Hadd hozzak elétek egy olyan bibliai elbeszélést Sámuel 1. könyvének 19. fejezetéből, ami tele van különböző kapcsolatokkal. Bár ebben a bibliai fejezetben ott van Mikal is, akiről igazán találó lenne egy női magazinban írni, most mégis a három férfi főszereplő az, akik felől szeretném, ha kicsit jobban megvizsgálnánk a történteket. Jonátán igazi társként áll helyt ebben a zavaros és nehéz helyzetben. Először is éber, aki észreveszi és megszűri, hogy mi a rossz és mi a jó. Igazi barát, mert óv, figyelmeztet. És igazi társként látjuk, ahogy békéltet, és a békességre hívja fel apja figyelmét. Az igazi társ Isten munkatársává válik, így mindig Isten ügyét szeretné előtérbe vinni a kapcsolataiban. Jonátán itt ki meri mondani, ami nem igaz, és megerősíti azt, ami jó. „Ne bántsd, mert nem vétett ellened, sőt harcolt, az életét kockáztatta, és sok jót tett, aminek örültél…”
Megcáfolni a rosszat és elmondani a jót. Egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban piszkosul nehéz, mondjuk, amikor rosszindulatú pletykát hallok. Nehéz nem beleülni a hintába, ha valakit éppen kibeszélnek, nehéz megvédenem a másikat egy nálam jóval befolyásosabb személlyel szemben. Nehéz egy társaságban ezzel a lelkülettel jelen lenni. Pedig boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára és nem ül a csúfolódók székére… (Zsoltárok 1,1) Nehéz, de Jonátán mégis megtette ezt, méghozzá egy olyan kapcsolatrendszerben, ahol nagyon szigorú keretei vannak nemhogy az apa-fiú kapcsolatnak, de király-alattvaló kapcsolatnak még inkább.
Aztán ott van ebben a történetben Saul, akit annyira magába kerített a gonoszság, hogy már nem is csak magában fortyog, nem csak magának puffog, hanem muszáj mindezt kiadnia magából. Megosztja a gonosz tervét és elmondja fiának meg az udvari embereinek is, hogy meg akarja ölni Dávidot. Nem rejtegeti, elmondja annak a fiának is a tervét, akiről tudja, hogy Dáviddal jó barátok. Ahogy előbb-utóbb az igazság is mindig kiderül, ugyanígy vagyunk a gonoszsággal is, egy idő után már nem tudjuk elrejteni, előtör belőlünk, hiszen ezzel vagyunk tele.
Egy számomra fontos ember időről időre figyelmeztet, amikor csak a gonoszkodás csíráját is, de felleli bennem, hogy: ne mérgezd a szívedet! Nagyon találónak tartom ezt a megfogalmazást, mindig szíven üt! Tudjátok, miért talál mélyen ez? Mert tényleg kifejező. A gonoszság és a rosszindulat olyan, mint a méreg: egy egészen kevés is teljes életeket tud megnyomorítani vagy elvenni. Kapcsolatokat tud megrongálni és tönkretenni. Tönkreteheti a kapcsolatomat másokkal, a kapcsolatomat magammal, ezeket felhasználva, hogy meggyengítse és elszakítsa a kapcsolatomat Istennel. Nem hiába kérjük nap, mint nap az Atyától, hogy: “Szabadíts meg minket a gonosztól!” Jézus is figyelmeztetett, hogy „ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztítja…” (Máté 10,28)
Saul élete teljesen átfordul. Kifordul magából az a férfi, akiről a Biblia korábbi lapjain még azt olvashatjuk, hogy könyörög Istenhez, hogy Ő tárja fel az igazságot. Saul ugyanaz az ember, akit Isten kiválasztott, aki nagyokat cselekedett az Úr dicsőségére, de aki aztán teret adott a gonoszságnak, beleőrült a rosszindulatba és gonoszságba. Saul itt válságban van. Ahogy pedig Dávid képében egyre nagyobb probléma tornyosul előtte, akkor elhatározza, hogy elpusztítja…
