Keresztyén nő & művésznő

Mi leszel, ha nagy leszel? Tették fel a kérdést már óvodáskorunkban is. A kisfiúk dolgát József Attila megkönnyítette: „Tűzoltó leszel s katona!  Vadakat terelő juhász!”… De nekünk igazán el kellett gondolkoznunk a válaszadáson, mégis azt gondolom, hogy szinte minden kislány legalább egyszer álmodozott arról, hogy színésznő lehessen. És a mai napig csodálattal tudjuk nyomon követni a színészet világát. Nem csak a darabhoz illő csodás ruhák és jelmezek miatt, a rendező által kreált hangulat, a díszletek, a színház nyújtotta ámulat mögött sokunkban ott bujkál még mindig a vágy, ha csak egy darab erejéig is, de kipróbálnánk milyen a színpadon állni. Ezért kerestem fel Dömötör Édua Csengét, hogy a februári interjúba ő számoljon be tapasztalatairól, örömeiről és nehézségeiről egyaránt!

Neked nem csak álom, hanem a valóság is, hiszen a hivatásod, hogy színésznő vagy. Mesélj nekünk arról, hogy benned miként fogalmazódtak meg ezek a vágyak? Volt-e olyan emlékezetes pillanat, amelyet a színjátszás felé vezető úton tett első lépésének tekintesz?
Sajnos még nem teljes mértékben mondhatom hivatásomnak, mégis úgy érzem, hogy jó irányban haladok afelé, hogy az legyen. Minden tőlem telhetőt meg is teszek érte! Az első emlékem azzal kapcsolatban, hogy szeretnék színésznő lenni, ötévesen volt az óvodában, egy farsangi előadáson. Hupikék törpikéknek öltöztünk be, és én szemüveges törpjelmezt viseltem, de az előadás közben valahogy leesett a szemüvegem. Nem estem kétségbe, próbáltam ügyesen reagálni a helyzetre, nem sírtam el magam, nem jöttem zavarba, lehajoltam és felvettem a szemüveget. Nagyon megtapsoltak, hogy nem adtam fel. Ekkor tetszett meg és ragadott magával az érzés, hogy megtapsoltak, hogy megnevettettem őket,  hogy ezáltal valamit tudtam adni számukra. Lehet, hogy ez kis dolognak, vagy badarságnak hangzik, de ekkor úgy éreztem, hogy én ezt szeretném csinálni. Valami olyat, ami felvidítja az embereket, vagy tud valami pluszt adni, ami eltereli a figyelmüket a hétköznapi gondokról és bajokról.

Mik voltak a további lépéseid? Voltak-e nehézségek, kihívások, hogy megvalósíthasd az álmodat?
Voltak, nem is kevés. Sajnos jelen pillanatban is rengeteg áll előttem, mert ez egy bőven túltelített szakma. Nagyon sokan vagyunk, így nehéz elhelyezkedni, főleg úgy, ha az ember erkölcsösnek vallja magát, és nem szeretne olyat csinálni, ami átlépi ezt az erkölcsi mércét. Ezért elég sok nehézséggel kerültem szembe már a gimis időszaktól kezdve. Tizedikesként kerültem Miskolcra, ahol a Zrínyi Gimnázium dráma tagozatát kezdetem el, ekkor kerültem egy református gimnáziumnak, a Lévaynak a kollégiumába, ami leírhatatlanul sokat jelentett nekem. Nagyon sok erőt adott, mert ekkor volt egy olyan szakasz az életemben, amit nagyon nehezen éltem meg, amikor azt mondtam, hogy nem akarom a színészetet, mert nem fog sikerülni. Ebben a kollégiumban azonban több barátra is leltem, akik bátorítottak. A nevelőtanárok is rögtön észrevették, ha valami nem volt rendben, és meghallgattak, mellém álltak, segítettek. Az esti áhítatokon lehetőség adódott nekem is beszélni a gondjaimról, arról, hogy ne adjuk fel, és hogy ilyenkor igenis imádkozzunk, mert van kihez fordulnunk. Ezek mind nagyon sokat segítettek, próbálok a pozitív dolgokba kapaszkodni mind a mai napig.

