Decemberi szám

Így karácsony közeledtével egy gondolat foglalkoztatott az elmúlt hetekben: "Nem elég, hogy Isten közel van hozzánk, nekünk is közel kell lenni Istenhez." Ez úgy gondolom, azzal jár, hogy mindennap meg kell hozzuk azt a döntést, hogy mi odafordulunk hozzá. Ápoljuk a kapcsolatot, időt töltünk vele, s nem csak úgy felszínesen, gyorsan elolvasva az aznapi igei üzenetet, vagy egy rövid imádság alkalmával, hanem minőségi idő keretében. Ne értsetek félre, nagyon jó, ha beiktatunk ilyen rövidebb „kapcsolódási pontokat” a mindennapokba, de mellette nagyon fontos a minőségi idő is.Amikor teret engedünk Istennek, hogy megszólítson minket, hogy a gyógyító szeretete átjárjon bennünket, hogy gyönyörködjünk benne. Nem elég tudni, hogy Ő velünk van, oda kell fordulnunk Isten felé, és azt mondani: Itt vagyok Uram, készen a kommunikációra, készen arra, hogy Érted legyek, Érted tegyek. Én azt tapasztalom, hogy néha-néha nem nehéz megállni és ezeket a szavakat kimondani, a kihívás számomra inkább az, hogy mindennap megálljak, hogy időt töltsek, közösségben legyek az élő Istennel. Ez az adventi időszak felnyitotta a szemem arra, hogy a nagy készülődésben, mindennapok forgatagában mennyire meg tud üresedni a lelkem, ha inkább csak „gyors kapcsolódási pontokat” tudok beiktatni a sűrű hétköznapokba. Mert ilyenkor decemberben csak úgy röpül az idő, kettőt pislogunk és már lassan a negyedik gyertyát gyújtjuk a koszorún, és sokszor pont az marad ki, ami a legnagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapja: idő Istennel. Reméljük, hogy az e havi írásaink segítenek nektek abban, hogy lelkileg is készüljetek az ünnepre. Magazinunk számában az év utolsó hónapjában az ajándékozás, jótékonykodás gondolataival foglalkozunk. Hiszem, hogy nagyon fontos a személyes találkozás Istennel, és azt is hiszem, hogy közvetve is találkozhatunk vele. Amikor a jótékonykodáson, segítségnyújtáson gondolkoztam pár napja, Máté 25. fejezetében lévő igeszakasz jutott az eszembe: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” Most fel szeretném tenni a kérdést: Ki az, akinek enni vagy inni tudnátok adni, kit tudnál befogadni, kit tudnál felruházni, ki az, aki beteg és meg tudnád látogatni?

Kívánom, hogy ebben a csodálatos decemberi hónapban tudjatok minőségi időt tölteni Istennel, és kívánom, hogy lássátok és ragadjátok meg az alkalmat, hogy akár csak eggyel is jót tegyetek a legkisebbek közül.

Áldott készülődést és áldott hónapot!

B. Á. A.

Vélemény, hozzászólás?