“Énekeljetek Istenünknek”

„Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!”

Február 2-án sok ezren gyűltünk össze a budapesti Sportarénába, hogy az egyetlen Istent, a szent Bárányt dicsőítsük közösen a Hillsong Worship vezetésével. Az Ez az a nap! vezetősége jóvoltából ismét nagyszerű estén énekeltünk együtt, átélhettük, hogy jó az Úr!

Általában, amikor egy nagyobb dicsőítésre megyek (vagyis nem a gyülekezeti alkalomról van szó), a szívemben mindig van egy cél, egy kívánat, egy sugallat, amit ének közben Isten elé viszek.

Tovább a cikkhez

Fekete-fehér. Igen. Nem.

Irodai outfitek a mindennapokba ültetve

Számtalan olyan élethelyzetbe vagy szituációba kerülhetünk nap mint nap, mikor nem csak mentálisan kell helyt állnunk. Gondolok itt olyan munkahelyi megbeszélésre, iskolai vizsgaszituációra, vagy netán állásinterjúra, mikor az etikett bizonyos öltözködési normákat is kíván tőlünk. Szüleinktől, nagyszüleinktől valószínűleg mindannyian eltanultok az örök klasszikusok szabályát: a fekete szoknya-blézer és fehér ing párosítását valamint Coco Chanel kis feketéjének a „bármikor és bárhol” vonzerejének titkát. Ezek a darabok mindig, mindig bevethetőek, bármilyen alkalomról is legyen szó. Egy-egy vizsgaszituációnál még nem is ütközünk problémába, de amikor napi szinten kell odafigyelnünk elegáns megjelenésünkre, bizony a harmadik napra már igen csak kezdünk találkozni a kiégés szindrómájával. Nők és férfiak egyaránt a fekete és fehér színek kombinációjához nyúlnak első sorban, amit a piros és sötétkék színeivel kombinálnak általánosságban. Az alapszíneket, fazonokat, anyagokat és mintákat is túllépve próbáltunk pár példát hozni nektek az elegáns öltözködésre, ami nem a megszokott sémát követi, de tuti tipp lehet, bármikor is szeretnénk alkalmazni.

Szerencsére, a nagy divatházak tervezői és a divatguruk is sokat lazítottak a klasszikus öltözködés elfogadott normáin, így már csak kreativitásunk és jó ízlésünk szabhat határt annak, hogy milyen elegáns szettben jelenjük meg egy hivatalos megbeszélésen vagy egyetemi vizsgán. Első benyomásunk helyettünk beszél, a nonverbális kommunikáció pedig sok esetben sokkal több dolgot mesél rólunk a környezetünknek, mint a verbális kommunikáció. A rólunk kialakult képet nem csak testbeszédünk, mimikánk vagy gesztusaink határozzák meg, de öltözködésünk is, éppen ezért tartottuk fontosnak, hogy összeszedjük nektek az elegáns öltözködés legdivatosabb praktikáit, hogy ne csak fekete szoknyában merjünk gondolkodni, ha elegánsan szeretnénk megjelenni valahol.

Saját stílusodban elegánsan
Első és legfontosabb szabály, hogy egyéniségünknek megfelelő ruhákat válogassunk össze, mely darabok hűen tükrözik személyiségünket, különben az összhatásnak azonnal lőttek.  Amennyiben imádjuk a színes és mintás ruhákat, nyugodtan válasszuk a merészebb darabokat, nem kell csak azért feketét hordani, mert félünk kitűnni a tömegből. Vegyünk egy egyszerű példát: ha a rózsaszín a kedvenc színünk, viseljük bátran, akár a szoknyán, kabáton vagy a táskán, ettől még nem leszünk irodai Barbie babák. De ugyanez elmondható állatmintás ruhákról vagy kiegészítőkről is, amit sokan negatív kategóriába sorolnak, pedig csak a mennyiségével kell tisztában lenni. Egy kis ocelot minta, minden szettből azonnal egy nőcis darabot varázsol. Kedvenc párosításom a tengerész csíkos felső, egy keskeny párducmintás övvel variálva. Így lesz a laza casual szettből, bohókás elegancia. (Túlzásokba persze ne essünk, egy vékony állatmintás öv tökéletesen elegendő ahhoz, hogy feldobja az átlagosnak ítélt kék-fehér szettünket.)

