Van pár hét, amikor minden a divatról szól… Amikor leültem megírni az októberi cikkemet a szezon menő ruháiról, mely darabokra tegyük a voksunkat, felcsaptam pár magazint és elkezdtem újra nézni a 2016/17-es őszi/téli divatbemutatókat a neten. Ekkor döbbentem rá, hogy lehet nem a színek és fazonok meghatározásával kéne kezdeni, hanem egészen a gyökereknél, a divatbemutatóknál. Ha egy kicsit mélyebbre ássuk magunkat, mindenkiből lehet azonnali trendkövető, sőt trenddiktáló is, ha elég kitartóak és szorgalmasak vagyunk, hogy mindennek utánanézzünk.Ugyanis, mi szerkesztők sem csináljuk máshogy, mint, hogy szezonról-szezonra végignézzük, milyen új kollekcióval jöttek ki a nemzetközi divatházak, majd ezekből vonjuk le okoskodó következtetéseinket, jó stílusérzékünkben bízva. Szerencsére nem kell azonnal húsz részre osztódnunk a világban, nagyon jól kitalált rendszer ez, a kulcsszó a divathetekben rejlik. Ha jól megfigyeljük a divatheteket, kemény konklúziókat tudunk majd a következő szezonról előre elmondani. De nem akarok ennyire a közepére ugrani. Nézzük, mit rejt a divathét, ha már annyit emlegetjük!
Press Week
A divatheteket 4 világváros uralja, (a „négy nagy”) melynek első állomása New York, ezt követi London, Milánó és végül Párizs. De hogyan harcolták ki maguknak ezt a címet? És mióta beszélhetünk egyáltalán divathetekről? Annyira egyértelmű számunkra, hogy létezik, hogy bele sem gondolunk, mi áll mögötte. Az Amerikai Divattervezők Tanácsa (Council of Fashion Designers of America, CFDA) 1993-ban hozta létre a központi New York Fashion Week-et. Igaz Londonban már használták ezt a kifejezést, mármint a város nevét együtt a divathéttel – London Fashion Week – 1980-tól. Természetesen az amerikai divathétnek is volt elődje, 1943-tól Press Week név alatt, amit az amerikai divatvilág első promóciós szervezetének (New York Dress Institute) igazgatója, Eleanor Lambert szervezett. Ez a rendezvény számított a világ első szervezett divathetének, amit azért hoztak létre, hogy felhívják a figyelmet az amerikai tervezőkre. Erre akkor azért volt szükség, mert a második világháború alatt a szakmabeliek nem tudtak Franciaországba utazni. Szükség volt egy Európán kívüli helyre is, ahol ugyanúgy bemutatkozhattak a tervezők. A divathét annyira jól sikerült, hogy több európai divatlap, köztük a francia Vogue is egyre több amerikai tervezőt mutatott be a hasábjain.
A divat piac elindulása globális szinten
Ha szépen sorjában haladunk a következő állomás London, ahol az első hivatalos British Fashion Council (BFC) által támogatott bemutatót 1984-óta tartják. A harmadik nagyállomás, az olaszok divat fővárosa, Milánó, 1958-ban csatlakozott a globális eseménysorozathoz. Bár az első hivatalos divathét New Yorkhoz kötődik, maga a bemutató (salon show) alapjáraton Franciaországból, a couture szalonokból, Párizsból terjedt el. Nem véletlenül zárja a sort Párizs, és kapta a divat fővárosa címet, ugyanis már az 1700-as évek előtti időkben is rendeztek divatbemutatókat. Ezek a korai bemutatók akkor egy nagyon szűk vásárló rétegnek szóltak, ami az 1800-as években kezdett megváltozni. Ez a változás, egy angol származású tervezőhöz, Charles Frederick Worth nevéhez fűződik, akit a Haute Couture apjának szoktak nevezni. Ő jegyezte fel ugyanis a Haute Couture szabályait, ezzel felemelve a magas szabászatot és forradalmasítva a divatpiacot. A hatalmas elismeréssel rendelkezett tervező 1858-ban nyitotta meg saját luxus Haute Couture divatházát Párizsban, amivel a divatvilág alapjait és a divat piaci gondolkodását fektette keretbe. 1921-ben már a Haute Couture elismerést szerzői jogi védelemmel látták el, majd 1945-re teljes Haute Couture szabályzatot írtak elő, olyan feltételekkel például, hogy minden évben minimum 35 darabos kollekcióval kell kijönnie a divatházaknak, minimum 20 fős személyzettel kell rendelkeznie vagy, hogy hány százalékban kell kézimunkát alkalmazni a ruhák elkészítésénél. Ezeknél a ruháknál teljesen más szempont uralkodik, mint a tömeggyártott konfekció méretben készült ruháknál, amire később még visszatérek.
Mi a helyzet a négy divat nagyvároson kívül?
A történelmi áttekintés után nézzük az általános tudnivalókat erről a globálisan szerveződő eseményről. Természetesen a négy nagy divatvároson kívül is vannak divathetek, ezek a „nagyok” után következnek. Sőt, szerencsére itthon is kezd kialakulni hivatalos divathét. Az első nagyobb divat szcénában tett hazai törekvésnek a Gombold újra! pályázatát lehet mondani. Ez indította be itthon a divatlavinát, ez 2013-ra Central European Fashion Week eseménnyé alakult, ami a mostani Mercedes-Benz Fashion Week elődje. Idén lesz harmadik éve, hogy megrendezésre kerül itthon a Mercedes-Benz Fashion Week, ahol a hazai divat élet befutott és feltörekvői tehetségeit is megnézhetjük. Igaz, hogy csak két nap vannak bemutatók, de már ez is valami.
