Nap: 2016.02.14.

Két fontos és gyakori jelenségről szeretnék ezúttal nektek írni. Ahogyan az előző cikkben előrevetítettem, folytatjuk a kapunyitási krízis cikksorozatot. A húszas éveinkben, kikerülve az egyetemről, ropogós diplomával a hónunk alatt, világmegváltó tervekkel a fejünkben rálépünk a pályakezdő álláskeresők útjára. Ez az út azonban napjainkban sokszor olyan hosszúra nyúlik, hogy a kezdeti lelkesedés és ambíciók szépen lassan kopni kezdenek. Ez a látszólagos egy helyben toporgás gyakran idézi elő vagy súlyosbítja a kapunyitási krízist.

Végy egy mély lélegzetet! (Ha megálltál még próbálj egy kicsit beszippantani). És most szépen, lassan fújd ki… Milyen sokszor megállunk valamiben, mert azt gondoljuk, hogy az a legtöbb, amire képesek vagyunk! Pedig néha csak merni kellene megpróbálnunk kicsit feszegetni azokat a határokat. S ezt adnám most nektek februári feladatnak – próbáljátok meg Ti is felfedezni valódi határaitokat és ne korlátozzátok be Istent és az Ő erejét!

1 Mózes 15

Néha úgy érzem, az élet olyan, mint egy nagy doboz puzzle, darabkái jól megkeverve, összerázva, a mintakép, ami alapján kirakhatnám meg sehol… Sok sikert hozzá! Ezzel el leszel egy darabig. Hol nem találod a megfelelő darabot, hol pedig rossz helyre próbálod beerőltetni azt, ami szent meggyőződésed, hogy odavaló. Aztán néha van egy kis sikerélmény is, mondjuk mikor megvannak a kép szélei, a keret és végre van viszonyítási alapod, hogy hogyan is rakd tovább. A legjobb érzés azonban az lehet, mikor kész a kép, minden darabka a helyén és rájössz, hogy mégis van mintakép, csak nem nálad volt. És mégis… megegyezik azzal a példánnyal, amit Valaki a kezében tart. Hiszem, hogy Isten mindenki számára készít egy ilyen „mintaképet” aztán meg végig szurkol, hogy sikerüljön nekünk is kiraknunk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Neki van egy terve az életünkkel, de ez nem azt jelenti, hogy nem hagyja a magunk módján, a saját ritmusunkban, néha hibákat vétve rakosgatni a kis képkockákat. Azt se gondoljuk azonban, hogy Őt bármi akadályozná abban, hogy a tervét végrehajtsa bennünk, általunk, értünk. Számomra rendkívüli példa erre Ábrahám és Sára története. Mi értelme van vajon hátrahagyni a biztos egzisztenciát, az ősök városát, mi értelme van kóborolni össze-vissza Palesztinában, nagy királyokkal csatázni, akkor, ha nem áll mögötte Isten ígérete, illetve hitük az ígéret Istenében? Meg is van a kép széle, a keret, ami meghatározza a kép további alakulását. Ábrahám és Sára Isten ígéretére építve, abban bízva élték életüket, hozták meg döntéseiket. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesen játszották a „nagy kirakóst”. Sára személyében előttünk áll egy gyönyörű nő, egy gazdag, befolyásos ember felesége, aki kész alkalmazkodni a leghajmeresztőbb szituációkhoz, képes otthagyni a biztosat a bizonytalanért, folyamatos áldozatot hoz férjéért, de mégsem érezheti, hogy mindez elég lenne. Meddősége hatással van személyiségére, sokszor viselkedésére, másokhoz való viszonyulására. Azonban nem ez válik élete meghatározójává, nem ez a kép széle, ami alapot, viszonyulást ad a kép többi részéhez, hanem az, hogy Isten ígérete kísérte végig az útján: meddősége ellenére fiút fog szülni. Volt úgy, hogy bízott ebben, és volt, hogy keserűen, hitetlenül nevetett rajta. Isten ígérete azonban valósággá vált és elkészült a terv szerint való kép. Rengeteg bonyodalom, nehéz döntéshelyzetek, váratlan helyzetek szövik át mindannyiunk életét és valószínűnek tartom, hogy mindenki a saját doboz puzzle-jét tartja a legnagyobb kihívásnak kirakni. Türelem és kitartás kell hozzá. A legfőbb javaslatom azonban az, hogy érdemes a szélével kezdeni, mert hinni Isten ígéreteiben és hinni az ígéretek Istenében igencsak jó alapot tud biztosítani. Jó kirakózást!

B. F.

Ha szeretnétek többet tudni Sáráról, olvassátok el az alábbi részeket a Bibliában:
– 1 Mózes 12
– 1 Mózes 13
– 1 Mózes 15
– 1 Mózes 17
– 1 Mózes 18:1-15
– 1 Mózes 20
– 1 Mózes 21

A tél vége közeleg és hát itt van az ideje… a náthának. Igen jól olvastátok, a náthának van itt az ideje nálam. Ilyenkor megörülök egy-egy melegebb, napsütéses napnak és elfelejtem, hogy azért még mindig tél van, na meg ez az idő is kedvez a kórokozóknak. Nincs is jobb ilyenkor, mint hazamenni és egy forró italt készíteni. Tehát inkább mondjuk azt, hogy itt van az ideje a forró italoknak. Megosztok veletek három forró italt, amit az év ezen szakaszában én előszeretettel fogyasztok.