Csak lazán! Casual szettben
Második legfontosabb dolog, hogy mindig kényelmes darabokat válasszunk, különben egésznap zakóba zárva feszenghetünk, így pedig nem tudjuk a legjobbat kihozni magunkból. Kényelem és lazaság persze nem mindig egyezik, de a határok feszegetése mindig új és izgalmas dolgokat kreál. Ha mindig is a póló farmeros lánytípusba tartoztál, de az irodai etikettnek kell eleget tenned, akkor is számos variáció közül szemezgethetünk. Kedvenc példám a casual outfitre, Emmanuelle Alt, a francia Vogue szerkesztője, aki nagyon letisztult és minimál stílusáról híres.  A titka nem más, mint a lazaság, amihez bőven elég egy ing-blézer-nadrág kombinációja, amit ő babacipővel vagy törpesarkú cipővel párosít. Talán bepasszírozhatjuk ide azt az idézetet, hogy a kevesebb az néha több, mert rá tökéletesen illik.

754d32f5accdf2ea8e61b929a657fe82

Csak sorjában
Kezdjük fentről lefelé haladva. Ingeket, elegáns felsőket ne csak színek szerint, de évszakokhoz illően is válogassunk, az ujjatlan darabokat hagyjuk meg nyárra. Ha maradnál a jól bevált fehér ingnél, kísérletezz egy kicsit a szabásvonalakkal, keress egyedibb megoldású ingeket. Egy különleges fazon, rengeteget dobhat az egyszerű szetteken is.

Ingre blézer, vagy akár pulcsira blézer?! Simán! Irodában is lehet rétegesen öltözködni, hordjunk pulóvert szoknyával, nem csak a blézer létezik! A pulóverek nem csak otthonra valóak, ahogy a koktélruha sem csak az esti buliba.

Királylányok előretörése
A jól bevált ceruza szoknya, betűrt inggel, amit mindig el lehet sütni, de mutatunk valami izgalmasabbat! Gyönyörű A-vonalú harangszoknyák az ’50-es évek nőideálját teremtik újra, és a gyermekkori királylányokat éleszti fel. Hordhatjuk lezserebb pólóval, pulóverrel, inggel, mindenhez passzol. Egy feltűnőbb nyaklánccal pedig megkoronázhatjuk az egésznapi csillogásunkat.

8f82e4c9b2cee00beab477e2183eaa2b

Nadrág kosztüm stop!
Nincs vele semmi baj, de amennyiben ezt választjuk, cseréljük meg a szettek darabjait. Így nem csak a ruhák textúráját, de színvilágát is könnyedén fel tudjuk dobni. A slim fit nadrágok divatját most kezdi felváltani a ’70-es évek trapéz vagy extra bővített, egyenes szárú fazonjai. Iszonyatosan nőies hatást keltenek az egyenes szabású, élére vasalt fazonok, kötött pulóverrel és magassarkúval tuti befutó lesz. A retró láz nem csak a nadrágok szárát bővítette meg, de a pulóverek nyakának hosszát is, így a garbó ismét aranykorát éli. Feszesebb változatai csodásan emelik ki az alakunkat, feltűnés nélkül.

interview-office-outfit14

Magasban vagy laposban?
Én azt mondom, inkább legyen lapos a cipő, ha nem bírsz magassarkúban szépen lépkedni. Nincs is annál rosszabb látvány, mint amikor valaki birodalmi lépegetőként trappol végig a városon. Ha nem tartozol a tip-top magassarkús csajok közé, azzal nincs semmi baj! Rengeteg gyönyörű balerina vagy loafer közül lehet válogatni, melyek ugyanúgy biztos társaink lesznek a minden napokban. Természetesen, itt most senkit sem akarok lebeszélni a magassarkú cipellőkről, hisz tudjuk nem csak a tartásunknak, de karcsúbb sziluettünknek is jót tesz pár plusz centi a cipőnk talpán. (Ott tuti jobban mutat, mint a csípőnkön.) Az otthoni gyakorlás csodákra képes, ha éppen ez lenne az újévi fogadalmad.

+ A nagy kérdés: csizma vagy kiscipő? Igaz, hogy idén enyhe telünk van, de annyira pont hideg, hogy egy vékonytalpú balerinában vagy tűsarkúban (melyeknek a talpa általánosságban semmivel sem vastagabb egy tornacipőnél) felfázzunk. Így feltétlen és teljesen nyugodtan hordhatunk irodában, vizsgán, de akár még színházban is csizmát. Kifejezetten szeretem a stílusokat mixelni, így egy elegáns szoknya-ing páros egy vagányabb motoros bokacsizmával megunhatatlan számomra. A klasszikus szetteket meglágyítja a bőr csizma, úgy, ahogy a laza szetteket még vagányabbá teszi.

