Olyan különleges a teremtés történetében, hogy Isten minden alkotása után látta, hogy valami jót hozott létre. Egy dologra mondta csupán azt, hogy nem jó: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1 Mózes 2,18 De hogyan tölthetjük be jól ezt az Isten által nekünk szánt szerepet?
Minden házasság más, hiszen a benne lévő két fél egyedivé teszi a kapcsolatot. Sok minden meghatározza azt, hogy feleségként hogyan vagyunk jelen a házasságban: a személyiségünk, a családunkból hozott minta vagy a szocializáció során tanultak is. Mivel minden kapcsolat egyedi, ezért nincs univerzális válasz arra, hogy hogyan lehet valaki jó feleség. Milyen könnyű lenne, ha lenne egy lista, amin ki lehet pipálni a dolgokat és kész a jó feleség… Mint olyan sok minden mást, ezt is a férjünkkel lehet közösen felfedezni, megtanulni. A jó hír az, hogy nem vagyunk teljesen magunkra hagyva a kérdésben. A Bibliában olvashatunk olyan alapvetéseket, amik az egyediség mellett minden házasságban jellemzők kell, hogy legyenek a felekre.
EFEZUS 5, 24-25
Házastársak intése
„De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…”
Ha elolvassuk a teljes igerészt, világosan látszik, hogy Isten mindkét felet inti, és két-két feladatot bíz a házasságban lévő férfira és nőre. A férfinak vezetnie kell és szeretnie feleségét, a nőnek engedelmeskednie kell és tisztelnie kell a férjét. Az egyikből következik a másik, hiszen a férfi, ha szereti a feleségét, mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobb, legmegfelelőbb módon vezesse őt és a családját. A feleség elismeri férje fáradozását, tiszteli őt és ezért engedelmeskedik neki.
Manapság sok nőben felmerül a kérdés, hogy miért is kellene alárendelnie magát a férfinak. Miért ne lehetnének ők is egyenrangúak a másik nemmel? A Biblia nem azt tanítja, hogy a férfi értékesebb azért, mert Isten őt bízta meg a vezetéssel. Mindkét nem ugyanolyan kedves Isten szemében. Nőként identitásunk alapját annak kell meghatároznia, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az engedelmesség alatt inkább a vezetés elismerését kell értenünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Isten ne bízhatna meg nőket vezetéssel, de a házasságban a férfi az, akinek ezt a szerepet szánta. Ha belegondolunk, bármilyen szervezet, intézmény, közösség akkor működik jól, ha annak van egy vezetője, akit a többiek elismernek, tisztelnek. Miért lenne ez más a házasságban? Hozzá kell tenni azt is, hogy a vezetés – nem egyszerű, irigylendő feladat – döntéshozással és felelősséggel jár. Az, hogy a férfi lett elhívva erre a feladatra, a nőnek egyfajta védelmet is jelent. Gondoljunk csak bele, az első bűneset után Isten nem Évát, hanem Ádámot kérte számon.
„Az asszonyi engedelmesség tehát nem gyengeség, nem alacsonyabb rendűség, nem identitás-feladás, nem szolgalelkűség, hanem a férj által adott „séma” kiegészítése, betöltése, megvalósítása. Ha bibliai módon gondolkodunk róla, ilyen asszociációink lesznek: hűséges, előzékeny, hajlandó, rugalmas, alkalmazkodó, kellemes, szeretetre méltó – csupa pozitív tulajdonság…” biblia.hu
Tehát elsősorban a feleség egy segítőtárs, aki tiszteli férjét és elismeri vezetését. Hogyan jelenhet ez meg a mindennapokban?
Mint említettem minden házasság egyedi, ezért az is egyedi, hogy ki hogyan éli meg a segítőtárs szerepét. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy erről beszélgessenek a házaspárok. Elsősorban úgy tudja jól segíteni a feleség a társát, ha tudja, hogy miben vár tőle segítséget a férfi. Van olyan férj, aki inkább azt értékeli, hogy ha bevásárol, vacsorával várja otthon a felesége, de van, akinek ez kevésbé számít, és inkább csak arra vágyik, hogy megoszthassa ügyes-bajos dolgait, gondolatait a nap végén. És van olyan férfi, aki mindkettőre ugyanúgy vágyik. Ha megfelelő a hozzáállásunk, feleségként nagyon izgalmas lehet nap mint nap kitalálni azt, hogy mivel tudjuk kimutatni férjünknek a szeretetünket, mivel tudunk a kedvében járni.
