Az előző, divathetekről szóló cikk után, ahol leginkább a nemzetközi színteret vizsgáltam, rájöttem, nem árt körbenézni a hazai piacon is. Mi a helyzet a magyar divattal? Beszélhetünk magyar divatról egyáltalán? Fel tudtok sorolni legalább három magyar divattervezőt?
Nagyon remélem, hogy igen, hiszen van magyar divat, sőt egyre nagyobb teret hódit magának. Szerencsére folyamatosan bővül azoknak a női magazinoknak is a száma, akik új célkitűzésbe fogtak és külön rovatot szentelnek a hazai divatpiac feltörekvő tervezőinek bemutatására. Jól működő alapok nélkül nehéz építkezni, így nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a külföldön befutott kis- és nagy márkák trendjeivel, de rengeteg tehetséges magyar tervező él kis hazánkban, nem árt, ha figyelemmel követjük őket is! (Most remélhetőleg még olcsóbban szerezhetjük be a munkáikat, mint pár év múlva, amikor a világpiacra is kitörnek.)
Itthon is beindultak a varrógépek és a designerek agytekervényei, ami jobbnál jobb kollekciókat eredményez. Nagyon bizakodó vagyok, hogy Ti is hallottatok már mondjuk a Nanushka, Tomcsányi, ABODI vagy a Nubu márkák nevéről. Ha nem, akkor nézzük kikről érdemes manapság tudni a hazai divat terén és hogyan állunk a külföldi viszonyokhoz képest.
Gyorstalpaló
Persze magyar divat mindig is volt, a konfekció ipar előtt és után is, a kérdés (vagy baj) csak az, hogy mennyire hallottunk róluk. Az első generációs befutott tervezőkről (akik ténylegesen megalapozták a hazai divat alapjait) nem igazán hallunk mostanában a sajtóban, sőt nagy divateseményeken is ritkán találkozni velük, pedig még mindig alkotnak. Hivatalosan az első generációs tervezők, a kilencvenes években mutatkoztak meg, de manapság mégis a következő tervezőgenerációt hívjuk inkább így.
Kisebb időutazás gyanánt muszáj megemlítenem az első neves magyar divatház alapítóját, Rotschild Klárát, hiszen az ő neve nemzetközi szinten ismert, emellett pedig idén novemberben, hogy 40 éve halt meg a magyar divatikon. A haute couture alapjait ő vezette be nálunk, ruhaszalonja pedig, még ha az állam kezében is volt, legendásnak számított. Nagyobb történésekről, – a hazai divatszektorban – azonban csak a rendszerváltást követően beszélhetünk, amikor egy újabb generáció és gondolkodásmód tört utat magának. Ők, az első befutott tervezők Rotschild Klára után. Nagyon nehezen lehet a neten rájuk bukkanni, ha nem direktbe keresünk rá a nevükre. Kitartó kereséssel az ember talál, végül pont egy tucatnyi magyar tervezőt dobot fel nekem az internet bugyra. Az első tervezők közé sorolhatjuk: Náray Tamást, Makány Mártát, Herceg Zoltánt, Király Tamást, Zoób Katit és S. Hegyi Lúciát is, csak, hogy pár ismertebb nevet említsek.
