Februári szám

Nem a gyakoriság.
Nem is a közös programok.
– A tér/idő/alkalom
rendszerketrecébe nem
zárható
Korlátlan Jelenlét.
Fodor Ákos: A kapcsolat

Tudunk-e még ilyet? Vagy valaha tudtunk-e? Kapcsolódni egymáshoz, önmagunkhoz, Istenhez. Jelen lenni, nem úgy, hogy agyban közben máshol járunk, nem úgy, hogy öt percünk van, nem úgy, hogy néhány percenként rápillantunk a telefonunkra, nem úgy, hogy jó pár héttel előre, nehezen találva a megfelelő időpontot, de sikerül leegyeztetnünk a találkozót, hanem „korlátlan jelenléttel”.

Annyira felgyorsult és instant körülöttünk minden, hogy ezt a kapcsolataink is megszenvedik. Emlékszem, kislányok voltunk a húgaimmal, amikor otthon egy dobozkát találtunk tele levelekkel, amikről édesanyánk elmesélte, hogy édesapánktól kapta őket, mikor udvarolt neki. Milyen izgalmas lehetett a várakozás, a levélbontás, az újra találkozás… Most pedig rögtön elérhető szinte bárki. Könnyű ehhez hozzászokni: elérhetünk 0-24 embereket, információt, tartalmakat. S mivel ennyire könnyen „megszerezzük”, könnyebben el is engedjük a dolgokat. S talán várakozni sem tanulunk úgy meg. Egy idős gyülekezeti tag mesélte nekem, hogy milyen érdekes, hogy a felgyorsult kommunikáció mennyire megváltoztatja az embereket is. Nem teljesen értettem, mire gondol, de mondott egy példát. Fiatalkorában, ha megbeszéltek egy találkozót, nem volt lehetőség előtte 10 perccel lemondani azt, vagy áttenni másik napra, a késést sem tudta a másik felé jelezni, s emiatt az emberek sokkal komolyabban vették azt, amiben megegyeztek.

Nem gondolom úgy, hogy régen biztosan jobb volt, vagy azt, hogy ne lenne előnye annak, hogy tudunk üzenetet váltani távoli családtagokkal, barátokkal. Hisz milyen öröm tud lenni, hogy ilyen módon meg tudjuk velük osztani az életünket. Szimplán más volt régen.

Kapcsolataink – ez a februári számunk témája. Szeretnénk, ha ebben a hónapban egy kis időt tudnánk tölteni azzal, hogy megvizsgáljuk, kik vesznek minket körül. Milyen a kapcsolatunk velük? Mit tesznek hozzá vagy vesznek el az életünkből ezek az emberek? S mi milyen hatással vagyunk másokra?

Szívből reméljük, hogy az e havi írásaink segítenek majd elgondolkozni ezeken a kérdéseken. S kívánjuk, hogy a hónapban legalább egyszer tapasztaljuk meg azt a bizonyos „korlátlan jelenlétet”!

Balázsfalvi-Ábrám Anna

 





Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..