Minden házasság egyedi, azonban van három szerepkör, amit a legtöbb esetben a mindennapokban a feleség tölt be egy családban. A három csoport rövid leírása után néhány kérdéssel szeretném segíteni az önvizsgálatot, fejlődési lehetőséget.
1. Támogató és szerető társ
A legtöbb férfi vágyik az elismerésre, tiszteletre és arra, hogy figyelmet, szeretetet kapjon.
- Lelkileg, szellemileg igyekszel társa lenni a férjednek?
- Ismered a férjed szeretetnyelvét? Hogyan mutatod ki neki elismerésedet, tiszteletedet, háládat?
- Mit teszel azért, hogy a férjed vonzónak találjon? Tudomására hozod-e, hogy vonzónak találod?
- Kezdeményezel-e a szexualitás terén?
2. Anya
Nagyon sok nőnél, amikor gyermeke születik, kicsit felborul a sorrend, és a férj háttérbe kerül. Ez eleinte érthető, hiszen a kisbabának szüksége van az anya szeretetére, fizikális jelenlétére, és persze az anyai ösztönök is beindulnak… De! Oda kell figyelni arra, hogy az első pár hetet túlélve a sorrend helyreálljon, és férj legyen az első. Néha ez döntés kérdése, és tudatosan kell dolgozni rajta. Megszervezni a kettesben töltött időt nem egyszerű, de elengedhetetlen!
A másik veszélyzóna az anyaság kapcsán a feleség külsejével kapcsolatos. Igen, van olyan, hogy egy anyának alig van ideje lezuhanyozni, a hajmosásról nem is beszélve. Átmenetileg megérthető, de nagyon fontos, hogy a nő csak azért, mert nincs annyit emberek között, figyeljen arra, hogy a férje vonzónak tudja találni.
- Igyekszel arra, hogy anyaként is férjed kerüljön az első helyre?
- Összhangban vagytok gyereknevelés terén?
- Mennyi időt töltötök a gyerek(ek)től távol, kettesben?
3. Otthonteremtő
A férfiak olyan nagy nyomásnak és stressznek vannak kitéve a munkahelyükön. Nem mindegy nekik, hogy hazaérve mi várja őket otthon. Értem ezalatt a feleség kedélyállapotát, de akár az otthoni környezetet is.
- Milyen a légkör az otthonotokban?
- Szívesen megy haza a férjed?
- Kedveskedsz neki azzal, hogy elvégzed a házimunkát, főzöl neki?
Ezt a három szerepkört még sokféleképpen ki lehetne egészíteni. A kérdések pedig csak iránymutatóak, önvizsgálatra szeretném velük ösztönözni a feleségeket, leendő feleségeket.
Mitől jó feleség egy feleség? Talán attól, ha megtalálja a házasságban az Isten által neki rendelt, és a férje által is örömmel üdvözölt szerepet. Hogy egyszerű-e a feladat? Sok energiát, odafigyelést, önuralmat igényel. Hosszú és munkás folyamat, de ha segítik egymást a felek abban, hogy a szerepeikben ki tudjanak teljesedni, hiszem, hogy áldás lesz a házasságon.