Ők azok a tervezők, akik mind megcsinálták a saját divatszalonjukat és/vagy a nevüket is el tudjuk helyezni a divatszakmában, sőt a mai napig (vagy halálukig) aktív alkotói státuszban tevékenykednek. De akkor miért nem hallunk róluk? – merült fel bennem a kérdés. Most már jó pár éve járok divatbemutatókra, de az ő kollekciójukkal még nem találkoztam, S. Hegyi Lúciát leszámítva, aki a márkáján belül több vonalat is képvisel (saját divatháza van, divatakadémiával és fiataloknak szóló külön márkavonallal). Valószínűleg azért nem,– saját kérdésemre válaszolva – mert megcsinálták a saját sikereiket a saját körükben- és korosztályuknak, a saját célközönségüket megtalálva. Attól, hogy nem a pár éve felkapott divatrendezvények keretei között szerepelnek, még ott vannak a szakmában, a célközönségük pedig ezt pontosan tudja, csak az valószínűleg nem a mi korosztályunk. Ameddig pedig van kereslet a kínálatra, pánikra semmi ok. Talán mi vagyunk az, az új generáció, akik már máshogy gondolkoznak, mást jelent nekünk a branding, a vállalati kommunikáció, az ezekről formált véleményünk, no meg persze a divatról alkotott képünk is, úgy, ahogy a fogyasztási szokásaink is. Ameddig régen egy nő ruhatárában egy kötelező kis fekete szerepelt, mi már képesek vagyunk minden szezonban új kis feketét vásárolni…
Új generációs tervezők
Ha elmegyünk manapság egy divat rendezvényre, legyen az a Mercedes-Benz Fashion Week vagy egy hétvégén megrendezésre kerülő Marie Claire Fashion Days,– teljesen mindegy most melyiket említem – a lényeg, hogy új generációs tervezőkkel (igazából, őket hívja a média első generációs tervezőknek) fogunk találkozni, valamint a feltörekvő tehetségekkel, akik még a szárnybontogatás kezdeti stádiumánál tartanak. Imádom a magyar divatot, így aktív megfigyelője vagyok a munkásságuknak és szerencsére bőven akad cikk téma. Az új generációs tervezőkről egyre többet lehet hallani, mivel a hazai fashion weekek fő bemutatóin találkozhatunk velük. Ők azok, akik a 2000-es évek elején indították útjára a márkájukat. Ide tartozik: a Daalarna (2002), USE unused (2004), Je Suis Belle (2005), Reka Vago (cipőtervező, 2005), Nanushka (2005), Konsanszky (2006) Anh Tuan (táskatervező, 2006), Nubu (2007), Kata Szegedi (2009), Tomcsanyi (2010), Abodi (2010), Nora Sarman (2011) csak, hogy párat soroljak. Ezek a márkák viszik jelenleg itthon a magyar divatról alkotott képünket, velük találkozhatunk az összes nagy divatrendezvényen, és ők azok, akikről nem csak a magazinokban, de a tévében is találkozhatunk. Sikereik a nemzetközi porondon is helyt állnak, munkáikat külföldön is meg lehet vásárolni, sőt sztárok stylistjai előszeretettel válogatnak is közülük.
A képzések bővülésével, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, régi nevén Iparművészeti Egyetem) egyeduralma megtört, egyre több egyetemi, főiskolai és egyéb jó minőségű felsőoktatási képzés ontja magából a jobbnál jobb tervezőket. Ma már nem feltétlenül kell egyetemi végzettséggel rendelkezni, ahhoz, hogy befutott divattervező legyen valakiből. A lényeg a kitartás és az ütős kollekció, abból pedig nincs hiány, így a tervezőkből sem. Alig tudok listát írni a feltörekvő márkákból, csak párat felsorolva: Anna Daubner, The Four, Cukovy, Daige, Prieston, MEI KAWA, DoraHegedus, NON+, INQ Concept, CAKÓ, Celeni … és még lehetne folytatni hosszasan a sort.
Az persze már egy másik téma, hogy mennyire tudja befogadni az új tervezőket a magyar piac, ugyanis egyelőre lassabban nyitunk az új dolgok felé, mint amennyi tervező megjelent a piacon. Itt nem feltétlen a merev gondolkodásmódra gondolok, csak arról van szó, hogy egyszerűbb (no és persze olcsóbb is) bemenni egy plázába és az egymás mellett található fast fashion boltokban minden tömegterméket megvásárolni. A magyar divat felvirágoztatásához nagyon tudatos vásárlóknak kell lennünk és belátni azt az alap értéket, amit nagyanyáink még tudtak: a minőség fontosabb, mint a mennyiség. Tény, hogy mi, a rendszerváltás után született generáció, a fogyasztótársadalom szokásaival már a bölcsőnkben találkoztunk, így óhatatlanul is a normaképzésünk részévé vált.
