Körülbelül egy hete kinyílt két orchideám is. Ez nem tűnik olyan nagy dolognak, nekem mégis az. Öt éve nem hoztak virágot, kétszer is költöztettem őket, az egyik alkalommal több ezer kilométert utaztak, és egy hónapja még gondolkoztam rajta, hogy inkább kidobom őket. Aztán úgy döntöttem, mégsem, mert úgy voltam vele, hogy adok nekik még egy utolsó esélyt. Pár napja virágba borultak. Megújultak. Ez a folyamat szemmel látható volt az elmúlt hetekben: a régi levelek elszáradtak, elhagyták őket a növények, és az energiájukat új hajtásokba fektették. Szívták magukba a napsugarakat, a tápanyagokat, a vizet… Végül meglett az eredménye, hisz gyönyörűek.
Ezek a növények elgondolkoztattak… Vajon az én életemben is lehet ennyire látványos a megújulás? Lehet olyan ez a változás, hogy másokat is „gyönyörködtessen”? Milyen régi dolgot kell elhagynom annak érdekében, hogy valami másra tudjak koncentrálni, azért, hogy energiámat a növekedésbe tudjam fektetni? A mostani élethelyzetben, amiben vagyunk testileg, lelkileg vagy szellemileg van szükség megújulásra? Számunkra milyen „táplálék” segíti elő a folyamatot? Hiszen nem mindegy, hogy testileg, lelkileg, szellemileg mit „szívunk” magunkba. Ebben az időszakban, könnyen táplálkozhatunk félelemmel, aggodalommal, unalommal, bizonytalansággal, rosszkedvűséggel, ahelyett, hogy az Élet Kenyeréhez és az Élet Vizéhez fordulnánk. Hiszen egy biztos a megújulással kapcsolatban, hogy mi elhatározhatjuk, táplálhatjuk, de a Lélek az, aki kimunkálja azt.
A böjti időszak utolsó hete következik. Most talán még inkább van idő nekem is és neked is elcsendesedni és elgondolkozni ezeken a kérdéseken, kedves Olvasó! Remélem, hogy az áprilisi számunk elősegíti majd a növekedésedet.
Legyen áldott ez az időszak számodra!