Az aranyszabály, pedig az, hogy nincs szabály! 🙂

Cs. Z.

a

a

a

a

*A képeket a www.pinterest.com oldalról vettük kölcsönbe.

Keresztyén nő & művésznő

Mi leszel, ha nagy leszel? Tették fel a kérdést már óvodáskorunkban is. A kisfiúk dolgát József Attila megkönnyítette: „Tűzoltó leszel s katona!  Vadakat terelő juhász!”… De nekünk igazán el kellett gondolkoznunk a válaszadáson, mégis azt gondolom, hogy szinte minden kislány legalább egyszer álmodozott arról, hogy színésznő lehessen. És a mai napig csodálattal tudjuk nyomon követni a színészet világát. Nem csak a darabhoz illő csodás ruhák és jelmezek miatt, a rendező által kreált hangulat, a díszletek, a színház nyújtotta ámulat mögött sokunkban ott bujkál még mindig a vágy, ha csak egy darab erejéig is, de kipróbálnánk milyen a színpadon állni. Ezért kerestem fel Dömötör Édua Csengét, hogy a februári interjúba ő számoljon be tapasztalatairól, örömeiről és nehézségeiről egyaránt!

Neked nem csak álom, hanem a valóság is, hiszen a hivatásod, hogy színésznő vagy. Mesélj nekünk arról, hogy benned miként fogalmazódtak meg ezek a vágyak? Volt-e olyan emlékezetes pillanat, amelyet a színjátszás felé vezető úton tett első lépésének tekintesz?
Sajnos még nem teljes mértékben mondhatom hivatásomnak, mégis úgy érzem, hogy jó irányban haladok afelé, hogy az legyen. Minden tőlem telhetőt meg is teszek érte! Az első emlékem azzal kapcsolatban, hogy szeretnék színésznő lenni, ötévesen volt az óvodában, egy farsangi előadáson. Hupikék törpikéknek öltöztünk be, és én szemüveges törpjelmezt viseltem, de az előadás közben valahogy leesett a szemüvegem. Nem estem kétségbe, próbáltam ügyesen reagálni a helyzetre, nem sírtam el magam, nem jöttem zavarba, lehajoltam és felvettem a szemüveget. Nagyon megtapsoltak, hogy nem adtam fel. Ekkor tetszett meg és ragadott magával az érzés, hogy megtapsoltak, hogy megnevettettem őket,  hogy ezáltal valamit tudtam adni számukra. Lehet, hogy ez kis dolognak, vagy badarságnak hangzik, de ekkor úgy éreztem, hogy én ezt szeretném csinálni. Valami olyat, ami felvidítja az embereket, vagy tud valami pluszt adni, ami eltereli a figyelmüket a hétköznapi gondokról és bajokról.

Mik voltak a további lépéseid? Voltak-e nehézségek, kihívások, hogy megvalósíthasd az álmodat?
Voltak, nem is kevés. Sajnos jelen pillanatban is rengeteg áll előttem, mert ez egy bőven túltelített szakma. Nagyon sokan vagyunk, így nehéz elhelyezkedni, főleg úgy, ha az ember erkölcsösnek vallja magát, és nem szeretne olyat csinálni, ami átlépi ezt az erkölcsi mércét. Ezért elég sok nehézséggel kerültem szembe már a gimis időszaktól kezdve. Tizedikesként kerültem Miskolcra, ahol a Zrínyi Gimnázium dráma tagozatát kezdetem el, ekkor kerültem egy református gimnáziumnak, a Lévaynak a kollégiumába, ami leírhatatlanul sokat jelentett nekem. Nagyon sok erőt adott, mert ekkor volt egy olyan szakasz az életemben, amit nagyon nehezen éltem meg, amikor azt mondtam, hogy nem akarom a színészetet, mert nem fog sikerülni. Ebben a kollégiumban azonban több barátra is leltem, akik bátorítottak. A nevelőtanárok is rögtön észrevették, ha valami nem volt rendben, és meghallgattak, mellém álltak, segítettek. Az esti áhítatokon lehetőség adódott nekem is beszélni a gondjaimról, arról, hogy ne adjuk fel, és hogy ilyenkor igenis imádkozzunk, mert van kihez fordulnunk. Ezek mind nagyon sokat segítettek, próbálok a pozitív dolgokba kapaszkodni mind a mai napig.

