Az Ige megújító ereje

Az Ige megújító erővel bír. Ez igaz, tapasztaltam is; de mi van akkor, amikor teljesen hidegen hagy, vagy megérint, de úgy ennyi és nincs tovább? A magvető példázata  nekem négy állapotról beszél. Arról a négy különböző állapotról, ahogyan Isten Igéjét fogadhatom. 

Először nézzük meg az útfélre hullott magot, ami arról szól, amikor nem fog meg az Ige. Amikor nem értem azt. Bezárom az elmém és a lelkem, nem hagyok még lehetőséget se arra, hogy az Ige növekedjen. Gondoljunk csak bele, hogy hány igehirdetést hallottunk már, és abból mennyi az, ami meg is maradt? Lehet ez az állapot akár hitbeli állásfoglalásunk miatt is. Tapasztalhatjuk ezt akár akkor is, amikor valakire eleve nem szívesen figyelünk, bezárunk a szavai előtt minden ajtót, mert megvan a véleményünk róla, vagy más az, amit megszoktunk. Könnyű abba a hibába esni, hogy az igehirdető személyét nézzük, és nem azt, amit mond. Az útfélre vetett mag Istennek a figyelmetlen hallgató szívébe hulló Igéjét példázza. Azt a szívet, amiben a lelki képességek megbénultak. Amikor nem ébredünk rá, hogy az Ige nekünk szól. És ahogy a madarak lesik, hogy mikor kaphatják fel az útfélre esett magot, a Sátán is készenlétben vár, hogy kikapja Isten igazságának magvát az ember lelkéből. Ebben az állapotban még az is lehet, hogy fizikailag mindent megteszünk: felnyitjuk a Bibliát, összekulcsoljuk a kezünket…, de elménket és szívünket is bezárva könnyen eljuthatunk oda, hogy nem szól az Ige, ami – valljuk be – keresztyén körökben forogva elég kellemetlen tud lenni.  

Ennél már csak az rosszabb, amikor kényszeredetten mégis úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Erről a helyzetről beszél egy kedves, gyerekeknek szóló történet, amiben egy császár utód nélkül maradt, így öregségében rájött, hogy ideje gondoskodni a trónörököséről. Minden fiatalnak ad egy-egy magot, és egy év múlva várja őket, hogy megmutassák, mi lett belőlük. Jöttek is mindenféle erős, szép, tarka növénnyel. Egyetlen fiú volt csupán, aki üres cseréppel érkezett, az őrök be se akarták engedni, de a király megörült. Megvan, ő lesz a trónörökös! Mert minden magot, amit adtam, leforráztam, egyedül ez a fiú volt őszinte, és jött el az üres edénnyel. Szeretem ezt a mesét, mert sok mindent tanít. Most például azt tanította nekem, hogy Isten elé mehetek üresen is, elveszve is. Bevallhatom neki, hogy ez most nem kelt ki, nem megy, küzdök, de nincs semmi. Higgyétek el, mert tapasztaltam: itt még nincs mindennek vége, csak merj üresen is elé menni, keresni az Ő szavát!

