Hónap: 2019 december

Az adventi időszakban szeretnek sütni-főzni, dekorálni. Ezzel pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül. Így mindig szakítok legalább egy délutánt arra, hogy néhány barátnőmmel együtt készítsünk karácsonyi sütiket. Egy ilyen alkalmon ismertem meg Marcsi citromos keksz receptjét, ami a karácsonyi sütinyomdáknak köszönhetően nem csak finom, de nagyon szép is! 

Lányok! Elő a nyújtódeszkával, sütiszaggatókkal és csapjatok egy közös adventi készülődést! 

Hozzávalók: 500g liszt, 25 dkg vaj vagy margarin, 25 dkg porcukor, 1 egész tojás, 1 tojássárgája, fél csomag sütőpor, 1 kisebb citrom leve és reszelt héja, és egy csipet só.

Elkészítés: A hozzávalókat kézzel összedolgozzuk, fél cm vékonyra kinyújtjuk, a kívánt mintákat kiszaggatjuk, és 170 fokra előmelegített sütőben halványsárgára sütjük. Figyeljetek, mert hamar megsül! 😉 

Meghitt készülődést, és mély beszélgetéseket kívánok!

Nagyon szeretem az adventi és a téli időszakban a gyertyákat, mert biztonságos fényt és melegséget adnak. A Biblia sokszor beszél a hitről úgy, mint lámpásról, gyertyáról – a fényét messziről észre lehet venni, hívogató, meleg. A karácsonyi időszakot sokszor ajándékokat hajszolva éljük meg, és nem marad utána más, csak a kimerültség. Pedig a tárgyi ajándéknál jóval többel tudunk kedveskedni a szeretteinknek.

Ezen a héten figyelj arra, hogy kit hogyan tudsz szolgálni, gyertyalángodnál melengetni, megvilágítani! Talán nem kell más csak egy jó szó, egy ölelés vagy mosoly, esetleg egy beszélgetés, bátorítás. Gyűjtsd meg más kanócát a lángoddal!

Nagyon szeretem Max Lucado: Az életem nem rólam szól című könyvét. Szerintem fejben sokan tudjuk, hogy nem rólunk szól és a felszínen sokan is gyakoroljuk, hiszen látszólag az életünket annyi minden széppel megtöltjük: szolgálattal, mások segítésével, tanulással, saját magam háttérbe helyezésével, folyamatos fejlődéssel, lelki utazással és még sorolhatnám. Igaz-igaz, magasztos dolgok ezek, de valljuk be, sokszor ezek mögött is csak önös motivációk vannak. Elismerést szeretnénk kapni, figyelmet, szeretetet, elfogadást, érezni szeretnénk, hogy fontosak vagyunk. De az életünk szólhat másokról is, a folyamatos megfelelési kényszer és a félelem miatt, hogy esetleg valamiről lemaradunk.

Idén miről szól számodra ez az Ünnep? Beszél hozzád? Sokszor ezt csak a csendben halljuk meg. Milyen jó lenne, ha nem az ordító zenéről, degeszre evésről, roskadó fáról és halom ajándékról szólna! Ahogy arról sem, hogy ki haragszik meg, ha a másik családhoz megyünk át előbb, vagy ki süt több süteményt, vagy ki találja el jobban az ajándékot idén.

Milyen jó lenne az alapokhoz visszatérni, és megkérdezni: vajon hogyan töltené Jézus ezt az időszakot? Mi miért vágynánk másra?

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, s minden míve tűnő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt.” – írja Berzsenyi Dániel híres versében[1], és valóban érzékletesen sikerült megfestenie azt a lélekállapotot, amely a decemberi hideg közepette oly jellemző ránk. Az adventi időszakot szaloncukroktól roskadozó áruházi polcok, rongyosra hallgatott karácsonyi dallamok, kapkodó emberek jelzik számunkra. A fák ágairól már eltűntek a levelek, kopáran tárulnak elénk az esti sötétségben az utcalámpák fényétől megvilágítva. Talán különös tompaság vesz rajtunk erőt, közelednek az ünnepek, és még annyi tennivaló akad, megszervezni a családtagok látogatását, az ajándékok megvásárlását, és helytállni az utolsó munkahelyi hajrákban.

Advent…a karácsonyi várakozásban felsejlik gyermeki énünk, vágyunk arra a régi izgalomra, az ajándékot kapni vágyó és elfogadó szív örömére; az apró ujjakra, amelyek lázasan bontogatják a csupa színes, fényes papírba csomagolt ajándékot. Hol veszítettük el őt? Távol halljuk kacagó hangját, önfeledt játékát. Ez a vidámság és békesség illúzióként hat számunkra a rohanó téli hétköznapokban. Ám azért minket is elfog a vágyakozás, szeretnénk megpihenni és elszakadni a külvilág zajától. Előkeressük és leporoljuk az ünnepi díszeket, hogy általuk otthonunkba meghitt hangulatot csempésszünk. Próbáljuk megállítani az időt, forralt bort kortyolgatva a jóleső melegben. Kizárni a cikázó gondolatokat és azokra fókuszálni, akik igazán fontosan nekünk.

Az adventi várakozásban talán éppen arról feledkezünk meg, akire várakozunk. Az idők homályában régen Ézsaiás prófétának kijelentést adott Isten az eljövendőkről: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének![2] A nép pedig évszázadokat várakozott, hogy ez a gyermek végül egy apró jászolban először lássa meg a napvilágot. A Lélek gondolata élet és békesség[3], és valóban: Jézus Krisztus azért jött, hogy magában békéltessen meg minket az Atyával, hogy életünk legyen általa. Isten azon az éjszakán adta át nekünk a legnagyobb ajándékot: saját Fiát.

Az adventi várakozást sokan talán túlmisztifikáljuk. Azt gondoljuk, ha nekünk nincs időnk elmélyedni, áhítatokat olvasgatni vagy különböző adventi koncertekre, rendezvényekre menni, nem tudunk igazán felkészülni az ünnepre. Jó dolog résztvenni ezeken a szervezett programokon, közösségben lenni másokkal, és ha tehetjük, látogassunk el ilyen alkalmakra. De egy a szükséges dolog, és igyekezzük a jó részt választani: azokat a pillanatokat, melyeket arra szánunk, hogy Istennel közösségben, az Ő jelenlétében legyünk. A békénket nem gyertyafény, nem a kandalló ropogó melege és nem karácsonyi rigmusok hozzák el, hanem Krisztus szeretetét ünneplő szívünk. Őbenne van a mi békességünk.

Ökrös Tünde
Vendégíró

---

[1] A közelítő tél

[2] Ézsaiás 9,6

[3] Róma 8,6

Drága Olvasóink! Ma csak egy szót hoztunk nektek:

NÖVEKEDÉS

Mit jelent most számotokra ez a szó? Hogy van jelen az életetekben? Mit jelképez? Osszatok meg velünk kommentben egy képet, egy szót, egy gondolatot ami megmutatja miben és hogyan növekedtek most ti.