Ha már nátháról volt szó, kezdjük azzal, amit kifejezetten a betegség kúrálására szoktam inni. Előnyben vannak azok akik szeretik a gyömbért! (Hozzá kell tennem én oda vagyok érte, bár ez biztos kiderül abból is, hogy ezt választottam elsőnek.)

Mézes-gyömbéres tea
Hozzávalók:

• forró víz
• gyömbér (friss vagy fagyasztott)
• citrom
• méz
• opcionálisan egy kis fahéj

Elkészítése nagyon nagyon egyszerű, de azért megosztok veletek egy kis praktikát. Azért írtam, hogy fagyasztott gyömbér is jó hozzá, mert én leggyakrabban így tárolom a gyömbért. Egyszerre sokat szoktam venni és alapos mosás után a fagyasztóba teszem, így akármikor fel tudom használni. Szóval az első lépés a gyömbér lereszelése, ízlés szerinti mennyiséget. Tényleg nincs meghatározva, ugyanis a mérték egyenesen arányos a gyömbér szeretetével.:) Lefordítva, aki nagyon szereti, az tegyen bele bátran, aki még csak barátkozik vele, annak kevesebb mennyiséget ajánlok. Ezután jöhet a citrom, egy nagy bögréhez (3-4 dl) egy fél citromot szoktam használni. Opcionálisan lehet hozzá egy kis fahéjat is adni, majd öntsük rá a forró vizet. Jó, ha nem rögtön forrás után tesszük ezt, hanem kicsit hagyjuk a vizet hűlni. Ezek után már csak mézet kell a teához adni, és már fogyaszthatjuk is.

Matcha latte
Hozzávalók:

• 1,5 dl forró víz
• 1,5 dl tej
• 1 púpos kanál matcha por (őrölt zöld tea)
• cseppnyi méz
• (french press kávéfőző)

Nagyon sok módja van a matcha latte elkészítésének, most azt fogom leírni ahogyan én szoktam készíteni. Ha tehetem ezzel kezdem a napot, mert a zöld tea egészen hosszan élénkít, nem úgy, mint a kávé. Először is a tejet beleteszem a french press-be és mikróban viszonylag forróra melegítem, óvatosan, nehogy kifusson. (Bevallom, sokszor történt meg velem… 🙂 ) Ezután beleteszem a forró tejbe a mézet és habosítom. Ezt szeretem a french press-ben, hogy egyben tejhabosítónak is használható. (Ha esetleg nem tudjátok, hogyan habosítsatok french  press-szel erre a linkre kattitva kideríthetitek.) Tehát miután felhabosítottam a tejet, beleöntöm a kedvenc bögrémbe. Ezután nem is kell elmosni a french press-t hanem rögtön bele lehet tenni a matcha port, majd ráönteni a vizet. Ismételten itt is jobb ha nem forrásban lévő vizet öntünk rá. Olyan 80 fokos víz az ideális a zöld teának. Egy picit megkeverem, majd ezt is habosítom. Óvatosan beleöntöm a habosított tejbe. Az édesszájúak tehetnek hozzá egy kis mézet is. Már csak egy lépés maradt, leülök és elfogyasztom! Először érdekes lehet maga a tejes zöld tea gondolata, nekem is az volt, de aztán beleszerettem. Azt is megosztom, hogy reggeli rutinom közé tartozik a tea elkészítése, illetve a müzlimet is elkészítem és ha ez megvan, akkor leülök, megeszem a müzlimet, majd előveszem a Bibliám és a teát már igeolvasás mellett fogyasztom el.

Harmadiknak maradt egy esti innivaló, amit akkor szoktam fogyasztani, ha nem érzem olyan jól magam, (nem feltétlen betegség miatt, inkább fáradt, vagy szomorú vagyok) és egy kis melegre és édesre vágyok. Az angolban van egy ilyen kifejezés, hogy ‘comfort food’, ami pont azt fejezi ki, amit én felül leírtam, hát igen mondhatjuk úgy is hogy ez az én ‘comfort drink’-em. Sok receptet próbáltam már, de mindig rájövök, hogy a forró csokinak ténylegesen csokoládéból kell készülnie, ezért preferálom ezt a receptet.

Klasszikus forró csoki
Hozzávalók:

• 1,5 dl tej
• 1 dl tejszín
• 25-50 gramm csoki (én étcsokoládéval szeretem csinálni, de lehet tejcsokival is készíteni)
• 1 tk cukor
• fél tk instant kávé (opcionális, de fokozza a csoki ízét)

A tejet, a tejszínt, a cukrot és az instant kávét elkeverem egy edényben, és együtt felmelegítem, úgy hogy ne forrjon. Ha már kis buborékok vannak a szélén, akkor leveszem a tűzről és belerakom a csokit. Addig kevergetem, amíg el nem olvad benne teljesen a csoki. Ha ez megtörtént akkor egy bögrébe öntöm. Én tejszínhabot is szoktam rakni a tetejére. (Az a gyengém… 🙂 )

A fenti adagok egy személyre vannak írva, de ne felejtsétek, mindig jobb együtt teázni illetve forró csokizni!

Jó töltődést! 🙂

Á. N. L.

a

a

a

a

*A képeket a www.pinterest.com oldalról vettük kölcsönbe.