A jó idő beköszöntével hirtelen kívánni kezdem a természetet, melegedni vágyom és világot látni, új élményekkel megtölteni a lelkem, szívem, emlékezetem: aktívan pihenni. Indulhatunk külföldre is, de higgyétek el, ha nincs lehetőségetek a nagyvilágot bejárni, ez a csodás ország is ezernyi lehetőséget kínál!
Meglepődtél a címen? Miért is ne beszélhetnénk erről, hiszen ez egy életmód rovat, abba pedig szerintem ez is beletartozik (mint ahogy szinte minden az életünkből, pont ezért tetszik ennyire ez a cím 🙂 ). De azért remélem nem arra számítottál, hogy tuti tippeket adok, hogy csinálj egy hónap alatt annyi pénzt, mint amennyit kemény munkával egy év alatt is nehezen lehet elérni. És nem is arról szeretnék beszélni, hogy milyen hiábavalóságok a földi javak (hiszen ezt mind tudjuk 😉 ) Míg a világban rengeteg szó esik erről sokszor érzem azt, hogy mi néha tabunak vagy nehezen megfoghatónak érezzük ezt a kérdést, és szemérmesen beszélünk róla. A médiából mindenhonnan ez folyik, árasztják ránk a sok reklámot és mintát, ami után nekünk áhítozni kellene… (és ez sokszor be is jön nekik). Persze ebből hozzájuk nagy pénzek folynak be. De ezáltal a mi számunkra gyakran hamis célokat állítanak: nagy autó, nagy ház, márkás, drága holmik… Van, akit nem ezek csábítanak, de akkor sorolhatnám még a számítástechnikai dolgokat, a sok sok könyvet, amit megveszünk (és tegyük is, mert hiszem, hogy a jó könyvek értéket képviselnek, és sokat gazdagodhatunk általuk), de lehet ez akár édesség vagy egy-egy drágább szépségápolási készítmény is. Bármi, amire többet költünk, mint a szükséges. Mint a szükséges… De mi az, amire igazán szükségünk van? Ha én így belegondolok, akkor rengeteg olyan terület van az életemben, ahol többet költök, mint a szükséges, talán szinte minden területen. És ez nem is tűnik olyan kirívó esetnek, ha nevén nevezzük így hangzik: fogyasztói társadalom. Vehetünk egy nagyon egyszerű példát is: péksütemények vásárlása a kenyér helyett (mindennapi kenyerünket!?). És ha ezzel kapcsolatosan nézzük a munkánkat, amit régen kenyérkeresetnek is neveztek, ma már mennyire nem csupán erről szól! Változik a világ, mégpedig rohamosan. Ma már sokkal több jelentést adunk a munkának azt hiszem, de mégis ha mérhetően szeretnénk összehasonlítani, akkor szemünk előtt számjegyek jelennek meg a banki átutalás során. Neked mi a célod? Mi az, ami motivál és előrevisz az életedben és a munkádban? És hogyan éred el azt? Ezek azok a kérdések, amikkel azt hiszem, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni. Az életben és munkában sok a megpróbáltatás és harc, sokszor csak akkor érezzük magunkat eredményesnek, amikor elsők leszünk valamiben. Édesapám mondata jut eszembe: „Nem biztos, hogy győztes, azaz első leszel, mert az csak egy van, de nyertese a versenynek több is, akár mindenki lehet.” Arra a kérdésre, hogy mi a célunk, pedig Pál apostol válasza tetszik nekem, ugyanis mi a hervadhatatlan koszorúért futunk. Ez a futás, pedig nem sétagalopp, és a teljesítéséhez fontos lesz a fizikai teljesítőképességünk is, aminek fontos eleme a megfelelő hidratáltság és kellő energia. Tehát a lé fontos szerepet tölt be életünkben. 🙂
A kellő mennyisédű folyadék fogyasztás nem csak a futáshoz szükséges, a koncentráció és a rövidtávú memória romlik már kisfokú kiszáradásnál is, súlyosabb kiszáradásnál fejfájás, szédülés tapasztalható. Szükségünk van vízhez az emésztőenzimeink működéséhez, a megfelelő bélmozgáshoz, a vízben oldódó vitaminok felszívódásához. És az anyagcsere során keletkezett melléktermékek kiürüléséhez is. A testünk egy csodálatos rendszer, aminek az egyensúlyfenntartásához nekünk is hozzá kell járulnunk. Napi körülbelül 2,5 l vizet veszítünk, ennek megfelelően pótolni is kell. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni, hogy az élelmiszerekben is jelen van nagy mennyiségben, például egyes gyümölcsök, zöldségek nagy mennyiségű vizet tartalmaznak (uborka, alma, cseresznye…). Ha sportolunk vagy nagy meleg van, akkor ez a vízigény megnőhet. Ezért mondtam, hogy az egyensúly a fontos, figyelni arra, hogy mi történik velünk és ez milyen szükségleteket szül.
