“ Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. “ 1 János 3,2
Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban valami rosszat látunk. Úgy képzeljük el, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: “Tegyünk fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék…” nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk.
A józan eszünk szerinti élet egyik ismertetőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne. Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel. Amikor bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben. Jézus azt mondja: “Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyerekek…” A szellemi élet a gyermek élete. Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb. Ha csak hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk, nézeteinkben pedig a végérvényesség átka van; de amikor helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van spontán, örvendező bizonytalansággal és várakozással.
“Higgyetek énbennem”- mondta Jézus. Nem mondta: “Higgyétek el ezt meg ezt felőlem”. Bízd rá az egészet. Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!
Oswald Chambers- Krisztus mindenek felett részlet
A bizonytalanságban kegyelem van