Elkeserítő ez a cikk, pont olyan, mint az ötvenes évekből származó útmutatók amerikai háziasszonyok számára. Önmagában elképesztő az az alapvetés, hogy a feleség “otthon van”. Csak így, ennyi. Házimunka, főzés, gyereknevelés, szépségápolás. A cikkben fel sem vetődik az, hogy a magyar feleségek nagy része a kisgyermekes évek után visszatér dolgozni. A szellemi igényeket most tényleg tegyük egy pillanatra zárójelbe, ha nem vágyik karrierre, a legtöbb nőnek anyagi okokból úgyis vissza kell mennie dolgozni. Azaz nem otthonában várja a férjét, hanem ugyanúgy helyt kell állnia egy stresszes munkahelyen, mint a párjának. És aztán jön a double workload, mert nyolc órányi munka után is neki jut a házimunka oroszlánrésze. (Egyébként nagyon édesen amerikai filmes az az elképzelés is, hogy minden férj agyondolgozza magát egy rendkívül stresszes munkahelyen, míg a feleségek otthon lazítanak. A téli szünet végére a kisgyerekes apuka ismerősök – köztük a férjem is – mind azon viccelődtek, hogy nekik akkor kezdődik a szünet, amikor végre visszamehetnek a munkahelyükre, ahol nincsen gyerekzsivaj…) A cikkben egyetlenegy félmondat sem szól arról, hogy a házimunka és a gyereknevelés terhét esetleg a férjnek is hordoznia kéne. (Vagy hogy nemcsak a feleségeknek kell igényesnek lenni a külsejükre, de apukának sem feltétlenül kéne felszednie plusz húsz kilót az esküvő után.) 21. századi nőnek és anyának lenni elképesztően nehéz, mert rengeteg igénynek és elvárásnak kell megfelelnünk egyszerre. Nekünk, keresztény nőknek éppen ezért nagyon-nagyon nagy szükségünk lenne okos, átgondolt, önreflexív és hiteles iránymutatásra. És én nem hiszem el, hogy a Bibla annyit üzen nekünk 2020-ban, hogy légy házias, engedelmes és szexi. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, amiért ezt a férjem sem így gondolja!:-) (Még egy apró megjegyzés: stiláris, nyelvhelyességi szempontból sincs teljesen rendben a szöveg. Pl.: “Az engedelmesség során inkább a vezetés elismerését kell értenünk.” – a megfelelő vonzat nem a “során”, hanem az “alatt.”)
Kedves Anna!
Kiemelném az írás két részletét, ami talán megfogalmazza a lényegi üzenetet:
“Tehát elsősorban a feleség egy segítőtárs, aki tiszteli férjét és elismeri vezetését. Hogyan jelenhet ez meg a mindennapokban?
Mint említettem minden házasság egyedi, ezért az is egyedi, hogy ki hogyan éli meg a segítőtárs szerepét. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy erről beszélgessenek a házaspárok. Elsősorban úgy tudja jól segíteni a feleség a társát, ha tudja, hogy miben vár tőle segítséget a férfi.”
Mint az írásban is említettem, az nagyon egyedi, hogy egy házasságban hogyan jelenik meg a segítőtárs, a tisztelet és a vezetés elfogadása a nő részéről – és a lényeg abban van, hogy erről beszéljenek a felek! Ezt a három “intést” említi a Bibliából kiemelt igeszakasz (és nem azt, hogy “légy házias, engedelmes és szexi”), a cikk alján található három szerepkör: támogató társ, anya, otthonteremtő, pedig csak példák, hogy ezek a mindennapi életben hogyan jelenhetnek meg. Én nem vagyok amerikai, és nem az 50-es években születtem, de fontosnak tartom őket.
Nem írtam és nem is gondolom úgy, hogy a nő ne dolgozhatna. Szerintem sincs egyszerű dolga egy feleségnek, főleg úgy, hogy tényleg a legtöbb esetben munka mellett vár rá a gyereknevelés, férjével töltött minőségi idő, házimunka, főzés, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy esetleg képzi magát, vagy hobbija van, szolgálatot vállal a gyülekezetben stb.
És itt jön a másik kiemelt idézet:
“A férfinak vezetnie kell és szeretnie feleségét, a nőnek engedelmeskednie kell és tisztelnie kell a férjét. Az egyikből következik a másik, hiszen a férfi, ha szereti a feleségét, mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobb, legmegfelelőbb módon vezesse őt és a családját.”
Nincs a férfi sem tehermentesítve, csak az írásban nem tértem ki arra, hogy ez a szeretet és vezetés mivel jár. (Jó esetben azzal is, hogy partner a férfi a gyereknevelésben, a házimunkában és odafigyel ő is magára külsőleg is – csak, hogy lásd egyetértek az általad említett dolgokkal.) A cikk a feleség szerepkörére fókuszál, de ugyanoda tudok visszakanyarodni, hogy nagyon fontos a kommunikáció és szeretetből, vezetésből látnia kell a férfinek, hogy felesége mennyit bír, mennyi várható el tőle, miben kell őt segíteni/tehermentesíteni stb.
Annak szívből örülök, hogy a férjeddel hasonló a meglátásotok, és hogy beszélgettek ilyenről – ez nagyon fontos.
A stiláris észrevételt köszönöm, javítottam is.
Szép hétvégét kívánok:
Balázsfalvi-Ábrám Anna
A cikk szerzője