Egy kedves emléket szeretnék megosztani veletek egy csodás téli napról. Hihetetlen volt, de 10 cm hó esett az éjszaka folyamán. Emlékszem, ahogyan reggel felkeltem és éreztem, hogy gyönyörű napom lesz. Eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni, ugyanis aznap szabadnapos voltam. Amikor készülődtem, a “házinénim” megkérdezte, hogy hova megyek ilyen borzalmas időben, de én derűs mosollyal az arcomon mondtam neki, hogy sétálni indulok. Talán a gyerekkorom téli szüneteire emlékeztetett az időjárás. Kimondott úticélom nem volt, csak jártam az utcákat. Elbűvölő volt a hófödte táj. A bokrok, a fák, a házak… Egyszerűen lélegzetelállító volt minden. Az a tény, hogy a forgalom lelassult, az emberek is lassabban haladtak, nekem is megadta a lehetőséget, hogy észrevegyem az apró részleteket. Ekkor tűnt fel nekem a képen látható kismadár is. Nem sok képemre vagyok büszke, nem mindig sikerül elkapnom a pillanatot, talán fotós szemmel ez sem a tökéletes, de számomra az.
Vajon most adventben sikerül-e meglátnom az ilyen apró részleteket? Amik talán csak megérkeznek, majd elszállnak az életemből, mégis különlegessé teszik ezt az időszakot. Kívánom, hogy legalább a mai napon vegyem észre a csodát teremtő részleteket és Te is, kedves Olvasó!