Ezek szerint a mai napig az Istennel való összeköttetést, az imádságot tartod a fő kapaszkodódnak?
Igen! Általában közvetlenül lefekvés előtt szoktam beszélni Istenhez, és mindig azzal kezdem, hogy köszönetet mondok minden jóért, ami velem történt, megköszönöm a családom egészségét, barátaimét, sajátomét, és utána kérek Tőle. De valamikor csak köszönetet tudok mondani, és nem is kérek Tőle semmit.

12636895_1295817997110334_1362457852_o

Tudnál kiemelni konkrét nehézségeket, akadályokat a színészet világából?
Esetleg azt, hogy olykor ellenséges emberekkel is lehet találkozni. Ők azt mutatják, hogy mennyire jófejek, és azt akarják, hogy nekem is jó legyen, de ugyanakkor rá kell jönnöm, hogy hátba szúrnak, és hátba is tudnak szúrni. És ez padlóra küld, úgy érzem, hogy nem tudok felállni. Ekkor kell a hit és az, hogy bízzunk a jövőnkben! Nem szabad belefeledkezni az ilyen dolgokba.

Mit rejt a színfalak mögötti világ? Sokszor mi nézők, ha egy színésznőre nézünk, akár egy színházban, vagy a televízióban, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csodás az élete. Neked viszont mi jut eszedbe a színészlétről?
Igen, sokszor én magam is hajlamos vagyok azt képzelni egy-egy adott darabnál, hogy a színészeknek könnyű a dolguk, csak előadják azt, és kész. De főleg a mély emberi érzésekkel telített darabok, vagy jelenetek nagyon erős lelki jelenlétet igényelnek, mert fel kell rá készülni, és át kell változni az adott figurává.

Ilyenkor hogyan tudtok visszarázódni az életbe, saját énetekbe?
Az is nehéz, velem már többször előfordult, hogy sírtam az előadás után, vagy akár a próbák alatt. Egész személyiségemmel azonosulok az adott karakterrel, és teljes mértékben átérzem a karakter fájdalmait és örömeit.

Melyik általad megformált karakter gyakorolta rád eddig a legnagyobb hatást?
Egy régi darabban, mikor Dionüszoszt kellett alakítanom, az nagy kihívást jelentett, mert roppant módon nehéz volt számomra az, hogy egy markáns istent kellett eljátszanom. Jelen pillanatban a Hamletben is erőteljes, rendkívül tekintélyes uralkodónői karaktert kaptam, Fortinbrast, és ezek azok a vonások, amelyek tőlem távol állnak, mert a való életben kevés az önbizalmam, a színpadon viszont azt kell mutatnom, hogy rengeteg van.

Mesélj nekünk az előtted álló álmokról, a terveidről!
A legfőbb célom, hogy a színpadon lehessek mindig, és azért az is jó lenne, ha ebből meg is tudnék élni. Nekem nem célom, hogy híres legyek, vagy celeb rovatokban tűnjek fel, a nézőkért és a művészetért dolgozom. Szeretnék addig játszani, ameddig csak bírom. A jelenlegi társulatommal, a Spiritával is hosszú távra tervezek. Nemrég alakultunk, és remélem lesz jó pár darab, ami a repertoárunkban még szerepel.

Szívből kívánom, hogy ezek az álmaid maradéktalanul beteljesedjenek! Sok erőt és kitartást a próbáidhoz, és Fortinbras karakterének alakításához! Köszönöm, hogy bevezettél minket a színészvilág rejtelmeibe, és így általad egy kicsit megízlelhettük mi is gyermekkorunk álmát.

B. Á.

Megbocsátás

Miután naplószerű cikkemet a megbocsátás témakörében írom, így teljes őszinteséget követel tőlem ez az írás. Nem tudom ki mit vall be saját magának, de én egy ideje rájöttem, hogy érzelmi és fizikai jólétemhez az járul hozzá a leginkább,  ha semmit nem söpörök a szőnyeg alá, nem tagadok le dolgokat, főleg nem saját magam előtt… Hogy úgy mondjam segít, ha tisztázom saját magammal a dolgaimat. Tudom, hogy így az elején ez már furcsának tűnhet, hogy magammal beszélek meg dolgokat, de erre igenis szükség van! Vagyis nekem szükségem van rá…

Tovább a cikkhez