Így karácsony közeledtével egy gondolat foglalkoztatott az elmúlt hetekben: “Nem elég, hogy Isten közel van hozzánk, nekünk is közel kell lenni Istenhez.” Ez úgy gondolom, azzal jár, hogy mindennap meg kell hozzuk azt a döntést, hogy mi odafordulunk hozzá. Ápoljuk a kapcsolatot, időt töltünk vele, s nem csak úgy felszínesen, gyorsan elolvasva az aznapi igei üzenetet, vagy egy rövid imádság alkalmával, hanem minőségi idő keretében. Ne értsetek félre, nagyon jó, ha beiktatunk ilyen rövidebb „kapcsolódási pontokat” a mindennapokba, de mellette nagyon fontos a minőségi idő is.
Nap: 2016.12.18.
Édes karácsonyi ajándék
A héten egy bevásárlóközpontban jártam… mondanom sem kell tele volt. Az emberek mintha ilyenkor rohamszerűen támadnák le a boltokat, hajkurászva az ajándékokat, amit karácsonyra kell (kell?!) venni. És mennyi minden felesleges dolgot megvesznek, megveszünk…
Hálaadás, szeretet, békesség
Ahogy közeledik a karácsony, hirtelen minden narancs- és mandarinillatú lesz, kívül-belül felöltöztetjük a házunkat új, ünnepi színekben pompázó ruhájába, ajándékokat csomagolunk – beszerzésük közben biztosan idegeskedünk is -, összeállítjuk a menüt és tervezzük a napokat. De mennyire figyelünk a lényegre? Mi van a lelkünkkel? Gondolatsodor következik.