Erről eszembe jutott egy gyerekkori történetem. Féltékeny lettem egy barátnőmre, mert volt egy gyönyörű búgócsigája. Teret adtam ennek az érzésnek, teljesen a rabjává váltam, nem tudtam vele együtt örülni a játéknak, újabb gonosz érzések törtek fel, mert haragudtam rá, magamra is, meg úgy a világra általában. Aztán még gonoszabb szándékot fundáltam ki: ellopom a csigát. Meg is tettem, mert hamarabb visszaértem a terembe az egyik szünetben, tudtam hol tartja, aztán már magamra is haragudtam, de nem tudtam szabadulni ebből a körforgásból. Szimbolikus, hogy pont egy csiga volt az oka, én is úgy pörögtem a saját gonoszságom körül, mint az a facsiga. Aztán hazudtam is, én nem tudok a csigáról. És jaj, bele se gondolok, meddig tartott volna, amíg ekörül búg az életem, eljött a péntek, a hittanóra napja (fogalmam sincs, hogy ott miről volt szó, talán nem is ez a fontos), aztán anyának otthon előtörtem és zokogva mindent elmondtam. Nem ő segített, bár sokat vigasztalt, nem is az, hogy visszaadtam a csigát, hanem az imádság, amit azután elmondtunk. A bizalom, hogy azt a sok fájdalmat, amit magamnak okoztam, ami eltorzított, ami miatt megsebeztem egy barátságot, ami miatt harag mérgezte meg a mások felé ápolt kapcsolataimat, sőt, ami miatt magammal lévő kapcsolatom is majd szétfeszített (undorodtam ugyanis magamtól, mert éreztem, hogy én nem ilyen vagyok), csak az menekített meg, hogy elhittem, akkor még csak mások szavára alapozva, de őszinte reménnyel: Isten megbocsát, segít rendezni ezeket a kapcsolatokat. És egy kisiskolás gyereknek mi lehetne meggyőzőbb bizonyíték annál, hogy tényleg minden rendben van? 🙂 A barátnőm megbocsátott, megmaradt a barátság, anyáék se haragudtak, az iskolában sem lett ebből nagyobb ügy. Ez egy apró történet a gyerekkoromból, de ez is elég, hogy szimbolizálja a nagy igazságot: Istennek van hatalma kiszabadítani a gonosztól, nála rendeződnek a kapcsolatok. Ha ennél így volt, miért lenne másként most is? Komolyabb, talán súlyosabb helyzeteknél is. Mindig választhatunk, hogy melyik útnak engedünk. Ebben a fejezetben bepillantást nyerhetünk Saul problémamegoldó módszereibe: gyűlölet, támadás, hazugságok, becstelenség és bálványimádás. Az Istennel élt élet nem jelenti azt, hogy nem lesznek kríziseink vagy problémáink. Kicsiben olykor én is úgy reagálok, mint Saul, és engedem, hogy érzéseim magukkal ragadjanak a beszédemben és cselekedeteimben egyaránt. És ilyenkor jó tudni, hogy van egy másik út is: Dávid útja.
Dávid a felkent, Isten által kiválasztott eljövendő király. Ennek ellenére nem jól mennek a dolgai. Állandóan ki van téve Saul támadásainak, bár ő minden hadvezéri és zenei képességével a rendelkezésére áll és hűségesen szolgálja. Ebben a részben még jobban kiéleződik a helyzet, és Dávidnak csak egy választása marad: a menekülés. Persze nem számol azzal, hogy ez a menekülés nyolc évig tart majd. Az 59. zsoltárból megtudhatjuk, miként viszonyul Dávid az imént leírt helyzethez:
Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram! Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/59/
Életét Isten kezében tudja, és bízik Benne még ebben a nehéz helyzetben is. Istentől vár segítséget és nem próbálkozik azzal, hogy majd maga megoldja. Remélem, nekem is sikerül a krízisekben, megromlott kapcsolati rendszerekben is Dávid útját választani. Bízni abban, hogy Isten közbe fog lépni – akkor is, ha erre sokáig kell várnom.