A nagy divatházaktól a fast fashion márkákig
A divatheteket félévente tartják, februárban és szeptemberben, érthető okokból évszakváltásnál, a szezont megelőző hónapokban. Ebben az időszakban mutatják be a nemzetközi divatházak a következő szezonra tervezett kollekciójukat. Egy város, egy hét, aztán jöhet a következő város. Ez nem csak a sajtó és a szakmabeliek szempontjából fontos, a vásárlók és a nagy közönség is ilyenkor kap betekintést a következő szezon trendjeibe. A tervezők fél éves csúsztatással dolgoznak, ami azt jelenti, hogy most a 2017-es tavaszi/nyári kollekciókat nézhettük meg. Ez több szempontból is nagyon fontos. Azt leszámítva, hogy elvárjuk a tervezőktől tudják mi lesz jövőre a divat, – hiszen ők határozzák meg, elvileg – leginkább a divatipar miatt dolgoznak ennyivel előre. A legfontosabb tényező, ugyanis itt az idő. A fél éves csúsztatásra az ipar miatt van szükség, ami nem csak a divatot meghatározó divatházakra vonatkozik, (nekik is nagyüzemben kell még legyártatni a kollekciójukat) hanem a fast fashion üzletekre is. Ennyi idejük van átállni a következő szezonra. Ez alatt kell a többi márkának felmérni a következő szezon trendjeit, megterveztetni, ezeket a tömegtermelésbe legyártatni, majd a világon az összes boltjukba leszállíttatni. Elég húzós időkorlátnak tűnik, ha ebből a szempontból nézzük. Így lehetséges az, hogy jövő tavaszra globális szinten az összes márkánál hasonló stílusjegyű darabokat találunk és ugyanazok a ruhák kerülnek mindegyik boltba. Ezért olyan könnyű most A-vonalú, elől gombos farmer szoknyát venni és pontosan emiatt olyan nehéz most trapéz nadrágot beszerezni. (Igaz, hogy a trapéz nadrággal minden évben próbálkozik valamelyik tervező, de az valahogy nem jut el a tömeggyártás szalagjáig.)
A férfiak kisebb hátrányba szorulnak a divatterén, – ennek leginkább piaci vonzata van, hiszen bennünk, nőkben rejlik a nagyobb potenciállal rendelkező vásárló – a férfi divatvilág az őszi/téli és tavaszi/nyári szezonok között, Milánóban debütál csak. Természetesen ezen kívül is találunk különböző divatheteket, nem mindegy hogy Prêt-a-Porter vagy Haute- Couture bemutatóról van szó. Nem akarom nagyon túl szaporítani a szót ebbe az irányba, de nem árt tudnunk mi a különbség köztük. A Prêt-a-Porter (ready-to-wear) tömeggyártásra tervezett kollekciókat jelent. Ezeket ugyanúgy a nagy divatházak tervezői terveznek, csak konfekció méretben, ami több emberhez ér el. A Prêt-a-Porter, azaz hétköznapi divat lényege a hordhatóság és az elérhető ár sok ember számára, ezzel széles vevőkört megszólítva. Minden nagy világmárka ebből a vonalból tud megélni, ezeket a kollekciókat szórják szét szerte a világban. Ezeket, a divatházak által megteremtett fő irányvonalakat koppintják le a fast fashion üzletek, így juttatva el mindenkihez tömegesen ugyanazt a divatot. A Haute- Couture, magas szabászat, ennek az ellentéte. Egyedi, kézzel készült darabokról van szó, drága anyagokból, amelyekből csak 1-1 darab készül. Ezeket a bemutató darabokon kívül csak megrendelésre gyártják, az előállításnál az egyediség, a luxus és a presztízs értéke számít, ezeket nagyobbrészt nem is sikerül eladni.
Vásárlás, vásárlás, vásárlás…
A divat fővárosok dominanciája igazából a divatipar hasznát szolgálja, a legjobb az egészben, hogy most már nem csak szűk rétegekhez érhet el, a bemutatókat élőben streamelik a neten, persze a youtube-on is mindent megtalálunk, de képekről és cikkekről sem fogunk lemaradni azt garantálom. Sőt ha már ennyire rátértem a divat piaci oldalára, manapság egyre több mini-, sport-, öko-kollekcióval vagy kollaborációval találkozhatunk a főszezonon kívül. Ezek igazából profit szerzés miatt jöttek létre, a fő szezonok közötti vásárlási űr kitöltésére. (Sajnos arra is akad példa, hogy a recycled vonalakat sokszor csak marketing fogásként használják.) Valljuk be, egy kollekció nem lesz érdekes számunkra fél éven keresztül.. Ha most bemegyünk a boltokba jó rácsodálkozni az új kollekciókra, de 3 hónap múlva már csak a leértékelt darabok árát fogjuk szemlézni, nem a fazonokat. Most természetesen nem ledegradálni akartalak Titeket ezzel a cikkel, de nagyon fontosnak tartom, hogy tudjuk a háttér részleteket, hogyan is működik a divat világa. Ez természetesen csak egy picurka szelete volt, de lehet majd tippelni vagy listát írni szerintetek milyen divatirányzatok, színek és fazonok fognak a következő szezonra beülni a boltok polcaira.
Divatvilág jövünk! Felfedezés indul! Jó kikapcsolódást mindenkinek!
Cs. Z.
Ízelítőnek pár videó a kedvenceim közül:
New York
Milánó
Párizs