Legjobb forrás a tiszta víz 🙂 (említsem az élet vizét? mennyi szép hasonlatunk van, de majd igyekszem magam türtőztetni). Tudom, tudom a csapból is ez folyik… És tényleg! 🙂 De mi emberek úgy vagyunk beállítva (na meg ismételten a médiának is köszönhetően), hogy szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal. Ha lehet, akkor szívesen iszunk valamilyen finom szomjoltót. Eléggé felkapottak lettek az ízesített ásványvizek, ami egyébként kényelmes, hiszen csak levesszük a polcról, finom is, mert jó aromákat használnak, de a legtöbbjük tartalmaz cukrot. Mégpedig nem is olyan elhanyagolható mennyiségben, megnéztem több márkát is és az eredmény: 45g-70,5g cukor található 1,5 l ásványvízben. A csökkentett energiatartalmúban 45 g. A jegestea átlagban 78g cukrot, míg a zöld tea 69g cukrot tartalmaz. A mihez tartás végett: egy csapott evőkanál cukor (de még a csapottból is szűk) 10 g.
Kedvelt nyári innivaló még a jegeskása, ami igazából színezékkel felturbózott szörp megfagyasztva. De nem csak ezek a lehetőségek adottak, mert ha van 10-15 percünk és érzünk magunkban egy kis affinitást ahhoz, hogy kellemes és egészséges módon vigyünk be elég folyadékot, akkor rádöbbenünk, hogy több lehetőségünk van, mint gondoltuk volna, hiszen itt a nyár és egyre több zöldség, gyümölcs kerül frissen a piacra, vagy terem meg a kertben. A többi már csak a rutin bevezetésén illetve a kreativitásunkon múlik:
Smoothiek:
Korábbi számban írtam már a gyümölcsök jótékony hatásáról, így nem ismételném magamat. De a smoothinak is vannak jótékony hatásai: a gyümölcsök nyersen vannak leturmixolva, így hő- kezelésnek nem voltak kitéve, azok a vitaminok, amik hőre érzékenyek, nem fognak sérülni. Azokat a gyümölcsöket is fel lehet használni, amik már nem a legfrissebbek és már nyersen lehet, hogy nem is ennénk meg olyan jóízűen, kicsit megpuhult az eper, banán, alma… Illetve, eléggé multifunkcionális: lehet reggelire készíteni tartalmasabb smoothikat, de tízóraira, uzsonnára és vacsorára is. Édesség pótlására is kitűnően alkalmasak lehetnek, ha olyan ízeket választunk. Illetve ha nem olyan sűrű, krémes állagra vágyunk, akkor hígítva folyadékpótlásnak sem utolsó. Viszont van egy-két dolog, amire érdemes lenne odafigyelni: nem kell túl sokféle hozzávalót használni, bár csábítóan és gazdagnak hangzik, ha beleteszünk 4-5 féle gyümölcsöt, de nem feltétlen a kívánt hatást érjük el vele, mert az ízek így nem tudnak érvényesülni, és azt se feledjük el, hogy sok gyümölcsben elég magas a cukor (gyümölcscukor) tartalom. Ilyen például a banán, ami egy nagyon kellemes alap, mert jó az állaga és édes, a szilva, a szőlő… És a hozzáadott cukorral is jobb, ha vigyázunk kisebb adagokban adjuk inkább hozzá a mézet, nehogy túl sok kerüljön bele. 🙂 A fontos a kóstolgatás és a harmónia megtalálása az ízekben.