A kifutóról a desinger boltokba
A tervezőket ismerjük, a munkáikat ismerjük, de hol találkozhatunk velük? A külföldi divathetek után, nálunk a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe számít a legrangosabb divateseménynek, de a feltörekvő tervezők növekvő száma egyre több divatbemutatót kíván maga után. Most novemberben rendezték meg a Marie Claire Fashion Days-t, ahol rengeteg még a suli padot koptató tehetséggel találkozhatunk. Ezt követi a Budapest Fashion Night, aztán a Budapest Fashion Week, ami a hazai kezdeményezések közül talán az egyik legrégebbi, több mint 10 éve minden évben 2 alkalommal rendezik meg. És akkor persze ott van még az Elle Fashion Show is és még sorolhatnánk a művészeti iskolák egyéni bemutatóit. Azt hiszem kijelenthetjük, egészen szépen fejlődünk ezen a területen. És ami a legfontosabb, nem csak a szakmának szólnak ezek a rendezvények, bárki tud rájuk jegyet venni. Ha nem is vagyunk divatmániások, néha jó elmenni egy-egy ilyen rendezvényre és belelátni, hogyan zajlik a divatvilága.
Az ismert és már befutott tervezők általában rendelkeznek saját showrommal (bemutató teremmel), ahol az egész kollekciójukat megnézhetjük, de ehhez nem csak presztízs, de pénz is kell, így a friss, feltörekvő márkák ezt még nem tehetik meg. A legtöbb tervezőnek egy helyen van a showroomja és a műhelye, ahol a ruhái készülnek (költséghatékony), így a vásárlás egy kész élménnyé alakul át, ami egy külön backstage bejárással párosul. Sőt, mostanában a közös terem vagy szobabérlés is egyre menőbb. Erre legjobb példa a Heinrich Alkotó Szint, ahol több tervező van egy épületben, de külön szobákban. Ez nem csak költséghatékony a tervezőknek (csak szoba díjat kell fizetniük), de nekünk vásárlóknak is könnyebbség, hogy egy helyen több tervezővel is találkozhatunk.
A város több pontján is találunk designer boltokat, így nem feltétlenül mondhatjuk azt, hogy számunka beszerezhetetlenek a tervezői darabok, sőt a vidéki piac felé is nyitnak már, Győrben is találunk már designer boltot. Tény, hogy drágábban dolgoznak, mint a fast fashion brandek, de az egyedi és minőségi dolgoknak mindig is elkérték az árát. Néha egy kis odafigyeléssel, az impulzív vásárlások háttérbe szorításával, simán össze lehet spórolni 1-1 designer darabra. Sokkal különlegesebbek leszünk, ha nem mindig a tömegtermékeket választjuk. Legyünk tudatos vásárlók, tegyünk a magyar divatért! Én sem, és a magyar bloggerek sem kizárólag designer darabokban mászkálunk csak, a legjobb megtalálni az arany középutat. Össze is szedtem nektek pár boltot, ahol érdemes körbenézni, ha nyitnátok a magyar tervezők felé.
Szóval, ha személyesen is szeretnétek megcsodálni, megtapogatni vagy esetleg felpróbálni pár hazai tervező munkáját, akkor itt egy rövidke designer bolt lista (érdemes körbe járni őket!): MONO art & design, wonderLAB, Lucky Shepherd Designer Store, The Garden Studio, Treasure Budapest, The Velvet Chemistry, Printa, Flatlab, Rododendron, Open showroom, ONE Fashion Budapest plusz a győri Lemon store zárásnak.
Cs. Z.
