Életünk sokszor olyannak tűnik, mint egy szövevényes, utak ezreivel tarkított térkép, amin néha igencsak nehéz eligazodni. Egy-egy útelágazásnál döntéshelyzetbe kerülünk. Merre tovább? Most akkor a szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk? Mi, vagy ki határozza meg, befolyásolja életünk menetét? Azt hiszem, korunk társadalma elég nehéz helyzetben van akkor, amikor igazán megbízható útjelző táblákat keres. Mert kicsit minden olyan képlékeny, olyan értékvesztett, olyan instant… Még a kapcsolataink is egymással, családdal, a barátokkal, Istennel. Pedig lehet, hogy ezek megbízható útjelző táblák lennének.
Ruth története egy különös élethelyzetet és egy különös döntéshelyzetet mutat be nekünk. Lássuk, hogy neki mi határozta meg a helyes irányt!
Ruth élete is igencsak bonyolult és szövevényes módon bontakozik ki előttünk a történetét olvasva. Egy zsidó család, hazáját elhagyva a jobb megélhetés reményében, egy idegen országba költözik. Itt a család két fiatal férfi tagja feleséget vesz magának az idegen népből és így kerül a képbe Ruth, az egyik feleség. De innentől jön csak a történet java. Először meghal az após, majd az egyik fiú és ha ez nem lenne még elég, Ruth férje is. Az oltalom nélkül maradt három nő: Naomi, az anyós és két menye Orpá és Ruth útnak indulnak, vissza Naomi hazájába. A három nőből azonban csak kettő érkezik meg Izrael földjére. Hogy mi történt? Orpá meggondolva magát visszafordult és Ruth is döntéshelyzetbe került. Menjen, vagy maradjon? Lehet jobb, hogy nem írt pro és kontra listát, mert a kontra lett volna terjedelmesebb. Teljes mértékben ésszerűtlen döntésnek tűnik az övé, mégis a jó döntés. Mit hagyott a háta mögött? A hazáját, a népét, a biztonságot, az ismertet. Miért? A totális bizonytalanságért és kiszolgáltatottságért. Mindezt az anyósáért?! Többről van itt szó azonban, mint egy manapság szokatlannak mondható anyós-meny kapcsolatról. Ruth döntése egy hűség és szeretet vezérelte döntés, melynek mozgatórugói az önfeláldozás, a család iránti elkötelezettség, a rábízottakért való felelősségvállalás. Kemény szavak ezek mostanság. Ezeket nem lehet olyan instant módon elintézni és nem is a könnyebb utak közé sorolhatóak. Szeretjük a döntéseink során figyelembe venni azt, hogy nekünk mi a kényelmes, mi a hasznos, mi a legkifizetődőbb, mi a legbiztonságosabb. Ez rendben is van, csakhogy van olyan, hogy Isten nem éppen ilyen biztonságos és kényelmes útra hív. Akkor mi határozza meg az irányt? Két irány állt Ruth előtt is és döntése következtében, neve jelentéséhez méltóan Naomi segítőtársává és Isten munkatársává vált.
Feledésbe merülő értékeket juttat eszünkbe az ő története. Életet áldozni egy barátért. Jót tenni valakivel, mikor senki nem látja. Úgy adni, hogy nem várunk érte semmit. Értékelni a családi összetartozást. Megelégedni azzal, amink van. Mind útjelzők lehetnek az elágazásoknál. Az biztos, hogy ilyen formán Isten munkatársának lenni hosszútávon kifizetődő. Rövidtávon pedig… Nos, kitartást az árral szembeni úszáshoz!
B. F.