Az elkészítéshez szükség lesz hozzá egy smoothie készítőre vagy merülő mixerre, esetleg álló mixerre (tehát jóformán bármi, ami alaposan összeaprítja a hozzávalókat). 2-3 kiválasztott alapanyagra: gyümölcsök, zöldségekből. Egy kis folyadék: lehet víz, gyümölcslé, tej (tehéntej, rizstej, mandulatej, kókusztej vagy kókuszvíz). Praktikus lehet folyamatosan adagolni hozzá a folyadékot, így kontrollálni tudjuk az állagát a turmixunknak. Dúsíthatjuk: joghurttal, kefírrel, túróval, zabpehyellel, zabkorpával. Adhatunk hozzá magokat: szezámmag, lenmag (ezt előtte kicsit daráljuk össze, ugyanis a gép nem mindig aprítja fel, pedig csak így tud érvényesülni az emésztést elősegítő hatása), de akár mogyorót, diót, mandulát, tökmagot vagy mákot is adhatunk hozzá. Illetve ha kedvünk támad akár fűszereket is vagy mentát, esetleg citromfüvet. Láthatjuk, hogy igen gazdag a kínálat. Én csak 2 tippet osztok meg, csak azért mert akkor van egy kiinduló alap, amit kedvetekre variálhattok.
Reggelire: (1 adag)
Ha van egy kis fagyasztott vagy friss málnánk azt is adhatunk hozzá, fontos, hogy alaposan dolgozzuk el a géppel a mixet.
Frissítőnek: (1 adag)
Kóstoljuk meg, és ha szükséges, akkor kerülhet bele egy kiskanál méz (én kifejezetten szeretem a friss zöld ízét).
Ha nem használjuk fel az összes gyümölcsöt, egy zárható zacskóba téve, pár csepp citromlével meglocsolva és hűtőbe téve délután vagy másnap is felhasználható.
Másik nagy kedvencem, ami szintén igencsak egyszerű, hogy a vizet ízesítsük kis mentával, citrommal, naranccsal. Vagy uborkával, bodzával. 🙂
Remélem kellő energiát és folyadékot magunkhoz véve lesz erőnk a céljainkért futni és nyerni! 🙂
Á. B.
A félelem, hogy soha nem lesz családom rettenetesen megijeszt; hogy ne jutnának azokból a pillanatokból, amikor a székben hátradőlve nézem a gyerekeket játszani az udvaron, vagy a síró tinédzser lányomnak adhatok szerelmi tanácsot. Nincsen örömteli ünneplés esküvőn vagy izgalom a szülőszobában. Ez a félelem végzetes dolgokra képes késztetni minket. Legalábbis engem biztosan.
Mi tesz valakit képessé arra, hogy kitartóan véghezvigyen egy feladatot, míg mások inkább kihátrálnak és feladják a küzdelmet? Miért van az, hogy néhányan állhatatosan mennek kitűzött életcélok felé, míg másoknak hamarabb elfogy az energiája és korábban feladják?
A kitartás pszichológiai szempontból való megvizsgálása számomra egy nagyon érdekes terület, hiszen számtalan tényező befolyásolja. Nehéz pontosan megfogni, hogy egy stabil személyiségjellemzőről beszélhetünk, vagy fokozatosan fejlesztjük ki a kitartás képességét magunkban életünk során, netán sokkal inkább társadalmi konstruktumként kell-e rá tekintenünk.
