Valamelyik nap egy Túrmezei Erzsébet által írt verset olvastam, ami nagyon szíven érintett, ezt a verset szeretném most megosztani veletek:
A legnehezebb kérés
“Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy “legyen meg a te akaratod!“?