Ezek szerint a mai napig az Istennel való összeköttetést, az imádságot tartod a fő kapaszkodódnak?
Igen! Általában közvetlenül lefekvés előtt szoktam beszélni Istenhez, és mindig azzal kezdem, hogy köszönetet mondok minden jóért, ami velem történt, megköszönöm a családom egészségét, barátaimét, sajátomét, és utána kérek Tőle. De valamikor csak köszönetet tudok mondani, és nem is kérek Tőle semmit.

12636895_1295817997110334_1362457852_o

Tudnál kiemelni konkrét nehézségeket, akadályokat a színészet világából?
Esetleg azt, hogy olykor ellenséges emberekkel is lehet találkozni. Ők azt mutatják, hogy mennyire jófejek, és azt akarják, hogy nekem is jó legyen, de ugyanakkor rá kell jönnöm, hogy hátba szúrnak, és hátba is tudnak szúrni. És ez padlóra küld, úgy érzem, hogy nem tudok felállni. Ekkor kell a hit és az, hogy bízzunk a jövőnkben! Nem szabad belefeledkezni az ilyen dolgokba.

Mit rejt a színfalak mögötti világ? Sokszor mi nézők, ha egy színésznőre nézünk, akár egy színházban, vagy a televízióban, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csodás az élete. Neked viszont mi jut eszedbe a színészlétről?
Igen, sokszor én magam is hajlamos vagyok azt képzelni egy-egy adott darabnál, hogy a színészeknek könnyű a dolguk, csak előadják azt, és kész. De főleg a mély emberi érzésekkel telített darabok, vagy jelenetek nagyon erős lelki jelenlétet igényelnek, mert fel kell rá készülni, és át kell változni az adott figurává.

Ilyenkor hogyan tudtok visszarázódni az életbe, saját énetekbe?
Az is nehéz, velem már többször előfordult, hogy sírtam az előadás után, vagy akár a próbák alatt. Egész személyiségemmel azonosulok az adott karakterrel, és teljes mértékben átérzem a karakter fájdalmait és örömeit.

Melyik általad megformált karakter gyakorolta rád eddig a legnagyobb hatást?
Egy régi darabban, mikor Dionüszoszt kellett alakítanom, az nagy kihívást jelentett, mert roppant módon nehéz volt számomra az, hogy egy markáns istent kellett eljátszanom. Jelen pillanatban a Hamletben is erőteljes, rendkívül tekintélyes uralkodónői karaktert kaptam, Fortinbrast, és ezek azok a vonások, amelyek tőlem távol állnak, mert a való életben kevés az önbizalmam, a színpadon viszont azt kell mutatnom, hogy rengeteg van.

Mesélj nekünk az előtted álló álmokról, a terveidről!
A legfőbb célom, hogy a színpadon lehessek mindig, és azért az is jó lenne, ha ebből meg is tudnék élni. Nekem nem célom, hogy híres legyek, vagy celeb rovatokban tűnjek fel, a nézőkért és a művészetért dolgozom. Szeretnék addig játszani, ameddig csak bírom. A jelenlegi társulatommal, a Spiritával is hosszú távra tervezek. Nemrég alakultunk, és remélem lesz jó pár darab, ami a repertoárunkban még szerepel.

Szívből kívánom, hogy ezek az álmaid maradéktalanul beteljesedjenek! Sok erőt és kitartást a próbáidhoz, és Fortinbras karakterének alakításához! Köszönöm, hogy bevezettél minket a színészvilág rejtelmeibe, és így általad egy kicsit megízlelhettük mi is gyermekkorunk álmát.

B. Á.