A kitartás mint személyiségvonás
A személyiségpszichológiában a kitartás (perzisztencia) önálló személyiségvonásként van számon tartva és azt értjük alatta, hogy egy személy fáradsága és frusztrációja ellenére mennyire képes kitartó lenni egy helyzetben. A magas perzisztenciával jellemezhető egyének szorgalmasak, állhatatosak és stabilabbak kedvezőtlen körülmények között is. Készek önként vállalkozni feladatok elvégzésére és képesek a fáradságra és frusztrációra személyes kihívásokként tekinteni. Nem adják fel könnyen, sőt a kritika és a hibáikkal való konfrontáció ösztönzi őket, hogy még keményebben küzdjenek. Az igazán magas perzisztencia összefüggésbe hozható a maximalizmussal, a sikerért hozott jelentős áldozathozatallal, és extrém esetekben ezek az emberek munkájukban és egyéb területeken is a határaikon túlfeszíthetik magukat. A személyiségpszichológiai megközelítés szerint a kitartás adaptív (alkalmazkodó) viselkedési stratégia, amennyiben a jutalmak időszakosan érkeznek és csupán kevés váratlan esemény bekövetkezte lehetséges. Amikor azonban az események kevésbé kiszámíthatóak, olyankor az extrém mértékű kitartás maladaptív (rosszul alkalmazkodó) stratégiává válhat.
Láthatjuk, hogy e szerint a megközelítés szerint, vannak olyan személyek, akik magasabb mértékű kitartással rendelkeznek, mint mások, és ebből kifolyólag könnyebben viselik a küzdelmek során őket ért kudarcokat. Az is szembetűnő azonban, hogy a szélsőséges mértékű kitartás könnyen rugalmatlansághoz és merevséghez vezethet és veszélyeztetheti a személy testi és lelki egészségét.
A kitartás neuropszichológiai megközelítése
Neuropszichológiai szinten a dopamin nevű neurotranszmitter az az üzemanyag, ami hajt előre és ösztönöz minket arra, hogy megvalósítsunk egy célt. A „boldogsághormonként” is ismert molekula jutalomként szolgál a testünk számára, mert képes arra, hogy elégedettebbnek, sőt boldogabbnak érezzük általa magunkat. A dopamin számos viselkedés és érzelem szabályozásában vesz részt, de legjelentősebb szerepe a pozitív viselkedés megerősítésében van. Ez a hormon aktivizálódik, amikor azt a bizonyos megelégedettséget érezzük, ha valamilyen finomat eszünk, a szerelmünkkel csókolózunk, ha amitől féltünk nem következett be, stb. A dopamin lép működésbe akkor is, amikor sikerül egy feladatot teljesítenünk, egy célt elérnünk.
Minden olyan cselekvés véghezviteléért, ami szükséges a fajunk túléléséhez, a testünk olyan kémiai anyagokkal áraszt el minket, amiktől jobban érezzük magunkat. Ezek az állatoknál is megtalálható mintázatok segítenek minket, hogy elégedettséget éljünk át, illetve hogy elkerüljük a fájdalmat. Ugyanakkor emberi lényként számos – az ösztönökön túli – más tevékenység, amiknek során elérünk egy célt, megelégedettséggel és nagy adag boldogsághormonnal önt el minket. A viselkedéskutatók azonban azt mondják, hogy ezeknek az ösztönökön túli viselkedéseknek az elérése, az irántuk való küzdés kevésbé jön automatikusan, hiszen elsősorban nem a biológiai értelemben vett túlélésünkhöz szükségesek.
Ugyanakkor olyan csodálatosan lett megalkotva az emberi test, hogy képesek vagyunk arra, hogy a kemény munka és a kitartó küzdés során beindítsuk a testünkben a dopamin termelődését. Vagyis ez azt jelenti, hogy megvan a tehetségünk ahhoz, hogy a saját testünket „örömtermelésre” ösztönözzük azáltal, hogy célokat tűzünk ki magunk elé, amik eléréséért kitartóan küzdünk.
Tanulható-e a kitartás?