Aztán a mag eshetett olyan földbe is, aminél csak néhány centiméter a földréteg, de alatta nagy sziklaterület húzódik. Mihez kezdhet itt? Hamar kihajt a napsütés és meleg miatt, viszont, ha növekedésnek indul és gyökere lejjebb ér a földben, ott nem talál nedvességet és elsorvad. Ebben az állapotban jellemző, hogy a szívem mélyén ott vannak az Istentől jövő helyes vágyak, a jóra való törekvések, de az alatt húzódik valami legyűrhetetlen önző rossz is. A köves talajba hullott mag nem juthat elég mélyre. Csupán felszínes hallgatókká válunk ilyen esetekben. Ilyenkor nem szoktunk gondolkodni, elmulasztjuk átrágni magunkat a dolgokon. Ebben az állapotban leginkább az új dolgok azok, amik hatással vannak az elmére. Látszólag rajonghatok, lelkesedhetek az ige szavaiért, de ha nehezedik a helyzet, akkor a rajongás tovaszáll. A forró nyári napsütés, ami erősíti és érleli a gabonaszemet, elpusztít minden növényt, aminek nincs mélyen a gyökere. Ha nincs meg a gyökér, akkor csak ideig való minden előbbi, és ha ellenvetés, megmosolygás, hátrasorolás vagy ellentétek támadnak az Ige miatt, azt azonnali megbotránkozás követi. Sokszor jó az evangélium, hogy megmeneküljünk szenvedéseinktől, egy ideig örvendezünk, de a kísértések között elbukunk. Életünk gyökeres megváltoztatása néha túl sok erőfeszítésbe kerül. Könnyebb lenne, ha Isten igazodna az én vágyaimhoz, nem én az Ő szavához, ha minden az én igényeim, érzéseim szerint alakulna, viszont hívő emberként az Igével nem tehetem meg, hogy először térde hajlok, érzelmes reakciókat produkálok, de nem gondolkodom. Ám nem élhetek csupán érzelmi hullámhosszon. A pusztán érzelmi alapokon nyugvó rajongó hit nem lesz mély és átgondolt, hanem inkább elhaló tűz.

A harmadik esetben, amikor a magvető hinti a magot, van, hogy a termőföld meglehetősen tisztának tűnik, de a földben benne vannak a gyökerei mindenféle gaznak, szabadon termő növénynek. Ezek arra várnak, hogy kihajtsanak. Gyerekkoromban otthon rengeteget kertészkedünk, így tapasztalatból tudom, hogy ha egy gyomnövény kihajt, az képes elnyomni a jó termést. Hiába vágjuk ki, annál erősebben burjánzik újjá, egészen addig, amíg gyökerestől ki nem tépjük. A példázatban a jó mag egyszerre nőtt a rosszal, de a gyomnövény olyan erős volt, hogy elnyomta azt. A tövisek közé hullott mag arról beszél, amikor a sokféle érdeklődés között Isten Igéje nem tud kibontakozni. Pedig elmondhatjuk az életünkről, hogy általában minden zsúfolt és gyors. Könnyen válunk túl elfoglalttá ahhoz, hogy imádkozzunk, s nem feltétlen negatív ügyek tehetnek erről. Belebonyolódunk mindenféle karitatív tevékenységbe, munkába, és nem marad időnk Istenre, vagy a vele kapcsolatos dolgainkra. Mindenféle elfoglaltság miatt túlságosan fáradtak vagyunk bármi máson gondolkodni, ilyenkor egy idő után száműzzük az életünkből a Bibliát és az imádságot. Lehet, hogy sokat gondolunk rá, mégis valahogy háttérbe szorul a hétköznapi gondjaink mellett. Ugye, ez nem csak velem esett már meg? Ezeket a „töviseket” nagyon nehéz eltávolítani, gyökeres változtatásokra van szükség.

És végül elérkeztünk a negyedik állapothoz, amikor halljuk az evangéliumot, szívünkbe fogadjuk, és életünket is ahhoz igazítva folytatjuk. A példázatban ez a jó föld, ami mély, tiszta és puha. A mag képes utat fúrni magának, képes nedvességet találni, és így szabadon nőni, gazdag termést hozni. Ennek az igebefogadásnak több feltétele is van: nyitott elmével és engedelmes szívvel kell találkoznia. Itt már nem Istent és az Ő szavát akarom magamhoz igazítani, nem kérem, hogy változtasson a körülményeimen, hanem engedem, hogy engem igazítson magához. Lehet, hogy a körülmények nem változnak, de a szívem igen. Olyan ez, mint egy nézőpontváltás. Számomra ez a nagybetűs MEGÚJULÁS, ami után meggazdagodik az életem. Lehet, hogy az életem látszólag ugyanolyan, mégis teljesen más lesz az Igével való találkozás után. Végzem az addigi feladatomat, mégis örömtelibb, gazdagabb vagyok. Gazdagabb, ami áldás lesz magam és mások számára. Kívánom, hogy te is tapasztald meg az Ige, legfőképpen a testté lett Ige megújító erejét! 

Bobok Ágnes








Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .