„Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!”
Február 2-án sok ezren gyűltünk össze a budapesti Sportarénába, hogy az egyetlen Istent, a szent Bárányt dicsőítsük közösen a Hillsong Worship vezetésével. Az Ez az a nap! vezetősége jóvoltából ismét nagyszerű estén énekeltünk együtt, átélhettük, hogy jó az Úr!
Általában, amikor egy nagyobb dicsőítésre megyek (vagyis nem a gyülekezeti alkalomról van szó), a szívemben mindig van egy cél, egy kívánat, egy sugallat, amit ének közben Isten elé viszek. Ez alkalommal egyszerűen csak bocsánatot akartam kérni Istentől mindenért. Olyan nagy ereje van az éneklésnek – éreztétek már ezt? Hiszen Isten is kéri ezt a Zsoltárok könyvében: legyünk dalos pacsirták és énekeljünk neki. Volt egy időszak, amikor ezt nem teljesen értettem: miért kell énekelni mindenáron Istennek? Aztán persze rájöttem… Az éneklést Isten nem csak azért kéri és adta nekünk, hogy ő gyönyörködjön benne (legalábbis az én hangomban nem sok gyönyörűség van…). A dicsőítések szövege olyan sok erőt, nagy megnyugvást tud adni, ha igazán szívből énekeljük, hogy a pozitív hatásai percről percre mutatkoznak meg. Megnyugszunk, ellazulunk és megtisztulunk. A dicsőítések csúcsa nekem mindig az, amikor lehunyom a szemem és teljesen eltűnik a külvilág, csak a zene és Isten jelenléte marad. Ilyenkor elkezd megtisztítani Isten. Aznap este éppen ilyen élmény volt, amikor elkezdték játszani az Oceans c. számukat, ami már régóta a szívemhez nőtt (a Hillsong United Zion c. albumán szerepel a szám). Ahogy elkezdtünk énekelni, lehunytam a szemem és hagytam, hogy kiszakadjon minden fájdalom, fáradtság, kétely, rossz érzés, csak hagytam folyni a könnyeket (még most is libabőrös leszek, ha rágondolok), hagytam, hogy Isten gyógyítsa a sebeim.
Hát ezért kéri Isten, hogy énekeljünk: mert ez is egy módja annak, hogy megszeretgessen minket, hogy tudassa velünk: törődik velünk.
A Hillsong Worship nagyon látványos fényjátékkal kezdte a műsort, és bevallom, kicsit meg is ijedtem, hogy ez lesz végig, mert azt nem szeretem, ha túlzásba viszik a látványt, mert akkor nem tudok az isteni jelenlétre koncentrálni, és úgy érzem magam, mint egy koncerten. Szerencsére az intro után a hangsúly a dicsőítésre került, én pedig megnyugodtam. A csapat nagyon energikus volt, nagyszerűen énekeltek mindent és vezették a közösséget. Az pedig olyan csodás volt, amikor több alkalommal is abbahagyták a zenélést, hogy csak az összegyűltek hangja hallatszódjon – biztosra veszem, hogy ilyenkor Isten jólesően hátradől és csak hallgatja az ő földi kórusát, és mindenkinek a szívét megmelengeti.
A másik, amit szeretek ezekben az estékben, az a személyes történetek ideje, a missziók bemutatása. A misszió rész különösen megfogott: a Compassion nevű szervezetükről meséltek és mutattak videókat. A szervezet azért küzd, hogy a harmadik világ, első sorban Ázsia, Afrika, Közép- és Dél-Amerika gyermekei ne szegénységben és nélkülözésben nőjenek fel, hanem nekik is adott legyen minden lehetőség, ami az olyan szerencséseknek, mint mi, magától értetődő: tető a fejük felett, tiszta ruha, étel, orvosi kezelések, iskoláztatás. Mindeközben pedig nem csak jótékonykodnak, hanem Jézus Krisztussal is megismertetik ezeket a fiatal életeket. A szolgálatot azonban egyedül nem tudnák teljesíteni: kellünk mi is. Nem egyszeri adományt kérnek, ami ki tudja, hol köt ki – azt ajánlják, hogy mindenki, aki teheti, fogadjon örökbe egy általa kiválasztott gyermeket. Az örökbefogadás persze csak idézőjeles: a kiválasztott ott marad a családjával, azonban levelezhetünk vele, képeket kapunk róla, hogy lássuk, a támogatás, amit neki adunk, valóban az ő fejlődésére fordíttatik. Érdemes megnézni a honlapjukat – hány csillogó szemű kisgyerek vár segítségre. Mindegyiküknek lehet jövője – a segítségünkkel.