Jean Wiecha a University of Massachusetts Boston egészségtudományi karának professzora a gyermekkori elhízás megelőzésének szentelte munkásságát. A professzorasszony szerint nagyon fontos, hogy az elhízás hangsúlyozása helyett a fókusz arra kerüljön, hogy a gyerekek szeressenek egészségesen élni azáltal, hogy örömet okoz számukra a testmozgás és az egészséges étkezés. Megelőzési és beavatkozási programjai során számos tinédzsernek sikerült megváltoztatnia a szemléletét a saját testére és életmódjára vonatkozóan.
Wiecha tapasztalatai szerint a hosszú távú siker legpontosabb előrejelzője a gyermekek kitartása volt. Azáltal, hogy elkezdtek rendszeresen testmozgást végezni, megerősítették magukban az állhatatosság képességét, ami pedig életük más területein is működésbe lépett. Minden egyes alkalommal, amikor ezek a gyerekek felvették a tornaruhájukat és elkezdték aktivizálni a testüket, megerősítettek magukban egy új hozzáállást; felvették a kitartásnak a szemüvegét. Ez a kitartás pedig fokozatosan változást idézett elő idegrendszeri szinten is, és a személyiségük részévé vált.
A dopamin és a kitartás kapcsolatát vizsgáló neuropszichológusok szerint képesek vagyunk szabályozni a saját dopamin-háztartásunkat azáltal, hogy változtatunk az attitűdünkön és a hozzáállásunkon. Ez pedig azt jelent, hogy ha rendszeresen arra tréningezzük magunkat, hogy egy kihívást öröm- és sikerforrások sorozataként éljük meg, azáltal erősíthetjük a kitartásunkat.
A „kitartó-hozzáállás”
Christopher Bergland Amerikában ironman versenyeken nyújtott hihetetlen teljesítményéről és Guiness-rekordjáról elhíresült sportoló, az elmúlt években elmélyülten foglalkozott a kitartás pszichológiájával. A tapasztalatai és kutatásai alapján nagyon fontosnak tartja a tudatosságot és a nézőpontváltást a kitartás fejlesztésében. Úgy gondolja, fontos, hogy a kitartást és egy feladatnak az elvégzését mindig megpróbáljuk az öröm érzésével párosítani ahelyett, hogy a fájdalomra és a szenvedésre koncentrálunk. Amikor kitartóan küzdünk valamiért és elérjük azt, örömöt fogunk érezni, ami idővel magához a küzdéshez is kapcsolódni fog. A mindennapi tevékenységeinkre vonatkozóan azt javasolja, hogy igyekezzünk a feladatainkat apró feladatszigetekre felosztani, amiknek elérésekor örömet és megelégedettséget érezhetünk, és így újult erővel mehetünk a feladat vége felé.
Kitekintés
Ebben a cikkben olvashattunk a kitartásról, mint személyiségvonásról, illetve mint tanulható, neuropszichológiai konstruktumról. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ebben a kérdésben is nagyon fontos hangsúlyozni a környezeti befolyás szerepét. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a minket körülvevő környezet (család, barátok, társadalom, média, stb.) hogyan tekint a kitartásra, illetve mennyire támogatja/ellenzi azt különböző helyzetekben. Nem mindegy az, hogy miben és miért vagyok kitartó. Kitartó vagyok-e a munkámban, mert ezt várja el tőlem a környezetem, vagy kitartó vagyok a munkámban, mert tudom, hogy ez a hivatásom, és személyes célok vezetnek? Kitartó vagyok-e a párkapcsolatomban azért, mert eldöntöttem, hogy márpedig ennek működnie kell bármi áron, vagy kitartó vagyok azért, mert a másikat szeretem?
Úgy gondolom a kitartás nagyon nagy erény, különösen a mai (sokszor lelket romboló) világban és érdemes magunkat ösztönözni, hogy úgy fussunk, „mint aki előtt nem bizonytalan a cél”. Ugyanakkor nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy mik is a céljaink és fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kitartás rugalmassággal, kellő tudatossággal és alázattal együtt képes építeni.
B.L.
