai embernek. Ez nemtől és kortól függetlenül lassan mindenkire igaz, hiszen milyen gyakran halljuk 5, 10, 20 vagy 30 év házasság után az embereket, hogy már nem boldogok, társuk nem elégíti ki szükségleteiket, lakótársként élnek csak együtt vagy nincsenek közös témáik a napi teendőiken kívül, ezért sokszor ahelyett, hogy dolgoznának a kapcsolatukon, inkább kilépnek belőle.

Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk reagálni arra, ha valami megváltozott, fontos ismernünk és megértenünk a kapcsolatok dinamikáját. Aki kellő ismerettel rendelkezik az emberi kapcsolatok mikéntjéről, főleg a társkapcsolat különböző időszakairól és az azokkal járó nehézségekről, az kevésbé fog megrendülni a megváltozott helyzetektől.

Nagy bátorságra vall, amikor egy pár eljut arra a pontra, amikor őszintén felismerik és beismerik, hogy megváltozott a kettejük kapcsolata, de ezen szeretnének együtt, közös erővel dolgozni. Azzal sincs semmi gond, ha ez új, akár negatív érzéseket hoz fel bennünk vagy társunkban. Teljesen érthető, ha megijeszt vagy aggaszt bennünket, hogy bizonyos problémák mélyére kell ásnunk, és ki tudja, hogy mi lesz a kimenetele annak, hogy megbolygatunk olyan témákat, amelyekkel nem szívesen foglalkoztunk eddig.

Kezdjük könyvekkel, előadásokkal

Nem kell egyből fejest ugranunk a terápia világába, főleg ha ez elsőre ijesztően hat ránk, társunkra, vagy akár mindkettőnkre. Szerezzünk be könyveket olyan témákban, amik kifejezetten foglalkoztatnak minket. Beszélgessünk társunkkal arról, hogy ő mit olvasna szívesen és válasszunk olyan könyveket is, amiket együtt tudunk olvasni. A mai világban csak az nem talál megfelelő szakirodalmat, aki nem akar. Vezessük be az olvasást, mint rendszeres, közös programot. Az esti tévénézés vagy online időtöltés helyett, beszéljük meg, hogy melyik nap olvasunk együtt. Kezdetben furcsának találhatjuk a közös, hangos olvasást, de ez ne riasszon el bennünket, hiszen idő kell az új szokások kialakításához. Rendkívül sokat mélyülhet majd a kapcsolatunk azzal, hogy beszélgetünk az olvasottakról. Fokozhatjuk a téma iránti érdeklődésünket olyan módon is, hogy ellátogatunk előadásokra párunkkal együtt. Kössük össze egy vacsorával, és kész is a tökéletes randi program.

Férjemmel mi egy ilyen előadással összekapcsolt vacsora után döntöttük el, hogy elmegyünk párterápiára. Annyira hasznos információkat hallottunk egy számunkra akkor nagyon aktuális témáról, hogy ez kellő löketet adott ahhoz, hogy elkezdjük a közös munkát. Már meg tudtunk fogalmazni valami konkrétat, amivel elindulhattunk a közös fejlődés útján. Természetesen voltak fenntartásaink és izgultunk is kicsit, hogy egy idegennek fogjuk kiteregetni a magánéletünket, de rábíztuk magunkat a folyamatra, és őszintén hittük, hogy a javunkra válik majd egy ilyen megtapasztalás, amit párterápiának hívnak.

Milyen terápiát válasszunk?

A terápiás, segítő foglalkozások száma és típusa szinte végtelen. Nehéz eligazodni, hogy együtt vagy külön kezdjük el a munkát, illetve pszichológushoz, coach-hoz, családterapeutához vagy kihez is forduljunk. Az első és legfontosabb kérdést társunkkal kell megvitatnunk arról, hogy együtt vagy külön keressünk szakembert, illetve ha vannak gyermekeink és olyan problémáról van szó, ami őket is érinti, akkor az egész család kezdje-e el a foglalkozást.

Attól függően, hogy éppen hol tartunk a kapcsolatban érdemes átgondolnunk, hogy mi lenne az adott helyzetben a leghasznosabb számunka és a kapcsolatra nézve. Nem kell megriadnunk attól, hogy elsőre a tökéletes szakemberhez megyünk vagy sem, bátran válthatunk egy-két alkalom után, ha nincs meg a kémia a segítővel. Fontos, hogy azzal a szakemberrel, akivel elkezdjük a közös munkát, kialakuljon a bizalom és mindketten meg tudjunk nyílni előtte vagy előttük, hiszen pár- és családterápián gyakori, hogy egy férfi és egy női segítő vesz részt az ülésen.

Ha van egy konkrét terület, amivel szeretnénk foglalkozni, akkor érdemes olyan terapeutát keresnünk, aki arra a bizonyos területre szakosodott (szexualitás, kommunikáció, transzgenerációs problémák), de belekezdhetünk a párterápiába úgy is, hogy nincs konkrét terület, csak általánosságban érezzük, hogy szeretnénk fejleszteni a kapcsolatunkat.

