Azt hiszem mindannyian jól ismerjük Hófehérke történetét. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra talán gyerekkorom egyik legfélelmetesebb meséje volt. Két jelenet égett belém, minden bizonnyal azért, mert mindkettőt ijesztőnek találtam… Az egyik az a jelenet volt, amikor a gonosz mostoha már boszorkaként a mérgezett almát viszi és evez egy csónakban, a másik pedig az volt, amikor a gonosz mostoha a beszélő, varázstükör előtt állt és feltette azt a bizonyos kérdést: „Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” – hangzott el a kérdés többször is a mesében… S ha elgondolkozok és magamba nézek, be kell vallanom, hogy nem is csak a mesében csendül fel ez a bizonyos mondat, hanem én magam is sokszor morfondírozok ezen a kérdésen, kimondva vagy kimondatlanul. Ki a legszebb? Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy: Vajon hány srác talál csinosnak? Nekem jobb a stílusom, laposabb a hasam, szebb a hajam, mint a körülöttem lévőknek?
Ez a lelkület és maga a hiúság nem csak a mesében okozhat komoly problémákat, hanem a mi életünkben is. Ebben az írásban három oldalról szeretném kicsit boncolgatni ezt a témát: milyen hatással vannak a hiú gondolatok saját magunkra nézve, más nőkkel szemben és végül, de nem utolsó sorban, a férfiakkal szemben.
Talán kezdjük egy kis önvizsgálattal… A való életben, szemben Hófehérke történetével, a hiúság miatt nem az alma lesz mérgezett, hanem mi magunk. Én azt tapasztalom magamon, hogy ha túl sokat foglalkozok a külsőségekkel, egy idő után a lelkem üresedik meg. Elveszek az apró részletekben, és azt veszem észre, hogy egyre több „javítani való” dolgot találok magamban, magamon. Inkább azon gondolkozok, hogy milyen új ruhát vegyek, nem pedig azon, hogy lelkileg rendben vagyok-e. Aztán pár nap „Miért nem vagyok vékonyabb?, Miért nem szőkésebb a hajam?, Miért nem vagyok magasabb?” nap után megrázom magam, és eszembe jut az, hogy olyan sok minden adott a külsőmmel kapcsolatban… A szemem színe, az orrom nagysága, a szám vonala, a hajam sűrűsége… és igen hiszem, hogy ápolnunk kell a „Szentlélek templomát”, de azt is tudom, hogy ez csak egy ideiglenes test. Ebben a tökéletességre törekvő világban, olyan felszabadító néha belegondolni abba, hogy Isten képmásai vagyunk, vagy abba, hogy Ő arra hívott el minket, hogy ne a külsőségekben keressük az értéket, hiszen a testünk olyan változékony és múlandó. Talán ez a legfontosabb érv, ami miatt oda kell figyelnünk arra, hogy mennyire hagyjuk, hogy a külsőségek hatással legyenek a kedvünkre és a gondolkozásunkra. Hiszen mindig lesz szebb és jobb nálunk, magunkon pedig mindig lesznek olyan részletek, amiket megváltoztatnák. Sokszor azonban tényleg azt gondolom, hogy bárcsak legalább annyi időt fordítanánk a lelki szépségünk kimunkálására is, mint a testiére. Egy igét szeretnék ezzel kapcsolatban a szívetekre helyezni:
„Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek. Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában.” 1 Péter 3,3-4
Egy másik gondolat, amit még szeretnék kiemelni az az, hogy a sok önkritika, önvizsgálat és másokhoz való hasonlítgatás nincs túl jó hatással az önbizalmunkra sem, ez pedig mindenképpen érzékelhető a kisugárzásunkon. Ne azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy ki a legszebb, hanem azt, hogy jól érzem-e magam a bőrömben: egészségesen élek-e, ápolt vagyok-e, s helyére tudom-e tenni a külső és belső értékeimet?
A hiúság nincs túl jó hatással emberi kapcsolatainkra sem, milyen romlott volt Hófehérke és mostoha anyja kapcsolata is. Remélem, nem vagyok egyedül azzal, hogy néha úgy érzem, mi nők legalább annyira lecsekkolunk más nőket, mint a férfiak (ha nem jobban). Mi van rajta, milyen vékony a combja, hogy hordja a haját, milyen magas és még sorolhatnám. S ez a hasonlítgatás sok jót nem szül, viszont gyakran irigységet generál. S elkezdünk elégedetlenkedni a saját adottságainkkal, a saját dolgainkkal kapcsolatban. Mindig lesz szebb, jobb, fiatalabb, vékonyabb, nőiesebb… De miért is olyan fontos ez (a hiúságunkon kívül)? És miért van az, hogy ha már le is csekkoljuk a másik személyt, sokszor mégsem mondunk neki semmit? Mostanában oda szoktam figyelni arra, hogy dicsérjem a barátnőimet, kolléganőimet. Mikor volt az, amikor utoljára úgy igazán, szívből valakinek azt mondtad, hogy milyen szép vagy csinos az illető, vagy éppenséggel milyen jól áll neki az a ruhadarab? Javaslom, hogy a legközelebbi adandó alkalommal, ha valamelyik barátnőtökről, ismerősötökről azt gondoljátok, hogy aznap milyen jól néz ki, dicsérjétek meg! A kedvesség és a szeretet előbb utóbb kedvességet és szeretetet vált ki a másikból is. Miért ne legyen éppen általunk szebb valaki… napja?
S jön a harmadik, talán legizgalmasabb nézőpont… A férfiak. Most mindenkit kérnék, hogy tekintsen vissza az elmúlt pár évre, s gondolkozzon el azon, hogy tetszelgett-e úgy fiú, férfi előtt, hogy tudta semmi komoly nem lehet köztük, de élvezte, hogy a másik féltől figyelmet kap? Talán azért, mert jó érzés tetszeni, mert önbizalmat ad, mert növeli az egónkat. Tapasztalatból mondom, hogy az ilyesfajta játéknak sajnos soha nincs jó vége. Nem azt szeretném ezzel üzenni, hogy nem jó a fiúkkal ismerkedni, beszélgetni. Arra gondolok, hogy nem jó a férfiakat „szédíteni” – amikor tudod, hogy te nem szeretnél többet a másiktól, mégis kicsit úgy teszel, mert elismerő szavakat vagy tekintetet kapsz. Ilyenkor sokszor nem is gondolunk bele, hogy ez a bájolgás a másikban egy folyamatot indíthat el, hiszen pozitív jelekként értelmezi a cselekedeteinket, és ebből arra következtethet, hogy sínen van az ügy. Aztán hidegzuhanyként éri, amikor kosarat kap. Ha mi nem szeretnénk, hogy a férfiak játékszerként tekintsenek ránk, mi se tekintsük annak őket.
És végül arra szeretnélek biztatni titeket (és talán magamat is), hogy merjünk többek lenni a külsőnknél. Ha mi túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk a külsőségekre, ne várjuk el a férfiaktól, hogy túlságosan értékeljék a humorunkat, az intellektualitásunkat, a segítőkészségünket és még sorolhatnám… Amit mi fontosnak tartunk magunkkal kapcsolatban, sokszor azt sugározzuk és kommunikáljuk a külvilág felé. Légy csinos és ápolt, de amellett legyél még vicces, önzetlen, okos, kreatív, bátor, kedves, szeretetteljes és … Kérlek, te fejezd be magadnak a mondatot.
