Valamelyik nap egy Túrmezei Erzsébet által írt verset olvastam, ami nagyon szíven érintett, ezt a verset szeretném most megosztani veletek:
A legnehezebb kérés
“Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy “legyen meg a te akaratod!“?
Inkább sikoltanék: “Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
“Én Istenem, hát ez a szeretet? !“
Aztán elcsitul: “Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
“Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
“Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-
“Legyen akaratod-, ha nap nevet.
“Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
Nem szeretnék hosszú gondolatokat fűzni a vershez, hiszen önmagában is elég elgondolkoztató. Amikor én olvastam az írást, az jutott eszembe, hogy néha tényleg milyen nehéz hittel kimondani ezt a mondatot: „Legyen meg a te akaratod.”. Amikor nem olyan biztos az utunk célja, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi szeretnénk, amikor emberek cserbenhagynak minket, amikor elveszítjük a munkánkat vagy valaki olyat, akit nagyon szerettünk, és még sorolhatnám hosszan azokat a szituációkat, amikor szívünk szerint inkább mi is kérdőre vonnánk Istent… Nem is olyan könnyű az Ő kezébe letenni ezeket az élethelyzeteket, és kimondani azt a bizonyos 5 szót. Ám, ha kimondjuk, ha igazán, hittel odabízzuk magunkat, Isten hatalmas csodákat vihet végbe bennünk, rajtunk keresztül…
Kívánom, hogy bármit is rejt számotokra ez a hónap, minden nap tudjátok elmondani a vers utolsó sorát: „Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!”. Áldott novembert, kedves Olvasók! Fogadjátok szeretettel e havi írásainkat.
B. Á. A.