Ilyen történeteket látva mindig átértékelem azt, amim van. Jó volna, ha fizetésemelést kapnék… És mi van azzal, akinek nincs fizetése? Akinek egyáltalán nincs semmije? Jó volna egy újabb ruha vagy utazás – mi van azzal, aki éppen betegségekkel küzd, de nem kap semmilyen ellátást, mert a legközelebbi orvos több napnyi útra van tőle?
Egy kisgyerek egyhavi támogatása tízezer forintba kerül – ha teheted, és jó szívvel segítenél egy apróságon, hogy neki is megadasson az, ami nekünk evidencia, akkor jelentkezz és adj. Ha csak imával tudsz segíteni, akkor imádkozz.
Aki esetleg nem jutott el most, az örülhet: június 4-én Ez az a nap! lesz, a fő dicsőítő csapat pedig a Jesus Culture, akiknek nemrég jött ki a legújabb lemezük. Találkozunk ott?
J. Á. A.
a
a
Ajánlók
Album
Ha létezik olyan, hogy eklektikus-fúziós angyali zene, akkor az egyik úttörője Mike Oldfield. Ha létezik olyan, hogy Mike Oldfieldre építkező angyali zene, akkor az Robert Reed. Egészen véletlenül akadtam erre az albumra, és nagyjából a második perc után beleszerettem. Rob különleges hangzásvilágot használ, csak úgy, mint Oldfield, ő is egy zenei polihisztor, minden, a zenében előforduló hangszeren (mintegy 20-25 db) ő játszik; végig úgy érzi a hallgató, hogy egy másik univerzumban van. Aki pedig Oldfield-rajongó, az nem egyszer bólogatni fog, hogy bizony-bizony, ezt hallottuk a Tubular Bellsen. A Sanctuary c. album tökéletes, ha épp inspirációhiányban szenvedtek, vagy alkotni akartok, akkor tökéletes.
Film
Idős maffiózó családdal nyugis életre vágyik – hát elköltözik Franciaországba, hogy pihenjen, felejtsen és írjon. Lehetetlen? Hát persze, főleg ha a főszereplő Robert de Niro. A történetet dióhéjban így lehetne összefoglalni, de persze jön a bonyodalom, a múlt az egykori maffiózó társakkal együtt, valamint a csapból is sárga víz folyik, amit a de Niro alakította Giovanni Manzoni csak egy jó kis robbantással tud megoldani. Igazi vígjáték, némi izgalommal, egy helyes kutyával – Malavita (azaz Rosszéletű) -, Michelle Pfeifferrel; és még azt is megtudjuk, hogy a „bászki” szó mennyi értelemmel bír. Ez a Malavita – Vérmesék.
Esemény
William Shakespeare leghíresebb tragédiája: a Hamlet, a Spirita Társulat merész újraértelmezésében, musical-revüként kerül a nézők elé. A prózai szöveget (Nádasdy Ádám fordítása) újra és újra megszakítják a dán herceg elméjében felbukkanó – a szereplők által előadott – kortárs dalok és show-jelenetek, amiket interaktív vetítés tesz teljessé. Klasszikus dráma, modern fordítás, mai jelmezek, élő zene – Hamlet, ahogyan még sosem láttuk.
További információért, jegyek vásárlásáért kattints erre a linkre: Hamlet – Spirita Társulat
Könyv
Blaine Harden könyve, a Mekülés a 14-es táborból már régóta érdekelt. A főszereplő, Szin az egyetlen olyan ember ma a földön, aki Észak-Koreában egy menekülttáborban született és megszökött, majd a történetét elmondta a világnak. Ez egy olyan könyv, ami a személyes élettörténet és traumák mellett bőven hoz szakirodalmi bizonyítékokat, máshonnan is merít, hogy alátámassza az állításait. Éppen ezért ilyen jó: nem kell ahhoz sokat ecsetelni egy kínzást, hogy fájjon, hogy elképzelhessük. Így ennél a könyvnél nem éreztem azt, hogy vissza kellene rángatnom magam a valóságba. Pontosan tudtam végig, hogy ez sok százezer embernek a valósága, mindennapja az, hogy éhezik, megalázzák, főbe lövik vagy végignézi a családja kiirtását. Azt hihettük, hogy a lágerek ideje lejárt, de ez koránt sincs így, modern, digitális életünk része ugyanúgy a munkatábor, és nem csak Észak-Koreában. Talán a Közel-keleten nincsenek táborok, de kínzások és brutalitás ott is van, Afrikáról és Latin-Amerikáról nem is szólva. Azoknak ajánlom, akik szeretnének többet tudni a jelenről, a valóságról.
J. Á. A.