Sajnos ma Magyarországon a párok el sem jutnak párterápiára, vagy ha igen, akkor már túl későn, esetleg egy hűtlenség után vagy annyi feldolgozatlan konfliktussal a hátuk mögött, hogy azt már csak sok évnyi munkával lehetne korrigálni és ennyi energiát már nem akarnak a kapcsolatba fektetni.

Fontos lenne rendszeresen feltennünk a kérdést magunknak és párunknak, hogy éppen hogyan vagyunk mi házaspárként. Ha belegondolunk, az autónkat is rendszeresen szervizeltetjük és igyekszünk nem megvárni, amíg menthetetlen állapotban lesz. Sokkal könnyebb és célravezetőbb folyamatosan kis szervizeket beiktatni már csak ellenőrzés szempontjából is, minthogy végignézni, ahogy az egész autó darabjaira hullik. Ezért sem szoktam érteni, hogy miért lepődnek meg ennyire még mindig az emberek, amikor a párterápiáról vagy úgy általában a segítő foglalkozásokról van szó. Emlékszem milyen rémülten néztek ránk még a legközelebbi ismerőseink közül is, amikor mi teljes természetességgel beszéltünk arról, hogy épp egy párterápiás folyamatban vagyunk benne. Jöttek a kérdések, hogy ilyen nagy a gond? Vagy esetleg a váláson gondolkodunk ilyen rövid idő után?

Azért mentünk fiatalon párterápiára, és azóta is azért járunk időközönként bizonyos problémákkal terápiás foglalkozásokra, mert számunkra fontos, hogy rendszeresen karban legyen tartva a kapcsolatunk. Nem szeretnénk megvárni, amíg egy-egy probléma elhatalmasodik a kapcsolatunkon és majd oda vezet esetleg, hogy már nincs energiánk megoldani, mert olyan régóta húzódik, és csak rakódik rá a sok sérelem, harag, csalódottság, hiszen azért mert valamivel nem foglalkozunk, az nem jelenti azt, hogy az a probléma már nincs is vagy megoldódott. Ezért szoktuk javasolni pároknak, hogy amint felüti a fejét egy nehézség vagy újra és újra visszatér egy-egy téma, akkor azzal érdemes mielőbb foglalkozni.

A párterápia egyáltalán nem kell, hogy a kapcsolat végét jelentse, tekinthetünk rá úgy is, mint egy általános szervizre. Azért megyünk most, mert fontos számunkra a társunk és a kapcsolatunk és még sok évig szeretnénk élvezni a gyümölcsöző házasságunkat. A coachingban van egy kiváló mondás, miszerint a versenylónak van szüksége edzőre (coachra) és nem az igáslónak. Ha sikereket szeretnénk elérni, ahhoz igenis szükség van külső segítségre, és ez igaz a párkapcsolatunkra is. Tekintsünk úgy a házasságunkra, mint egy fontos befektetésre, amire szívesen szánunk pénzt, időt, energiát, és amit becsülünk annyira, hogy megjavítjuk, ahelyett, hogy eldobnánk.

Mi történik akkor, ha mi magunk szeretnénk változtatni a kapcsolatunkon, de párunk nem hajlandó velünk tartani?

Ideális esetben párunkkal együtt észleljük a gondokat és mindketten elkötelezettek vagyunk a megoldás megtalálásában. Illetve, ha nem is észleljük ugyanúgy a problémákat, egy jól működő kapcsolatban elfogadjuk és megértjük, hogy a társunk egy bizonyos témával, nehézséggel szeretne foglalkozni. Ám nagyon gyakori eset, hogy az egyik fél nem partner abban, hogy segítséget kérjenek. Ebben az esetben sem kell lemondanunk a változásról. Ha mi magunk fontosnak tartjuk a fejlődést, akkor éljünk a fent leírt lehetőségekkel. Olvassunk könyveket, járjunk el előadásokra akár barátokkal és bátran forduljunk szakemberhez. Egyedül is abszolút van értelme terápiára járni még párkapcsolati nehézséggel is. A családi rendszerek úgy működnek, hogy ha az egyik fél változik, akkor a rendszer többi tagja is érzékelni fogja a változást és idővel reménykedhetünk a pozitív előremenetelben.

Végül ne felejtsük el, hogy akár egyéni, akár páros foglalkozáson, terápián veszünk részt, csak és kizárólag saját fejlődésünkért vagyunk felelősek. Ha számunkra fontos a személyes fejlődésünk vagy a kapcsolatunk fejlesztése, akkor tegyük meg mi magunk a szükséges lépéseket és ne várjunk arra, hogy társunk csatlakozik-e, arra meg főleg ne várjunk, hogy ő tegye meg az első lépéseket.

Hamar Noémi
Vendégíró

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..